Misna- Sábát traktátusa

12. fejezet

1. misna

Az építés szabályai

Ez a fejezet néhány fő munkakategória magyarázatával foglalkozik.

(א) הַבּוֹנֶה כַּמָּה יִבְנֶה וִיהֵא חַיָּב? הַבּוֹנֶה כָּל שֶׁהוּא.

17. §. Aki szombaton épít, mennyit kell építenie, hogy büntetendő legyen? Bármilyen mennyiségű építésért, például ha betöm egy kis lyukat a falban.

וְהַמְסַתֵּת, וְהַמַּכֶּה בַּפַּטִּישׁ וּבַמַּעֲצָד, הַקּוֹדֵחַ כָּל שֶׁהוּא – חַיָּב.

18. §. Aki követ munkál meg – vág, simít –, kalapáccsal vagy bárddal üt, azaz például valamilyen műveletet befejez, vagy lyukat fúr, bármilyen kicsit is, tehát aki a fenti tevékenységek bármelyikét bármilyen mértékben végrehajtja, az büntetendő.

זֶה הַכְּלָל: כָּל הָעוֹשֶׂה מְלָאכָה וּמְלַאכְתּוֹ מִתְקַיֶּימֶת בַּשַּׁבָּת, חַיָּב.

19. §. Ez az általános szabály: aki olyan tevékenységet végez szombaton, amelynek eredménye tartós, azaz az emberek olyannak tartják meg, amilyen, és nem tesznek hozzá (Rán), az büntetendő: bűnáldozatra kötelezhető vagy halálbüntetéssel sújtható.

רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: אַף הַמַּכֶּה בַּקּוּרְנָס עַל הַסַּדָּן בִּשְׁעַת מְלָאכָה – חַיָּב, מִפְּנֵי שֶׁהוּא כִמְתַקֵּן מְלָאכָה.

20. §. Rábán Simon ben Gámliél mondta: aki csak az üllőre üt kalapáccsal tevékenysége közben, olyan módon, ahogyan kézművesek szoktak az üllőn dolgozni, még akkor is büntetendő az ütés miatt, ha nem az edényre üt, amelyen dolgozik, hanem csak az üllőre, mert feltehetően valamilyen terméket jobbít vele, például lesimítja a munkája végzéséhez szükséges szerszámot. A Gömárá elmagyarázza, hogy ezen a módon kovácsoltak vékony tányérokat a Sátor-beli szolgálathoz: háromszor ütöttek a tányérra, és egyszer az üllőre, ez utóbbit azért, hogy lesimítsák a kalapácsot, nehogy felszakítsa a vékony tányért.

 

2. misna

A szántás és aratás almunkái

(ב) הַחוֹרֵשׁ כָּל שֶׁהוּא,

21. §. Aki bármely mértékben szánt szombaton, az büntetendő.

הַמְנַכֵּשׁ וְהַמְקַרְסֵם וְהַמְזָרֵד כָּל שֶׁהוּא – חַיָּב.

22. §. Aki gyomlál, gazt tép ki gabona vagy zöldség közül, aki fáról elszáradt ágat vág, aki friss ágat nyes a fáról, mert néha oly sok az ág, hogy gyöngíti a fát – ha valaki bármilyen mértékben is tesz ilyesmit, az büntetendő, éspedig a szántás vétségéért. Más nézet szerint a vetés alapján (Möiri).

הַמְלַקֵּט עֵצִים, אִם לְתַקֵּן – כָּל שֶׁהֵן, אִם לְהֶיסֵּק – כְּדֵי לְבַשֵּׁל בֵּיצָה קַלָּה.

23. §. Aki faágakat gyűjt fákról, ha javítani akart vele – talajt vagy fát –, bármennyit gyűjt, büntethető a szántás alapján (mivelhogy a talajt akarta javítani) vagy a vetés alapján (a fát akarta jobbítani), ha pedig azért gyűjtött fát, hogy melegítsen vele, ez a „kévekötés” alapján büntetendő. A büntetendő mennyiség ez esetben annyi, hogy egy tojást meg tud rajta főzni.

