Nők a Talmudban
Brurjá esze és bölcsessége
Bráchot 10a.
Rabbi Méir szomszédságában lakott néhány kellemetlenkedő gazfickó, és ezek napi rendszerességgel bosszantották őt. Rabbi Méir fohászkodott, bárcsak törnék ki a nyakukat. Felesége, Bruria, ezt hallván, így szólt hozzá: – Miért gondolod, hogy helyénvaló dolog így tenned? Azért vajon, mert a Zsoltárok egy versében[1] ez áll: „Vesszenek ki (a földről) a חטאים (vétkek)”? Vajon azt olvassuk-e, hogy חוטאים, azaz vétkesek? Nem, az áll ott, hogy חטאים – vétkek. A vétkek vesszenek ki, ne a vétkesek. Erre további bizonyítékot szolgáltat a vers további része: „és ne legyenek többé gonoszak”. Ha ezek a bűnösök meghalnak, az vajon garancia-e arra, hogy nem lesznek többé bűnösök a jövőben? Inkább azért imádkozz Istenhez, hogy bánják meg vétkeiket, mert akkor ők már nem lesznek gonoszok. – Rabbi Méir megfogadta az asszony tanácsát, imádkozott a bűnösökért, s ők valóban megbánták bűneiket.
A királynő megtisztítja az edényeket
Sábát 16b.
Sel Cion királynő rendezett egy „ünnepi összejövetelt”[2] a fiának. Sajnálatosmód alig valamivel a lakoma kezdetét megelőzően az összes fémedény rituálisan tisztátalan lett, mégpedig oly módon, hogy egy hétnapos processzus elvégzése vált szükségessé megtisztításukhoz. Mivel nem állt rendelkezésre elég idő ahhoz, hogy rituálisan tisztává tegyék őket, Sel Cion ehelyett egy zseniális tervet eszelt ki. Ha az efféle edények oly mértékben megrongálódnak, hogy többé már nem használhatók, megszűnnek tisztátalanok lenni. Ezért hát Sel Cion királynő minimálisan (de háláchikus szempontból elégséges mértékben) megrongálta a fémedényeket, ily módon szüntetve meg tisztátalan állapotukat. Ezt követően aztán már elküldhette az edényeket egy mesterembernek, aki még a lakodalom előtt rendbe hozta, használatra kifogástalanul alkalmassá tette azokat. A királynő férje, Jánáj király és a fia, akik mindketten kohaniták voltak, így már nyugodtan ehettek, nem kellett attól tartaniok, hogy tisztátalaná válnak az edényektől.
Jutalom gyertyagyújtásért
Sábát 23b.
Annak, akinek „bevett szokása” (szombati vagy hanukai) gyertyákat gyújtani, bizonyosan lesznek Tóra-tudós fiai.
Rabbi Huná rendszeresen eljárt rabbi Ávin, az ács ajtaja előtt és látta, hogy az ács házában rendszeresen sok gyertyát (szombatit és hanukait) gyújtanak. Rabbi Huná azt mondta, biztos benne, hogy két nagyszerű férfi származik majd ebből a házból, s valóban, rabbi Ávinnak született két nagyszerű és erényes fia (Ráv Idi és Ráv Chijá). Ugyanígy Ráv Chiszdának is gyakorta vezetett el az útja Ráv Sizvi apjának (egyesek szerint ez Ráv Sizvi apósa volt) ajtaja előtt, és ott benézve gyakran látta, amint a háziak épp gyertyát gyújtanak, és egyszer megjegyezte, hogy egy nagy tudós származik majd ebből a házból. S ez igaz is volt, mivel Ráv Sizvi innét származott.
Ráv Joszéf felesége mindig kitolta a szombati gyertyák meggyújtását az utolsó, háláchikus szempontból még elfogadható időpontig. Különféle tórai versekre alapozva állítását, a férje egy alkalommal azt mondta neki, hogy kívánatosabb volna, ha korábban gyújtaná meg a gyertyákat. Az asszony ezért azt gondolta, hogy jóval korábban, még péntek délután kellene meggyújtania a gyertyákat. Ám felkereste egy vénséges vén bölcs (sokak szerint maga Illés próféta), és azt mondta neki: „Ne gyújts se túl korán, se túl későn; gyújts a megfelelő időpontban!”
