1. Íme a hegyeken a hírhozónak lábai, ki békét hirdet: Ünnepeld, Jehúda, ünnepeidet, fizesd meg fogadásaidat, mert már nem fog többé rajtad átvonulni az alávaló, egészen kiirtatott.
2. Felvonult ellenedbe a felbontó, ostrommal ostromolnak: lesd az utat, erősítsd a derekát, szedd össze erődet nagyon!
3. Mert helyre állítja az Örökkévaló Jákób büszkeségét, valamint Izraél büszkeségét mert üresre szedték a szedegetők, és venyigéiket megrontották.
4. Hőseinek pajzsa vörös, vitézei karmazsinba öltözöttek; tűzben villognak a szekerek, amely napon elkészítik, s a cipruslándzsák megrázatnak.
5. Az utcákon tombolnak, a szekerek vágtatnak a piacokon: látszatuk mint a fáklyáké, mint a villámok úgy futkosnak.
6. Gondol hatalmasaira: megbotlanak menésükben, sietnek a falra, el van készítve a fedező.
7. A folyamok zsilipjei fölnyittattak és a palota csügged.
8. Huccáb pedig megmeztelenítve elhurcoltatott, és szolgálói búgnak amilyen a galambok hangja, verdesik mellüket.
9. S Ninivé olyan, mint a vizes tó – ősnapjaitól fogva – de ők futamodnak: álljatok meg, álljatok! De nincs, ki visszafordulna.
10. Prédáljatok ezüstöt, prédáljatok aranyat! Nincs vége a készletnek. Mily gazdagság mindenféle drága edényből!
11. Üresség, üresültség és elpusztultság! Szétfolyt szív, térdek megingása, reszketés minden derékban, és mindnyájok arca bevonta a fényét.
12. Hol van az oroszlánok tanyája, s ami legelője volt a fiatal oroszlánoknak, ahogy hímoroszlán, nőstényoroszlán járt, oroszlánnak kölyke és nem volt ki felriasztja.
13. Hímoroszlán ragadozik kölykei számára, és fojtogat nőstényeiért; megtöltötte ragadozással odvait és tanyáit ragadmánnyal.
14. Íme, én ellened fordulok, úgymond az Örökkévaló, a seregek Ura, és felgyújtom füstben szekereit, s fiatal oroszlánjaidat megemészti a kard; kiirtom a földről ragadozásodat, és nem hallatszik többé követednek hangja.
