XVI. Antiszemitizmus, gazdasági válság, Izrael

Misna: Ávot traktátusa – Az atyák bölcs tanításai

 

A Misná Ávot című külön traktátusa, amely a zsidó bölcsek, a tanaiták nemzedékeinek sok száz év során (az i. e. 4. és i. sz. 2. század között) született bölcs erkölcsi mondásait, tanításait öleli fel.

A Peszách utáni első szombattól egészen a Ros Hásáná előtti szombatig a Minchá ima után olvasunk egy-egy fejezetet, így összesen négyszer fejezzük be. Elhagyjuk az Ávot olvasását, ha Sávuot szombatra esik, illetve ha Tisá BöÁv vagy előnapja szombat. A negyedik ciklusban csak három vagy négy szombat lehetséges, így értelemszerűen a két vagy három utolsó szombaton két-két fejezetet mondunk.

 

3. fejezet

1. Ákávjá ben Máhálálél szokta volt mondani: „Három dolgot végy tekintetbe, és akkor nem fogsz bűnbe esni. Fontold meg, 1. honnan jössz, 2. hová mégy, és 3. ki előtt kell majd tetteidről számot adni! Honnan eredsz? Tisztátalan folyadékból. Hová mégy? Por, nyüvek és férgek honába. S ki előtt fogsz majd számot adni? Az Örökkévaló, a Királyok Királya előtt, dicsértessék a Neve.”
2. Chániná rabbi, a főpaphelyettes szokta mondani: „Imádkozz a kormányzat jólétéért, mert ha attól nem tartanának az emberek, akkor az egyik elevenen elnyelné a másikat.”

Chániná (Chánánjá) ben Trádjon rabbi szokta mondani: „Ha két zsidó együtt van, és nem ejtenek szót a Tóráról, ez az a bizonyos »léha társaság« (mosáv lécim), amelyről az Írás azt mondja[1]: »Boldog az ember, aki nem vesz részt a léhák társaságában…«. Ezzel szemben ha két zsidó összejön, és szó van köztük a Tóráról, akkor Isten szelleme lakozik közöttük, amint le van írva[2]: »És akkoron beszélgetnek majd az istenfélők egymással, és az Örökkévaló figyelmesen hallgatja őket, és feljegyeztetik az Emlékezés könyvébe az Ő színe előtt, az istenfélők javára, akik a Nevet tisztelik…«. Ez így (mondja Chánánjá) csak kettőre vonatkozik. Honnan tudjuk, hogy az is jutalmat kap, aki egyedül van, és a Tórával foglalkozik? Mert le van írva[3]: »Üljön magányosan, és tanuljon (csöndben) Tórát, s jutalma nem marad el«”.

3. Simon rabbi mondta: „Ha három zsidó eszik egy asztalnál, és nem foglalkozik a Tórával, az olyan, mintha hullaáldozaton lakmároztak volna, amint írva van[4]: »Minden asztal tele ronda okádékkal, mivel nincs ott Isten…«. Viszont ha hárman esznek egy asztalnál, és foglalkoznak a Tórával, az olyan, mintha Isten asztaláról ennének, mint írva van[5]: »És szólt hozzám: Ez az asztal, mely Isten előtt áll«”.
4. Chániná ben Cháchináj rabbi mondotta: „Aki sokat éjszakázik, aki magában járja az országutakat, és a szívét hívságos dolgokra irányítja, az életével játszik.”
5. Nechunjá ben Hákáná rabbi mondotta: „Aki magára vállalja a Tóra igáját, azt felmentik az állami és társadalmi kötelezettségek alól. Ezzel szemben aki lerázza magáról a Tóra igáját, arra ránehezül az állam és a társadalom járma.”
6. A Chánánjá falubeli Cháláftá ben Doszá rabbi szokta mondani: „Ha tíz zsidó együtt ül, és Tórát tanul, akkor az isteni dicsfény ragyog felettük, ahogyan le van írva[6]: »Az Örökkévaló áll az isteni gyülekezetben…« (a »gyülekezet«, a minján pedig legalább tíz ember.) És honnan tudjuk, hogy ugyanez áll abban az esetben, ha öten tanulnak Tórát? Mert le van írva[7]: »És szövetségét megalapozta a földön…« (a »szövetség« alatt pedig legalább öt értendő.) És honnan tudjuk, hogy ugyanez áll abban az esetben is, ha csak háromról van szó? Mert írva van[8]: »…bírák között ítélkezik…«. És honnan tudjuk, hogy ugyanez a helyzet, ha csak kettőről van szó? Mert írva van[9]: »Akkor pedig megbeszélték az istenfélők, ki-ki a társával, az Örökkévaló pedig odafigyelt, és meghallgatta…«. De honnan tudjuk, hogy akkor is, ha valaki egyes-egyedül, magában ül, és Tórát tanul? Mert írva van[10]: »Minden helyen, ahol említeni engedem Nevemet, eljövök hozzád, és megáldalak…«”.
7. A Bártotá falubeli Elázár rabbi szokta mondani: „Adj neki (Istennek) a magáéból, hisz te magad mindennel, ami a tiéd, úgyis az övé vagy. Ahogy azt Dávid (a zsoltáros király) is mondotta: »Hiszen minden tőled ered, és a Te kezedből adunk neked.«”