הַמְלַקֵּט עֲשָׂבִים, אִם לְתַקֵּן – כָּל שֶׁהוּא, אִם לַבְּהֵמָה – כִּמְלֹא פִּי הַגְּדִי.

24. §. Aki füveket gyűjt, földből kihajtó füveket kitép, ha javítani akarta ezzel a talajt, akkor bármilyen mennyiséget gyűjt, a szántás alapján bűnös, ha állatnak gyűjtötte, hogy megetesse vele, akkor a mérték egy kölyök állat számára egy falatnyi, és a kévekötés alapján büntetendő.

 

3. misna

Az írás

(ג) הַכּוֹתֵב שְׁתֵּי אוֹתִיּוֹת, בֵּין בִּימִינוֹ בֵּין בִּשְׂמֹאלוֹ, בֵּין מִשֵּׁם אֶחָד בֵּין מִשְּׁתֵּי שֵׁמוֹת, בֵּין מִשְּׁתֵּי סַמָּנִיּוֹת, בְּכָל לָשׁוֹן – חַיָּב.

25. §. Aki leír két betűt szombaton, akár a jobbjával, akár a bal kezével – A Misna olyan emberről beszél, aki mindkét kezével tud írni. Ha azonban normális, jobbkezes ember ír a baljával, az nem tekintendő „írásnak”, és nem büntetendő miatta. (Gömárá) –, akár ugyanazt a betűt írja le kétszer (például AA, BB, CC, stb.)¹, akár két különböző betűt, például AB, CD (még ha nem alkotnak is szót), akár kétféle színnel², bármilyen nyelven, bármely nép írásával, az büntetendő.

אָמַר רַבִּי יוֹסֵי: לֹא חִיְּבוּ שְׁתֵּי אוֹתִיּוֹת אֶלָּא מִשּׁוּם רוֹשֵׁם, שֶׁכָּךְ כּוֹתְבִין עַל קַרְשֵׁי הַמִּשְׁכָּן, לֵידַע אֵיזֶהוּ בֶּן זוּגוֹ.

26. §. Joszé rabbi mondotta: A két betűért a megjelölés alapján jár büntetés. Ezzel azt állította, hogy ha valaki nem betűket ír, hanem csupán két jelet, az is büntetendő, mert így írtak a Sátor gerendáira, mivel amikor a pusztában vándoroltak, a Sátrat szétszedett állapotban vitték magukkal, ezért a gerendáit megjelölték, hogy tudják, melyiket melyikhez illesszék, azaz hogy a gerendák sorrendje ne változzon, amikor a táborozás idejére újból felállítják a Sátrat. Maimonidész rabbi Joszé kijelentését úgy magyarázza, hogy a jelölés az egyik fő munka kategóriába tartozik, és a két betű szombati leírásának tilalma ennek származéka. A háláchá szerint³ pedig a jelölés az írás származéka.

אָמַר רַבִּי: מָצִינוּ שֵׁם קָטָן מִשֵׁם גָדוֹל, שֵׁם מִשִּׁמְעוֹן וּשְּׁמוּאֵל, נֹחַ מִנָּחוֹר, דָּן מִדָּנִיאֵל, גָּד מִגַּדִּיאֵל.

27. §. Rabbi Jehudá mondotta: létezik hosszabb névből származó rövidebb név, ami úgy értendő, hogy egy hosszú név egy része önmagában is lehet név, például Simonból és Smuélből lehet SM, Náchorból NCh, Dániélből DN, Gádiélből GD. Rabbi Jehudá arra tanít, hogy ha valaki egy olyasféle nevet akart leírni, mint például a Dániél vagy a Gádiél, és csak a szó egy részét írta le, például a GD vagy a DN első két mássalhangzóját, az esetben, jóllehet nem azt tette, amit szándékozott, mégis teljes tevékenységnek tekintendő, mivel az általa leírt két betű önmagában is teljes szót alkot, és az illető az írás alapján büntetendő⁴.

