Mikéc

Az „ismeretlen” haszid

A Biblia elbeszélése szerint, József megfejtette a fáraó álmát, ezért az, jutalmul, kinevezte Egyiptom alkirályának. Ebbéli minőségében megszervezte, hogy az országban még a hét szűk esztendőben sem éheztek az emberek.
Nagy „karriert” futott be a 30 éves József, akit előbb igazságtalanul bebörtönöztek, innen pedig egyenesen a hatalom csúcsára került.
aki figyelmesen olvassa az Írás szövegét, az észreveszi, hogy József nem „ajánlotta magát” a fáraónak. Ő mindössze annyit mondott, hogy „szemeljen tehát ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfiút …”.
A dubnói Mággid magyarázata szerint József – feltehetően – attól tartott, hogy a fáraó körül lebzselő varázslók, kuruzslók, álomfejtők, akiknek nem sikerült az álmot megfejteniük, nevetség tárgyává teszik majd az ő álomfejtését, és lehetetlenné javaslatának megvalósítását. Ezért mondta, hogy „szemeljen ki a fáraó” egy megfelelő embert.
József fenti szavai után közvetlenül olvasható, miszerint „És jónak tetszett a dolog fáraó szemében és minden szolgája szemében” (Genezis, 41, 37).
Ezek után József azt ajánlotta, hogy a király nevezzen ki tisztviselőket, akik – a hét bő esztendőben – begyűjtik a gabonát, akár erőszakkal is elvéve a gabonafelesleget a néptől. Ezzel a népszerűtlen feladatot elhárította magától, míg a gabona szétosztását – majd később, a hét szűk esztendőben – magának tartotta fenn.

* * *

Oroszországban, egyik évben, nagy szárazság pusztított, ami nagy éhínséget idézett elő. Természetesen a zsidó közösségek is éppúgy szenvedtek, mint mások. Az éhezők megsegítésére bizottságokat állítottak fel, de minél több bizottság volt, annál inkább nőtt a nyomorúság.
A briszki reb Jose Beer ezt az esetet használta fel – szellemesen – József magatartásának megmagyarázására.
Miből gondolta József, hogy a hét jó év után bekövetkezik a hét szűk esztendő – fejtegette gondolatát. Hátha az Örökkévaló megmásítja akaratát, és mégsem lesz éhínség?
– Hát abból – mondta – mert ha bizottságok létesülnek a gabona begyűjtésére – az éhínség biztosan bekövetkezik…

* * *

„Találhatunk-e olyan embert, mint ez, egy embert, akiben Isten szelleme van?” (uo., 38).
Hiszen ha találok ilyet Egyiptomban, nem neveznék ki egy zsidót egy ilyen magas állásra, de hát, sajnos, nem találok ilyet…(Jichák J. Reines rabbi).

* * *

„Akiben Isten szelleme van” – egy zsidó, aki ápolt és díszes ruhában jár (ahogy a Midrás leírja) és mindemellett Isten szelleme lakozik benne – ez valóban ritka jelenség… (Reb Bunim).

* * *

„És szólt Fáraó Józsefhez: Miután Isten mindezt tudatta veled, nincs oly értelmes és bölcs ember, mint te” (uo. 39).
A példázatairól híres dubnói Maggid egy hasonlattal magyarázta meg bővebben eme mondást:
Egy gazdag és tiszteletben álló kereskedő – övé volt a város legnagyobb üzlete – a hitközség vezetőinek arról panaszkodott, olyan magas adót vetettek ki rá, hogy képtelen azt megfizetni.
– Valóban nagy az üzletem és a raktár is tele van árúval – magyarázkodott – de mindez nem az enyém, mert hitelbe vettem és még nem fizettem ki.
A hitközség vezetői azonban elutasították őt, mondván, aki ilyen nagy hitelt tud szerezni, az annak a bizonyítéka, hogy megbíznak benne és fizetőképesnek tartják. Egy koldusszegénynek nem adnak hitelt.
Szóval – magyarázta a Mággid – József, mielőtt elmondta volna a fáraónak álma megfejtését, szerényen megjegyezte, hogy az nem rajta múlik, hanem mindez Isten kezében van. A fáraó erre mondta azt, hogy ha Isten vele, Józseffel, közölte az álom megfejtését – vagyis ilyen nagy hitele van az Örökkévalónál – akkor az elég bizonyíték arra, hogy „nincs oly okos ember, mint te.” Hiszen egy arra alkalmatlan embert Isten nem ruházhat fel bölcsességgel…