Jákob rabbi szokta volt mondani: „Ha valaki úton van, és közben Tórát tanul, majd félbeszakítja tanulmányait, és azt mondja: »Milyen szép ez a fa, milyen szép ez a barázda!«, az Írás szerint ez olyan, mintha halálos bűnt követett volna el.

8. Dosztáj ben Jánáj rabbi szokta mondani Méir rabbi nevében: „Ha valaki a Tóra-tudományból akár egy szót is elfelejt, az olyannak számít, mintha halálos bűnt követett volna el, amint le van írva[11]: »Csak őrizkedj, és fölöttébb óvd lelkedet, nehogy elfelejtsd a szavakat, amelyeket láttak szemeid…«”. Nehogy azt gondold azonban, hogy ez arra az esetre is vonatkozik, amikor túl nehéz számára a tanulmány, és emiatt felejtette el! Ezért folytatja az Írás: „…és ne veszítsd el szívedből egész életedben…”, tehát nem felelős, csak akkor, ha saját akaratából „veszítette el” szívéből.
9. Chániná ben Doszá rabbi szokta volt mondani: „Ha valakinek bűntől való félelme (irtózása) megelőzi bölcsességét, annak bölcsessége maradandó. Viszont ha valakinek bölcsessége előzi meg a bűntől való félelmét, annak bölcsessége nem maradandó.”
10. Ugyancsak ő (Chániná ben Doszá rabbi) mondotta: „Akinek jó cselekedetei túlsúlyban vannak bölcsességével szemben, annak bölcsessége maradandó. De akinek bölcsessége van túlsúlyban jó cselekedeteivel szemben, annak bölcsessége nem állja ki az idő próbáját.”

Ugyancsak ő szokta mondani: „Akiben az embereknek kedvük telik, abban Istennek is kedve telik. Akiben pedig az embereknek nem telik kedvük, abban Istennek sem telik kedve.”

Doszá ben Hárkinász rabbi szokta volt mondani: „A reggel átalvása és a déli borozás, valamint a gyermeteg fecsegés és a tudatlanok gyülekezetében való üldögélés kizavarják az embert a világból (vagyis megrövidítik az életét).”