Ki a gazdag ember?
Sábát 25b.
Hogyan határozható meg az, hogy ki gazdag?
A válaszok között megtalálhatjuk rabbi Ákiváét is, aki azt mondta: Gazdag az az ember, akinek gyönyörűséges tetteket véghez vivő felesége van.
A több nem feltétlenül jobb is
Sábát 80b.
Ráv Bibinek volt egy lánya, akinek a testét bedörzsölte mésszel, de egyszerre mindig csak egy testrészét (nem az összest egyszerre). Ezt pedig azért tette, hogy megszabadítsa a lányt a fölös testszőrzettől és hogy szebbé tegye az arcszínét. Oly sikerrel járt lányának vonzóbbá tételében, hogy egy leendő kérőtől 400 zuz összegű hozományra kapott ígéretet. Látván ezt, Ráv Bibi egyik nem-zsidó szomszédja, akinek szintén volt egy lánya, bedörzsölte őt mésszel, de az egész testét egyszerre, és a lány ebbe belehalt. Erre a nem-zsidó szomszéd kijelentette: „Ráv Bibi megölte a lányomat.” Ráv Náchmán azt mondta: Ráv Bibi házában gyakran isznak sört (amitől sűrű és sötét szőr nő az ember testén – Rási), ezért szükség van a lányok mésszel való bedörzsölésére. Mindazonáltal a mi házainkban, ahol nem fogyasztanak sört, a mésszel való bedörzsölés alkalmazása szükségtelen.
Hogyan változott a megjósolt jövő?
Sábát 156b.
Egy asztrológus azt jövendölte rabbi Ákivának, hogy a lánya meg fog halni az esküvője napján. Rabbi Ákivát ez a hír nagyon felkavarta, és szüntelenül gyötrődött miatta. Esküvője napján a lány kihúzott egy arany hajtűt a hajából és hogy biztos helyen tudja, beleszúrta a fal egyik repedésébe, hogy majd másnap, amikor szüksége lesz rá, előhúzhassa onnét. Másnap reggel aztán, amikor kihúzta a hajtűt a falból, a tűvel együtt egy a két szeme között felnyársalt kígyót is előhúzott a repedésből! Rabbi Ákivá, aki megértette, hogy a lánya bizonyára valami erényes dolgot cselekedett, ami megmentette az életét, megkérdezte tőle, mit csinált. A lánya erre azt felelte, hogy az esküvő napján egy koldus kopogtatott az ajtajukon. A többiek túlságosan el voltak foglalva az esküvői előkészületekkel, hogy figyelemre méltassák, így aztán ő odaadta a szegény embernek azt a porciót, ami neki, a menyasszonynak jutott volna az esküvői lakomából. Rabbi Akiva erre kijelentette: „Végrehajtottál egy micvá-t, és jótékonyság megment a haláltól.”
Rabbi Náchmán bár Jichák anyjának egyszer azt jósolta egy asztrológus, hogy a fiából tolvaj lesz. Ennek következtében az anya mindig nagy gondot fordított arra, hogy a fiúnak be legyen fedve a feje. Lelkére kötötte a fiának, hogy mindig fedett fővel járjon, félje az Eget és könyörögjön Istenhez, hogy segítsen neki felülkerekednie gonosz hajlamán – de azt nem árulta el a fiának, hogy miért. Egy nap, miközben éppen valaki másnak a datolyapálmája alatt üldögélt a fiú, valahogy leesett a fejfedője. Abban a pillanatban gonosz hajlama felülkerekedett benne, és leharapott a fáról egy fürt datolyát.
Rabbi Jehosuá leckéi
Éruvin 53b.