 

4. misna

Az írás különböző esetei

(ד) הַכּוֹתֵב שְׁתֵּי אוֹתִיּוֹת בְּהֶעְלֵם אֶחָד – חַיָּב.

28. §. Ha szombaton valaki két betűt ír le egy nem-tudás folytán, például nem tudja, hogy aznap szombat van, és e tévedése folytán leír két betűt, és a két betű leírása közt nem jött rá, hogy szombat van, az büntetendő: bűnáldozatot kell bemutatnia.

כָּתַב בִּדְיוֹ, בְּסַם, בְּסִיקְרָא, בְּקוֹמוֹס וּבְקַנְקַנְתּוֹם, וּבְכָל דָּבָר שֶׁהוּא רוֹשֵׁם, עַל שְׁנֵי כּוֹתְלֵי זָוִיּוֹת, וְעַל שְׁנֵי לוּחֵי פִּנְקָס, וְהֵן נֶהְגִּין זֶה עִם זֶה – חַיָּב.

29. §. Ha valaki tintával írt, vegyi anyaggal (egyfajta narancsszínű földdel), szikrával (egyfajta vörös festékkel), mézgagyantával, vagy calcanthummal (egyfajta rézszulfát tartalmú vízből készített festékkel – Álbek misna kommentárja), vagy bármivel, ami tartós jelet hagy, két betűt ír két, egymással szöget alkotó falra, két szomszédos falnak arra a részére, ahol sarkot alkotnak egymással, egy-egy betűt mindkettőre, vagy két táblára, két szomszédos oldalra, vagy összefűzött írótáblákra, egy-egy betűt két szomszédos oldalára, és azok így összeolvashatók, azaz a falak vagy az írótáblák szélére írt betűk annyira közel vannak egymáshoz, hogy összeolvashatók, akkor az az illető a felsorolt esetek mindegyikében büntetendő.

הַכּוֹתֵב עַל בְּשָׂרוֹ, חַיָּב.

30. §. Ha valaki a saját testére ír két betűt, tintával, az büntetendő, mivel bőrre írt (Maimonidész).

הַמְסָרֵט עַל בְּשָׂרוֹ – רַבִּי אֱלִיעֶזֶר מְחַיֵּב חַטָּאת, וְרַבִּי יְהוֹשֻעַ פּוֹטֵר.

31. §. Aki két betűformát karcol a testére, az rabbi Eliezer szerint „írás” miatt bűnáldozatra köteles, rabbi Jehosuá viszont fölmenti az illetőt, mivel ez nem normális módja az írásnak. A háláchá rabbi Jehosuát követi.

 

5. misna

Nem tartós vagy nem olvasható írás

(ה) כָּתַב בְּמַשְׁקִין, בְּמֵי פֵירוֹת, בַּאֲבַק דְּרָכִים, בַּאֲבַק הַסּוֹפְרִים, וּבְכָל דָּבָר שֶׁאֵינוֹ מִתְקַיֵּים – פָּטוּר.

32. §. Ha valaki szombaton valamilyen folyadékkal ír, vagy gyümölcs levével, vagy ujjával betűformán rajzol az út porába, vagy az írnokok homokosedényéből származó porával, vagy bármivel, aminek jegye nem tartós, az nem büntetendő.

לְאַחַר יָדוֹ, בְּרַגְלוֹ, בְּפִיו וּבְמַרְפֵּיקוֹ; כָּתַב אוֹת אַחַת סָמוּךְ לַכְּתָב; כָּתַב עַל גַּבֵּי כְּתָב; נִתְכַּוֵּין לִכְתּוֹב חֵי„ת וְכָתַב שְׁתֵּי זֵיינִ„ין; אַחַת בָּאָרֶץ וְאַחַת בַּקּוֹרָה; כָּתַב עַל שְׁנֵי כוֹתְלֵי הַבַּיִת, עַל שְׁנֵי דַפֵּי פִנְקָס וְאֵין נֶהְגִּין זֶה עֶם זֶה – פָּטוּר.

