9. fejezet
1. És történt a nyolcadik napon, szólította Mózes Áront és fiait, meg Izrael véneit.
2. És mondta Áronnak: Végy magadnak egy fiatal borjút vétekáldozatnak és egy kost égőáldozatnak, épeket, és áldozd az Örökkévaló színe előtt.
3. Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: Vegyetek egy kecskebakot vétekáldozatnak és egy borjút meg egy juhot, egyéveseket, épeket, égőáldozatnak;
4. meg egy ökröt és egy kost békeáldozatnak; hogy áldozzatok az Örökkévaló színe előtt, és ételáldozatot, olajjal elegyítve, mert ma jelenik meg az Örökkévaló nektek.
5. És elvitték, amit parancsolt Mózes, a gyülekezés sátora elé; és közeledett az egész község, és megállottak az Örökkévaló színe előtt.
6. És Mózes mondta: Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, tegyétek meg, hogy megjelenjen nektek az Örökkévaló dicsősége.
7. És mondta Mózes Áronnak: Közeledjél az oltárhoz és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, hogy engesztelést szerezz magadért és a népért; azután készítsd el a nép áldozatát, hogy engesztelést szerezz értük, amint parancsolta az Örökkévaló.
8. Erre közeledett Áron az oltárhoz, levágta a vétekáldozatra való borjút, mely az övé volt.
9. Áron fiai pedig odavitték a vért neki és ő bemártotta az ujját a vérbe és tett az oltár sarkaira; a vért pedig kiöntötte az oltár alapjára.
10. A zsiradékot, a veséket, a hártyát a májról, a vétekáldozatból, elfüstölögtette az oltáron, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
11. És a húst meg a bőrt elégette tűzben a táboron kívül.
12. Azután levágta az égőáldozatot; és odanyújtották neki Áron fiai a vért és ő hintette azt az oltárra, köröskörül.
13. És az égőáldozatot odanyújtották neki darabjai szerint, meg a fejet és elfüstölögtette az oltáron.
14. És megmosta a beleket, meg a lábszárakat és elfüstölögtette az égőáldozattal az oltáron.
15. Azután áldozta a nép áldozatát; vette ugyanis a vétekáldozatra való bakot, mely a népé volt, levágta azt és elkészítette vétekáldozatnak, mint az elsőt.
16. És áldozta az égőáldozatot és elkészítette azt a rendelet szerint.
17. Azután áldozta az égőáldozatot, megtöltötte abból az ő tenyerét és elfüstölögtette az oltáron, a reggeli égőáldozaton kívül.
18. Azután levágta az ökröt, meg a kost békeáldozatul, mely a népé volt; és odanyújtották Áron fiai a vért neki és ő hintette az oltárra köröskörül;
19. meg a zsiradékokat az ökörből és a kosból, a farkot és a befödő (zsiradékot), a veséket és a májnak hártyáját.
20. És rátették a zsiradékokat a szegyekre, és elfüstölögtették a zsiradékokat az oltáron.
21. A szegyeket pedig és a jobb combot lengette Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt, amint parancsolta Mózes.
22. Akkor fölemelte Áron a kezeit a nép felé és megáldotta azt; azután leszállt, elkészítvén a vétekáldozatot, az égőáldozatait és a békeáldozatot:
23. És bement Mózes meg Áron a gyülekezés sátorába és midőn kijöttek, megáldották a népet; és megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész népnek.
24. Kijött ugyanis tűz az Örökkévaló színe elől és fölemésztette az oltáron az égőáldozatot és a zsiradékokat; az egész nép látta és ujjongtak és leborultak arcukra.
10. fejezet
1. És vették Áron fiai, Nádáb és Ábihu, ki-ki az ő serpenyőjét és tettek azokba tüzet és tettek rá füstölőszert és bevittek az Örökkévaló színe elé idegen tüzet, amit nem parancsolt nekik.
2. Ekkor tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és megemésztette őket; és meghaltak az Örökkévaló színe előtt.
3. Ekkor mondta Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Örökkévaló, mondván: A hozzám közelállók által fogok megszenteltetni és az egész nép előtt fogok megdicsőíttetni. És Áron hallgatott.
4. Mózes pedig szólította Misáélt és Elczofont, Úzzielnek, Áron nagybátyjának fiait és mondta nekik: Közeledjetek ide, vigyétek el testvéreiteket a szentség színe elől, a táboron kívülre.