Rabbi Jehosuá ben Chánánjá egyszer azt mondta, hogy szópárbajban őt még sosem győzték le, három esetet kivéve: egyszer egy nő, egyszer egy fiatal lány, egyszer meg egy fiatal fiú. Hogy hogyan esett a dolog a nővel? Rabbi Jehosuá egy alkalommal egy bizonyos vendégfogadóban tartózkodott, ahol a fogadósné, egy özvegyasszony, felszolgált neki egy darált babból készített fogást. Ő egy morzsányit sem hagyott az ételből, így a pincérnő egy tisztára törölt tányért vihetett vissza a konyhára; ekkortájt ezt is várták el a vendégektől. Ugyanez történt a második napon is. A harmadik napon a fogadósné megint ugyanazt a fogást szolgálta fel neki, de ezúttal szándékosan elsózta az ételt. Rabbi Jehosuá ugyan megpróbálta elfogyasztani az egész adagot, de képtelen volt, így aztán csak az étel mellé felszolgált kenyeret ette meg. Az asszony megkérdezte, miért nem ette meg az ételt, mire ő azt felelte, hogy nem éhes, mert korábban már evett. Az asszony erre megkérdezte: „Akkor miért etted meg az összes kenyeret? Miért nem tettél el későbbre az előző napi ételből, ahogyan az a rabbik állítása szerint helyénvaló lenne?”
És hogyan esett a dolog a fiatal lánnyal? Rabbi Jehosuá egy alkalommal egy olyan úton sétált, amely valakinek a földjén vezetett keresztül. A kislány megkérdezte őt: „Ez nem egy magánút véletlenül?” Mire ő azt felelte: „Nem, ez egy sűrűn használt közút.” A lány erre így vágott vissza: „Igen, ez egy jól kitaposott közút, de csak azért, mert az olyan tolvajok, mint te, elbitorolják jogos tulajdonosaitól!”
A Gömárá elmeséli a harmadik történetet, ahol a rabbi a fiatal fiúval kerül szóváltásba, minekutána Rabbi Jehosuá megjegyzi, milyen bölcs ez az egész zsidó nép!
Brurjá és rabbi joszé
Éruvin 53b-54a.
A galileai rabbi Joszé egyszer egy úton gyalogolt, amikor találkozott Brurjával. Megkérdezte az asszonyt: „Melyik úton juthatnék el Lod városába?” Az erre így felelt: „Ó, te bolond galileai, hát nem megírták a Bölcsek[3], hogy az ember ne bonyolódjék szertelen társalgásba [az] asszonnyal! Tömörebben is fogalmazhattál volna, mondhattad volna például azt: »Merre Lodba?«”
Brurjá egyszer megpillantott egy diákot, aki éppen tanult, de csak magában, nem fennhangon. Brurjá erre rúgott egyet rajta, majd azt mondta: „Hát nincs-e megírva[4] benne elrendezett és biztosított mindent? Ha tanulás közben tested mind a 248 szervét használod, akkor a megszerzett tudás biztos alapokon áll majd, és nem könnyen fogod elfelejteni. Másként azt kockáztatod, hogy rosszul jegyzed meg.”
Feltehetik-e a nők a tfilint?
Éruvin 96a-b.
(A Gömárá egy fejtegetés közben fontolóra veszi a tfilin viselésének parancsolatát. A megtárgyalt kérdések között szerepel az is, hogy vajon ez egy időhöz kötött kötelezettség-e, amely alól a nők fel vannak mentve.)
Egy Brájtá azt állítja: Michál, Kusi lánya rendszeresen rakott tfilin-t, és a Bölcsek nem tiltakoztak ez ellen. Joná próféta felesége rendszeresen felutazott Jeruzsálembe és a Szentélybe a három zarándokünnep (Peszách, Sávuot és Szukkot) zarándoklatok alkalmából, és a Bölcsek nem tiltakoztak ez ellen. Mivel a Bölcsek nem tiltakoztak (s ezzel hallgatólagosan jóváhagyták ezeknek az előírásoknak a végrehajtását), úgy véljük, hogy ez a két micva nem (a Sálos Rögálim és a tfilin) időhöz kötött parancsolat, s ezért a nőket tulajdonképpen kötelezni kellene végrehajtásukra.