33. §. Ha átfordított kézzel írt (a tollhegy a keze háta felé néz), ha a tollat a lábával (lábujjaival), a szájával vagy a könyökhajlatával tartotta; ha egy betűt közel írt egy már leírt betűhöz, miáltal a két betű szót alkot, vagy ha írottat átírt megújítva őket, mert a betűk nehezen olvashatók voltak; ha egy chet-et (ח) akart írni, de két zájin (ז) lett belőle, azaz ha előbb két zájint írt le, azzal a szándékkal, hogy összeköti és chet betűvé alakítja őket, de ezt végül nem tette, és így maradt a két zájin; vagy ha egy betűt írt a földre (a padlóra), és egyet a gerendára (a mennyezetre); vagy ha a ház két nem csatlakozó falára írt egy-egy betűt, vagy ha akár ugyanarra a falra ír, de a betűk egymástól távol vannak; vagy összefűzött írótáblák két oldalára írt, egy betűt az egyik oldalra, egy betűt a másikra, és ezek a betűk így nem olvashatók össze, akkor az ilyen esetekben az illető nem büntetendő, mivel ezek a fajta cselekedetek nem az írás szokásos módjai, illetve ha egy betűt a padlóra írt, egyet meg a mennyezetre, vagy egyet a földre, stb., akkor a két betű nem is olvasható össze, és ezért megintcsak nem nevezhető írásnak.

כָּתַב אוֹת אַחַת נוֹטָרִיקוֹן – רַבִּי יְהוֹשֻעַ בֶּן בְּתֵירָא מְחַיֵּיב, וַחֲכָמִים פּוֹטְרִין.

34. §. Ha valaki rövidítésként írt egy betűt, ha leírt egy mellékjellel ellátott betűt, például a „rabbi” szó rövidítéseként azt, hogy R., akkor azt az embert rabbi Jehosuá ben Btérá büntetendőnek minősíti, mivel a szóban forgó betűből egy teljes szó világosan érthető, ezért egy teljes szó leírásának számít, a Bölcsek azonban fölmentik. A háláchá a Bölcsek álláspontját fogadja el.

 

6. misna

A „nem tudás” állapota

(ו) הַכּוֹתֵב שְׁתֵּי אוֹתִיּוֹת בִּשְׁתֵּי הַעֲלָמוֹת, אַחַת שַׁחֲרִית וְאַחַת בֵּין הָעַרְבַּיִם –

35. §. Ha szombaton valaki két betűt ír le, két nem-tudás folytán, például miután elfelejtette, hogy aznap szombat van, leírt egy betűt, rájön, hogy vétkezett, aztán megint elfelejti, és leír még egy betűt az első mellé; ha egy betűt szombat délelőtt, a másikat délután írta le, ez esetben, mivel a két írás között elég idő telt el ahhoz, hogy rádöbbenjen a hibájára, ezért felmerül a kérdés, hogy lehet-e a kettőt összevonni és ezért megbüntetni:

רַבָּן גַּמְלִיאֵל מְחַיֵּב,

Rábán Gámliél büntetendőnek nyilvánítja, mondván, hogy „Fél tudás állapota nincs”, azaz ha valaki a két betű leírása közben rájön, hogy vétkezett, az nem tekintendő „tudásnak”, mivel csupán egy tevékenység egyik feléhez kapcsolódik, következésképp az eset úgy tekintendő, mintha a két betűt egy nem-tudás folytán írta volna le, amiért viszont köteles bűnáldozatot bemutatni.

וַחֲכָמִים פּוֹטְרִין.

A Bölcsek viszont fölmentik, mondván: „Van fél tudás”, azaz amire a két betű írása közben rájött, az megoszlik a két betű között, és mivel mindkétszer csak fél vétséget követett el a nem tudás állapotában, következésképp nem köteles bűnáldozatot bemutatni.