5. Ezek közeledtek és elvitték őket köntöseikben a táboron kívülre, amint szólt Mózes.
6. És mondta Mózes Áronnak és Eleázárnak meg Itámárnak, az ő fiainak: Hajatokat ne hagyjátok vadul nőni, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és az egész községre haragudjék (Isten); de testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg: tüzet, melyet kigyújtott az Örökkévaló.
7. A gyülekezés sátorának bejáratából ki ne menjetek, hogy meg ne haljatok, mert az Örökkévaló kenetolaja van rajtatok. És ők cselekedtek. Mózes szava szerint.
8. És szólt az Örökkévaló Áronhoz, mondván:
9. Bort és részegítő italt ne igyál, te és fiaid veled együtt, midőn bementek a gyülekezés sátorába, hogy meg ne haljatok; örök törvény ez nemzedékeiteken át.
10. És hogy különbséget tegyetek a szent és nem-szent között, a tisztátalan és tiszta között;
11. és hogy tanítsátok Izrael fiait mindama törvényekre, melyeket kijelentett az Örökkévaló nekik Mózes által.
12. És szólt Mózes Áronhoz és Eleázárhoz meg Itámárhoz, az ő megmaradt fiaihoz: Vegyétek az ételáldozatot; mely megmaradt az Örökkévaló tűzáldozataiból és egyétek meg azt kovásztalanul, az oltár mellett, mert szentek szentje az.
13. Egyétek meg azt szent helyen, mert a te törvényes részed és fiaid törvényes része az az Örökkévaló tűzáldozataiból, mert így parancsoltatott nekem.
14. A lengetés szegyét pedig és az ajándék combot egyétek meg tiszta helyen; te, fiaid és leányaid veled együtt, mert a te törvényes részedül és fiaid törvényes részéül adattak Izrael fiainak békeáldozataiból.
15. Az ajándékcombot és a lengetés szegyét, a zsiradékok tűzáldozataival együtt hozzák, hogy lengessék lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és legyen neked és fiaidnak veled örök törvényes részül, amint parancsolta az Örökkévaló.
16. A vétekáldozatra való bakot pedig számon kérte Mózes, és íme, elégették; azért haragudott Eleázárra és Itámárra, Áron megmaradt fiaira, mondván:
17. Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot szent helyen, hisz szentek szentje az és azt adta nektek, hogy viseljétek a község bűnét, hogy engesztelést szerezzetek értük az Örökkévaló színe előtt.
18. Íme, nem vitték be a vérét a szentély belsejébe, meg kellett volna azt ennetek a szentélyben, amint parancsoltam.
19. Erre szólt Áron Mózeshez: Íme, ma áldozták vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Örökkévaló színe előtt és engem ilyesmi ért; ha én ettem volna ma a vétekáldozatból, vajon jónak tetszett volna-e az Örökkévaló szemeiben?
20. Midőn Mózes ezt hallotta, jónak tetszett az ő szemeiben.
A tisztaság törvénye (11–16. fejezet)Étkezési törvények
A tiszta és tisztátalan négylábúak
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván nekik:
2. Szóljatok Izrael fiaihoz, mondván: Ezek az állatok, melyeket ehettek minden barom közül, mely a földön van.
3. Mindazt, aminek hasadt patája van és pedig kettéhasadt patája, meg kérődző a barmok között azt ehetitek.
4. De ezeket ne egyétek a kérődzők közül és a hasadt patájúak közül: a tevét, mert kérődző az, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek.
5. És a tengeri nyulat, mert kérődző az, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek.
6. És a nyulat, mert kérődző az, de patája nincs meghasadva, tisztátalan az nektek.
7. És a sertést; mert hasadt patájú az és ketté hasadt a patája, de kérődzni nem kérődzik, tisztátalan az nektek.
8. Húsukból ne egyetek és dögüket ne érintsétek; tisztátalanok azok nektek.
9. Ezt ehetitek mindazok közül, ami a vízben van: mindazt, aminek úszószárnya van és pikkelye, a vízben: a tengerekben és folyókban, azokat ehetitek.
10. De mindaz, aminek nincsen uszószárnya és pikkelye, a tengerekben és a folyókban, a vizek minden csúszó-mászója közül és minden élőlény közül, mely a vízben van, utálat az nektek.