A Gömárá mindazonáltal elveti ezt a hipotézist. Mindenki könnyen beláthatja, hogy a Sálos Rögálim zarándoklatok időhöz kötöttek – mindig az év meghatározott időszakaiban kerül rájuk sor. A Brájtának ebből kifolyólag rabbi Josze véleményéhez kell alkalmazkodnia, miszerint a nők, ha akarják, végrehajthatják az időhöz kötött micvákat, jóllehet, nem kötelességük végrehajtani azokat. Ha pedig ez így van, akkor a nők, akik különben fel vannak mentve a tfilin időhöz kötött micvá-ja alól, dönthetnek úgy, hogy felöltik azt.
Viszonyok; Chává és a gyermekszülés problémája visszatér
Éruvin 100b.
Rámi bár Chámá azt mondta Ráv Ászi nevében: Egy férfi nem kényszerítheti a feleségét egy micva (Rási: a házasélet micvá-ja) végrehajtására. Rabbi Jehosuá ben Lévi pedig ezt azzal egészíti ki, hogy amennyiben egy személy a feleségét annak akarata ellenére nemi érintkezésre kényszeríti, nem pozitív jellemű gyermekei születnek majd ebből az aktusból[5].
Ráv Smuél bár Náchmáni azt mondta rabbi Jochánán nevében: Minden asszonynak, aki esdekelve kéri a férjét, hogy éljen vele házaséletet, olyan [kimagasló képességű] gyermekei lesznek, amilyeneket még Mózes nemzedékében sem láttak! Ezt a kijelentését a Bibliából[6] vezette le. Az Örökkeváló azt az utasítást adta Mózesnek, hogy találjon bölcs és eszes férfiakat, olyanokat, akik nagy becsben állnak a nép előtt, Mózes viszont kizárólag bölcs és nagy becsben álló férfiakat talált – egyiküket sem lehetett egyben eszesnek (Rási: – a deduktív gondolkodásra való kimagasló képességgel rendelkezőnek) is jellemezni. Ugyanakkor azt találjuk Lea ősanyánkkal kapcsolatban[7], hogy azért tudott teherbe esni Jiszáchárral és megszülni őt, mert sűrűn és energikusan kérlelte Jáákovot, hogy éljen házaséletet vele, azokon az estéken is, amikor nem épp ő volt a férje soros hálótársa. Mivel ennyire vágyott rá, hogy Jáákovval együtt teljesítsék ezt a micvát, ivadéka (Jiszáchár) rendkívüli bölcsességet és eszességet érdemelt ki, amint arról szó is esik a 1Krónikákban[8], ahol Jiszáchár törzsét dicsérik eszességükért és komoly csillagászati ismereteikért, mert pontosan ki tudták számolni a héber naptár részleteit.
A Gömárá megkérdi: Valóban olyan dicséretre méltó egy asszony részéről, ha házaséletre buzdítja a férjét? Nem azt találjuk-e, hogy ennek éppen az ellenkezője ajánlott? Ráv Jichák bár Ávdimi megjegyezte: Chává tíz átokkal kell sújtva, amiért elkövette a bűnt, hogy fogyasztott a tudás fájának (עץ הדעת) gyümölcséből. Az Örökkévaló azt mondta neki[9]: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Rav Jichák hét átkot származtatott ebből a bibliai versből: (1) menstruáció; (2) vérzés a szűzhártya átszakításakor; (3) a szülést megelőző vajúdás; (4) terhesség; (5) gyermekszülés; (6) az asszony vágyódása férje után közvetlenül azt megelőzően, hogy a férfi hosszabb útra indul; (7) nem fejezheti ki szóban ezt a vágyódását – ellentétben a férfival, aki ezt megteheti („ő pedig uralkodni fog rajtad”). Rav Jichák konklúziója: És ez, hogy nem önti szavakba ilyen jellegű vágyait, különösen erényes vonásnak számít egy nőnél. Ezért javasolt, hogy az asszonyok ne legyenek szemérmetlenek nemi vágyuk felgerjedésekor.