11. A Modiimba való Elázár rabbi szokta mondani: „Aki a szentségeket meggyalázza, aki a (fél)ünnepeket megveti, aki felebarátját nyilvánosan megszégyeníti, aki Ábrahám ősapánk szövetségét megszegi, és aki a Tórát a hagyományos felfogástól eltérően fejtegeti, (annak) ha van is kezében tudás és jó cselekedet, még sincs része a jövendő világban.”
12. Jismáél rabbi mondotta: „Légy készséges a tekintélyes emberekkel, kedves a fiatalokkal, és fogadj mindenkit szívélyesen!”
13. Ákivá rabbi szokta mondani: „A kacarászás és a könnyelműség hozzászoktatja az embert az erkölcstelenséghez. A hagyomány védőgátja a Tórának, a tizedadás a gazdagságnak, a fogadalom az önmegtartóztatásnak. A bölcsesség védőgátja pedig a hallgatás.”
14. Ugyancsak ő (Ákivá rabbi) mondotta: „Kedvelt az ember, mivel Isten a saját képmására teremtette őt. Még jobban kiemeli kedveltségét, hogy az Örökkévaló ezt tudtul is adta neki, amint le van írva[12]: »Isten a maga képmására alkotta az embert…«. Kedvelt Izrael (a zsidó nép), mert Isten gyermekeinek neveztetett. Ez még jobban kidomborodik azáltal, hogy a Teremtő ezt tudomásunkra is hozta, ahogyan le van írva[13]: »Gyermekei vagytok ti az Örökkévalónak, Isteneteknek«. Kedvelt Izrael népe, mivel gyönyörű ékszer adatott neki (a Tóra). Még nagyobb jelentőséget kap kedveltsége, mivel az Örökkévaló tudatta vele, hogy ezt a gyönyörű ékszert neki adta, ahogyan le van írva[14]: »Üdvös oktatást adtam nektek, a tanomat (a Tórát) el ne hagyjátok soha!«”
15. (Szintén Ákivá mondotta:) „Isten mindent előre lát, de ez nem hiúsítja meg a szabad elhatározást. A világ jóhiszeműen (jóindulattal) lesz megítélve, ámde mindenben a cselekedetek többségének minősítése a döntő.”
16. Ugyancsak ő (Ákivá rabbi) mondotta: „Mindent zálogra kapunk: kifeszített háló lebeg minden élők fölött. A bolt ajtaja tárva, s a boltos hitelez; a főkönyv felnyitva, s a kéz csak ír. Akinek kölcsönre van szüksége, megkapja. A behajtók naponta útra kelnek, és mindenkitől beszedik a törlesztést, akár tud róla, akár nem, mert korlátlan hatalmukban áll a végrehajtás. Az ítélet pedig igazságos ítélet – s minden kész a lakomára.”
17. Elázár ben Ázárjá rabbi mondotta: „Ahol nincs Tóra, ott nincs illem és erkölcs, ahol pedig nincs illem és erkölcs, ott nincs Tóra. Ahol nincs bölcsesség, ott nincs istenfélelem, és ahol nincs istenfélelem, ott persze nincs bölcsesség. Tudás nélkül nincs értelem, és értelem nélkül nincs tudás. Ha nincs kenyér, nincs Tóra, ha nincs Tóra, akkor nincs kenyér.”

Ugyancsak ő (Elázár ben Ázárjá) mondotta: „Akinek több a tudománya, mint a jó cselekedete, mire hasonlít? Olyan fára, amelynek sok az ága, de kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik, gyökerestül kitépi és felfordítja, amint le van írva[15]: »És olyan lesz, mint a kopár fa a sivatagban, és nem érzi meg, mikor jön a jó idő, hanem kiaszottan tengődik a pusztaságban, szikes, lakatlan földön…«. Akinek viszont több a jó cselekedete, mint a tudománya, az ahhoz a fához hasonlít, amelynek lombja kevés, de gyökere sok, úgyhogy ha mindjárt a világ összes viharai törnének ki és támadnának is rá, nem mozdítják ki helyéből, amint le van írva[16]: »És olyan lesz, mint a víz mellé plántált fa, amely patak mentén ereszti gyökereit, és oda sem néz a közelgő hőségnek, lombja mindig üde, zöld, aszály évében nem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni«”.

18. Elázár ben Chiszmá rabbi mondotta: „A galambáldozatról és a női menstruációról szóló előírások lényeges részei a zsidó törvényeknek, míg a csillagászat és a geometria csak segédeszközei a tudománynak.”

[1] Zsoltárok 1:1.

[2] Máláchi 3:16.

[3] Siralmak 3:28.

[4] Jesájá 28:8.

[5] Jechezkél 41:22.

[6] Zsoltárok 82:1.

[7] Ámosz 9:6.

[8] Zsoltárok 82:1.

[9] Máláchi 3:16.

[10] 2Mózes 20:21.

[11] 5Mózes 4:9.

[12] 1Mózes 9:6.

[13] 5Mózes 14:1.

[14] Példabeszédek 4:2.

[15] Jeremiás 17:6.

[16] Jeremiás 17:8.