Oberlander Báruch: Magyar zsidók Strasshofba deportálva – Egy alig ismert történet
A magyar zsidók holokausztjának tragédiája közismert, de Oberlander Báruch rabbi egy kevésbé ismert fejezetét elevenítette fel: a Strasshofba deportált magyar zsidók történetét. Az előadás során a rabbi személyes emlékekkel, történelmi forrásokkal és visszaemlékezésekkel gazdagította a közönség ismereteit erről a különleges, ám tragikus eseménysorról.
Mi történt Strasshofban?
1944 nyarán, amikor a magyar zsidóság tömeges deportálása zajlott, a legtöbb transzport Auschwitzba indult, a haláltáborba. Azonban négy-öt vonat más irányba, Ausztria felé, Strasshofba ment. Ez a különleges helyzet azt eredményezte, hogy a Strasshofba deportált zsidók többsége túlélte a háborút. Körülbelül 18 000 emberből 15 000-en visszatérhettek. Strasshof nem haláltábor volt, hanem munkatábor, ahol a deportáltakat különböző osztrák településekre és gyárakba küldték dolgozni. Bár a körülmények nehezek voltak, sokan életben maradtak, mert családok együtt maradhattak, és nem történt közvetlen népirtás, mint Auschwitzban.
A személyes érintettség
Oberlander rabbi személyesen is kötődik ehhez a történethez: édesanyja családja, a makói Rubinsteinek is Strasshofba került. Ezáltal az ő családja is azok közé tartozik, akik túlélték a holokausztot. A rabbi külön megemlítette, hogy édesanyja többször is megerősítette azokat a történelmi tényeket, amelyeket a kutatók dokumentáltak. A makói zsidók közül sokan Szegeden keresztül jutottak el Strasshofba, és így elkerülték a haláltábort.
A történelmi kutatás és emlékek
A Strasshof-történet feltárásában nagy szerepet játszott két kutató, Frojimovics Kinga és Molnár Judit, akik három kötetes műben dolgozták fel a Strasshofba deportált zsidók történetét. Az egyes kötetek a szegedi, debreceni és szolnoki vonatok történetét dokumentálják, részletezve a deportálást, az ottani életkörülményeket, a visszatérést és az emlékezést. A rabbi külön kiemelte, hogy a kötetekben nemcsak hivatalos dokumentumokat találunk, hanem személyes visszaemlékezéseket, naplórészleteket és leveleket is, amelyek különösen érzelmes és megindító képet festenek a történtekről.
Az élet a Strasshofban
A deportáltak Strasshofban és az osztrák településeken különböző munkákat végeztek. A rabbi megemlítette, hogy például Bécs legnagyobb kenyérgyárában, az Anker-fabrikban sok zsidót dolgoztattak. Az ottani életkörülményekről édesanyja visszaemlékezései alapján beszélt, például arról, hogy háromszintes ágyakon aludtak, és több család élt egy szobában, ami semmilyen magánéletet nem engedett. Az anyja által cipelt Tóra-tekercs története különösen megható: a Tórát a család a háború alatt végig magával vitte, ami a vallási hűség és hit kiemelkedő példája.
Túlélők visszaemlékezései
A rabbi idézett több visszaemlékezést is:
- Az egyik arról szólt, hogy bergen-belseni bár micvát rendeztek, ahol makói zsidók által megmentett Tóra-tekercset használtak.
- Egy másik történetben a Strasshofból Bécsbe került zsidók munkája és életkörülményei elevenedtek meg, például az óvóhelyek bombázások alatti használata.
- Szó esett olyan zsidó gyerekekről is, akik munkát végeztek, például havat lapátoltak vagy romokat takarítottak.
Az emlékezés fontossága
Oberlander rabbi kiemelte, hogy a holokauszt során elpusztított zsidó közösségekről nemcsak a haláltáborok, hanem a háború előtti életük részleteinek dokumentálása is kulcsfontosságú. „Nemcsak számokról kell beszélni, hanem arról is, hogy kik voltak ezek az emberek, milyen életet éltek, mit képviseltek” – mondta a rabbi. A vallási élet, a családok története és a közösségi emlékek mind-mind fontosak ahhoz, hogy a múlt ne vesszen el.
Strasshof és a magyar zsidóság történetének megőrzése
A rabbi végül megköszönte Frojimovics Kinga és Molnár Judit munkáját, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Strasshofba deportált magyar zsidók története ne merüljön feledésbe. Az emlékezet fenntartása különösen fontos azok számára, akiknek családtagjaik érintettek voltak ebben a történetben.
„Boldog Hanukát!”
Az előadást Oberlander Báruch az ünnepi hangulat jegyében zárta: „Boldog hanukát kívánok mindenkinek! Ne feledjük, ma este már öt gyertyát gyújtunk!” Az emlékezés és a hit ünnepe összekapcsolódott az előadás végén, megmutatva, hogy a tragédiák ellenére a zsidó közösség továbbra is megőrzi és ünnepli hitét és történelmét.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
