Az ünnep kellékei című sorozatunkban egy vidám purimi szokást mutatunk be. A Talmud (Megila 7b) szerint purimkor annyit kell inni, hogy az ember ne tudja megkülönböztetni egymástól a következő két kifejezést:
„báruch Mordecháj – áldott Mordecháj” és „árur Hámán – átkozott Hámán”.
Vannak, akik azt mondják, hogy ennek a legegyszerűbb módja az, ha az ember eszik egy jót és iszik egy keveset, majd lefekszik aludni. Ebben az esetben álmában biztosan nem tud különbséget tenni a két kifejezés között.
Vannak azonban olyanok is, akik szigorúan szó szerint veszik ezt a rendelkezést és bőségesen fogyasztanak a legkülönfélébb alkoholos italokból, míg végül valóban nem tudnak különbséget tenni a két kifejezés között. „Ád delo jádá” – vagyis, amíg nem tudja [már megkülönböztetni] – szól a Talmud szövege.
Vannak, akik azzal egészítik ezt ki, hogy míg a kapatosság elfogadhatónak számít purimkor, berúgni semmiképpen sem szükséges. Sokkal jobb, ha az ember elmélyül a gondolataiban, és rájön, hogy a purimi történet főgonosza, Hámán által képviselt negatív erők elpusztítása és az istenfélő, szerény és mindig a jóra törekvő zsidó Mordecháj által szimbolizált pozitív áramlatok erősítése ugyanannak az érmének a két oldalát jelentik. Aki ezt képes mélyen átgondolni és megérteni, annak a számára eltűnik a különbség a két kifejezés között.
Ebben a vidám, önfeledt, a valóságról kissé megfeledkező szellemben szokás purimkor jókedvű felvonulásokat, szórakoztató programokat szervezni, ahol kisebbek és nagyobbak egyaránt megtalálják a maguk szórakozását. Ezeket az ünnepségeket a purimi ivászatokról ádelojádának (עַד דְּלָא יָדַע) nevezik.
Az első ilyen jellegű felvonulást még az államalapítás előtt jóval, 1912-ben rendezték meg Tel-Avivban és ettől fogva kedvelt népünnepélynek számított. Manapság számos településen rendeznek e név alatt vidám felvonulást, amit általában gyerekeknek szóló programok, étel és ital színesítenek.
Címlapfotó: GEORGE DESIPRIS from Pexels