De akkor hogyan hozható ez összhangba Lea cselekedeteivel és a Gömárá előző állításával? A Gömárá kifejti, hogy dicséretes egy asszony részéről, ha házaséletet kezdeményez, de tegye ezt szolid utalások és indirekt cselekedetek és ne nyílt szóbeli felszólítás révén.
A Gömárá (Rav Dimi) kiegészíti a tíz átok listáját: (8) egy nőnek be kell fednie a haját, akár egy gyászolónak; (9) egyszerre csak egy férje lehet; (10) valamelyest korlátozott a tevékenységeiben.
Buzgó lányok
Pszáchim 89a.
Egy Brájtában, hasonlóképpen, ezt lehetett olvasni: Történt egyszer, hogy egy ember arra biztatta a gyermekeit, hogy siessenek Jeruzsálembe – az első, aki odaér, abban a jutalomban részesül, hogy ő fogadhatja el a peszáchi áldozatot a többiek nevében.
A lányok előbb érkeztek meg, mint a fiúk. A lányok buzgók voltak, a fiúk lusták.
Ráv Ászi felesége – evés hávdálá előtt
Pszáchim 106b.
Ráv Huná azt mondta, hogy aki evett, az még mindig elmondhatja a Hávdálát; Ráv Ászi ugyanakkor azon a véleményen van, hogy ha valaki már evett, akkor aznap este már tilos Hávdálá-t mondania. Ráv Jirmijá bár Ábá egy alkalommal meglátogatta otthonában Ráv Aszit. Gyengének érezte magát, ezért evett valamit (Hávdálá előtt). Ezt követően adtak neki egy pohár bort, hogy mondja el a Hávdálá-t, s ő ezt meg is tette. Rav Aszi felesége erre azt mondta: De hát te, férjuram, sosem szoktál ilyet csinálni (azaz te megtiltod, hogy valaki Hávdálá-t mondjon evés után). Ráv Ászi azt felelte: Hagyd te csak Ráv Jirmiját. Ő az ő rabbijának a véleményét követi.
A borivás kötelessége nőknek
Pszáchim 108a-b.
Rabbi Jehosuá ben Lévi azt mondta: A nők kötelesek meginni a négy pohár bort (amelyet a rabbinikus törvények szerint Peszách első este, azaz Széder este kell meginni), mert nekik is részük volt az (Egyiptomból való) Kivonulás csodájában.
Kimchisz szemérmessége
Jomá 47a.
Kimchisznek volt hét fia, s végül mindegyikből Főpap lett. A Bölcsek megkérdezték az asszonyt, hogy vajon milyen erénnyel érdemelt ki ilyen csodálatos büszkeséget a gyermekeitől. Ő erre azt felelte, hogy élete során még a háza gerendái sem láthatták az ő (fedetlen) fonott haját. A Bölcsek erre azt felelték, hogy bár sokan mások is hasonlóan cselekedtek, az ő érdemüknek mégsem volt ilyen gyümölcse!
Terhesség és böjt
Jomá 82b.
(A Misna azt állította, hogy bizonyos körülmények között egy várandós nőre, aki Jom Kipur napján megérzi egy bizonyos étel szagát, veszélyt jelenthet, ha nem kaphat enni abból az ételből. Ezért aztán megengedett, hogy egyen abból az ételből egészen addig, amíg jobban nem érzi magát.)
Volt egyszer egy várandós asszony, aki Jom Kipur napján megérezte egy bizonyos ételnek a szagát, és úgy érezte, veszélyben van. Az emberek odamentek Rabbi (Jehudá HáNászi)hoz, és megkérdezték tőle, mi erre az esetre a háláchá. Rabbi azt mondta nekik, menjenek és súgják bele az asszony fülébe: „Ma van Jom Kipur.” Ők ezt meg is tették, s az asszony rögtön megkönnyebbült (anélkül, hogy belekóstolt volna az ételbe). Rabbi erre azt a pászuk-ot idézte, amelyik a magzatról szól[10]: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek. Ez a magzat végül megszületett és felnővén a nagy rabbi Jochánán lett belőle.