11. Utálat legyenek azok nektek, húsukból ne egyetek és dögüket utáljátok.
12. Mindaz, aminek nincs uszószárnya és pikkelye a vízben, utálat az nektek.
13. És ezeket utáljátok a madarak közül, ne egyétek meg, utálatosak azok: a sast, a csonttörő sast és a fekete sast;
14. a keselyűt és az ölyvet maga neme szerint;
15. minden hollót a maga neme szerint;
16. a struccot, a fecskét, a sirályt, a karvalyt a maga neme szerint;
17. a kuvikot, a búvárt és a baglyot;
18. a suholyt, a gödényt és a héját;
19. a gólyát, a gémet a maga neme szerint, a bankát és a denevért.
20. Minden szárnyas csúszó-mászó, mely négy lábon jár, utálat legyen nektek.
21. De azt ehetitek minden szárnyas csúszó-mászó közül, mely négy lábon jár, amelynek szárai vannak a lábai fölött, hogy szökdécseljen velük a földön.
22. Ezeket ehetitek közülük: a sáskát a maga neme szerint, a szoleomt a maga neme szerint, a chárgólt a maga neme szerint, a chogovot a maga neme szerint.
23. De minden szárnyas csúszó-mászó, melynek négy lába van, utálat az nektek.
24. És ezek által lesztek tisztátalanokká, mindenki, aki dögüket érinti, tisztátalan legyen estig;
25. és mindenki, aki visz dögükből, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig;
26. minden barom által, melynek hasadt patája van, de ketté nincs hasadva, és nem kérődző; tisztátalanok azok nektek, mindenki, aki érinti azt, tisztátalan legyen.
27. És mindaz, ami talpán jár, minden állat közül, mely négy lábon jár, tisztátalanok azok nektek; mindenki, aki dögüket érinti, tisztátalan legyen estig;
28. aki pedig viszi dögüket, mossa meg a ruháit és tisztátalan estig. Tisztátalanok azok nektek.
29. És ez legyen nektek tisztátalan a csúszó-mászók között, amelyek másznak a földön: a menyét, az egér és a gyík a maga neme szerint;
30. a sün, a tűzgyík és a csillaggyík, a csiga és a kaméleon.
31. Ezek a tisztátalanok nektek minden csúszó-mászók között mindenki aki érinti azokat holtuk után, tisztátalan legyen estig.
32. És minden, amire hull belőlük holtuk után, tisztátalan; minden faedény, vagy ruha, vagy bőr, vagy zsák, bármely edény, mellyel munkát végeznek, vízbe tétessék és tisztátalan estig, azután tiszta lesz.
33. És minden cserépedény, amelybe ezekből beleesik, minden, ami benne van, tisztátalan; azt (az edényt) pedig törjétek össze.
34. Minden étel pedig, mely enni való, amelyre víz jutott, tisztátalan legyen; és minden ital, mely inni való, bármely edényben, tisztátalan legyen;
35. És minden, amire hull dögükből, tisztátalan legyen; kemencét és tűzhelyet döntsetek össze, tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek nektek.
36. De forrás és kút, a vízgyűlemény tiszta marad; de aki érinti dögüket, tisztátalan legyen.
37. És ha hull dögükből bármely vetőmagra, mely vetni való, tiszta az.
38. De ha vizet tesznek a magra és akkor hull dögükből rá, tisztátalan legyen az nektek.
39. És ha elhull valamely barom, mely nektek eledelre való, aki érinti a dögét, tisztátalan legyen estig;
40. aki pedig eszik dögükből, mossa meg ruháit és tisztátalan estig; aki viszi dögét, mossa meg a ruháit és tisztátalan legyen estig.
41. És minden csúszó-mászó, mely mászik a földön, utálat az, ne egyétek meg.
42. Minden, ami a hasán jár és minden, ami négy lábon jár, mind a soklábúakig, minden csúszó-mászóból, mely mászik a földön, ne egyétek meg azokat, mert utálatosak azok.
43. Ne tegyétek utálattá lelkeiteket mindenféle csúszó-mászó által, mely mászik és meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk, hogy tisztátalanná legyetek.
44. Mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, szenteljétek meg magatokat, hogy szentek legyetek, mert, szent vagyok én! Meg ne tisztátalanítsátok lelkeiteket minden csúszó-mászó által, mely mászik a földön;
45. mert én vagyok az Örökkévaló, aki felhozott benneteket Egyiptom országából, hogy legyek a ti Istenetek: azért szentek legyetek, mert szent vagyok én.
46. Ez a tan a baromról, a madárról és minden élőlényről mely mozog a vízben és minden élőlényről, mely mászik a földön;
47. hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és tiszta között, az állat között, melyet szabad enni és az állat között, melyet nem szabad megenni.