Volt egyszer egy másik várandós asszony is, aki Jom Kipurkor megérezte egy bizonyos ételnek az illatát, és egyszerre veszélyben érezte magát. Az emberek rabbi Chániná elé járultak és megkérdezték tőle az erre az esetre vonatkozó háláchát. Rabbi Chániná azt mondta nekik, menjenek és súgják bele az asszony fülébe: „Ma van Jom Kipur.” Ők ezt meg is tették, de az asszony nem könnyebbült meg, és ezért meg kellett etetniük. Rabbi Chániná idézte a Zsoltárokból az erre a magzatra vonatkozó verset[11]: A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak. Ez a magzat is végül megszületett és felnővén Sábtáj, az aljas áruhalmozó lett belőle.
Hilni a királynő
Szukká 2b.
Rabbi Jehudá azt mondta: Lod városában azt beszélik Hilniről (Helénről), a királynőről, hogy egy olyan szukká-t épített, amely több mint 20 könyök (körülbelül 10 méter) magas volt. Amikor a Bölcsek elmentek hozzá látogatóba, nem tettek semmiféle megjegyzést a szukká-ra. Nem kérték meg rá, hogy helyezze alacsonyabbra a szukká-ja szchách-ját – tetejét – annyival, hogy az ne haladja meg a 20 ámá-t.
Rabbi Jehudá ezzel a történettel azt a véleményét támasztotta alá, miszerint nincs felső határa egy szukká magasságának.
A Bölcsek (akik a magasság felső határát 20 ámá-ban határozzák meg) azt mondták neki: Ezt a történetet hozod bizonyítékul? Hiszen Hilni nő, és a nőknek nem kötelező a szukkában lakniuk, mert az egy időhöz kötött micva (olyan micva, amelyet egy adott időben, időszakban kell teljesíteni). A Bölcsek azért nem dorgálták meg szabályszerűtlen szukkájáért, mert egyáltalán nem volt kötelező számára, hogy szukká-ja legyen.
Rabbi Jehudá válaszolt a Bölcseknek. És mi a helyzet a hét fiával – nekik teljesíteniük kell a micvát, nem? Különben pedig Hilni soha semmit nem tett a Bölcsek jóváhagyása nélkül.
A Gömárá közbevetőleg rákérdez: miért volt fontos rabbi Jehudá számára hozzátenni ezt a második állítást, miszerint Hilni minden cselekedete bírta a Bölcsek jóváhagyását? Erre a Gömárá ezt válaszolja: Mondhatod esetleg, hogy Hilni hét fia közül egy sem volt még bár-micvá, és a kiskorúakat nem kötelezi a Tóra, hogy teljesítsék a szukká micváját, és ezért nem építtetett Hilni megfelelő szukkát. De ez nem magyarázza meg Hilni tettét. Mert az lehetetlenség, hogy nem volt legalább egy olyan fia, akinek „nem volt állandóan szüksége az anyjára” (azaz minimum olyan idős volt, hogy vonatkozott rá a rabbinikus előírás a szukká micvá-jának megtartására). Ha esetleg arra gondolnál, hogy Hilni nem járt el gondosan a rabbinikus rendeletek megtartásában, már jön is rabbi Jehudá és közli velünk, hogy Hilni tettei teljes mértékben összhangban voltak a Bölcsek kívánalmaival.
A Gömárá ezt követően egy részletes háláchikus fejtegetésbe kezd, s végül megmagyarázza, miképpen harmonizál mind Rabbi Jehudá, mind pedig a Bölcsek véleménye (a kóser szchách-ot illetően) Hilni szukkájának méreteivel.
[1] 104:35.
[2] Ezt a szót rendszerint esküvői lakomára utalva használják.
[3] Az atyák bölcs tanításai 1:5.
[4] 2Sámuel 23:5.
[5] Ezek az állítások a Példabeszédek 19:2-ből levont következtetéseken alapulnak.
[6] 4Mózes 1:13., 15.
[7] 1Mózes 30:16.
[8] 12:33.
[9] 1Mózes 3:16.
[10] Jeremiás 1:5.
[11] 58:4.