* * *

„És a fáraó elnevezte Jószefet Cofnát-Páánéáchnak…” (uo. 45).
Az egyiptomi uralkodó a hivatallal együtt új, egyiptomi hangzású nevet is adott Józsefnek. József azonban nem vette fel és nem is használta ezt az Egyiptomosított nevet, hanem megtartotta eredeti, héber nevét.
„Ekkor mondta a fáraó egész Egyiptomnak: menjetek Józsefhez…” (uo. 55).

* * *

Amikor József testvérei Kánaánból, ahol szintén dúlt az éhínség, eljöttek Egyiptomba, hogy ott próbáljanak élelmet szerezni – József felismerte őket. Azok viszont – a nagyhatalmú alkirályban – nem látták meg eladott fivérüket.
József, hogy próbára tegye őket, kémkedéssel gyanúsította meg testvéreit. „…Fáraó életére, bizony kémek vagytok” (uo. 42,16).
A horodnai reb Nachumka idejében, a város kormányzójának tisztét egy kegyetlenül rossz ember töltötte be. Sok gonoszságot követett el a helybéli zsidók ellen, de reb Nachumkét – aki nagy cádik hírében is állott – kivételesen, tisztelte és becsülte.
Egyik nem-zsidó újév alkalmával a hitközség küldöttsége – élén reb Náchummal – felkeresték a kormányzót és boldog újévet kívántak neki.
A látogatás végeztével a küldötteket elbocsátotta, de reb Nachumot arra kérte, maradjon. – Ne gondolja rabbi úr – kezdett bele mondandójába a kormányzó – hogy én annyira idióta vagyok, mint ahogy a zsidók azt elképzelik. Tudom én, hogy mennyire nem szeretnek engem, hiszen nem sok jót kapnak tőlem. Tudom, hogy most is csak kényszerből áldottak meg, szívükben pontosan az ellenkezőjét kívánják nekem. Hiszen ez a zsidó gondolkodásmód. Még a bibliai József is a fáraó életére szokott esküdni, mintha az olyan nagyon fontos lett volna neki holott… Szóval, a küldöttség tagjain nem csodálkozom. De Ön rabbi úr, aki igaz ember, miként kívánhatott nekem boldog újévet, közben pedig…
– Isten őrizz szólalt – meg a rabbi – az az áldás, amellyel jókívánságainkat elmondtuk, igazi, szívből jövő áldás volt. Hiszen mit is jelent a kormányzó úrnak a boldogság? Kétségtelenül előléptetést, hogy kinevezzék előbb körzeti kormányzónak, majd miniszternek, vagy még ennél is többnek, alkirálynak…S ebben az esetben biztosan Horodnát is elhagyná, és ezt – erre akár esküdni is merek – a város zsidói tiszta szívből kívánnák a kormányzó úrnak…

Osztrák „kém” Debrecenben…

„Két esztendő múltával történt, hogy a fáraó álmot látott … a Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki és legelt a sás között. Aztán hét másik tehén jött utánuk, ezek rútak és soványak voltak és odaálltak a többi tehén mellé. A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet…” (Genezis 41, 1-4).
A híres guri rebbe, a „Szfát Emet” szerint a fenti versben burkolt utalás található Bölcseink azon mondására, miszerint a Rossz Ösztön fokozatosan uralkodik el az emberen. Eleinte csak ritkán nyilvánul meg, majd egyre gyakrabban keríti az embert hatalmába, míg végül a Jó Ösztönt teljességgel kiszorítja.
A hét sovány tehén – a rebbe szerint – jelképezi a Rossz Ösztönt (jécer hárá). Eleinte csak „jönnek”, mintha csupán véletlen lenne, majd „odaállnak mellé”, állandó vendégként, végül pedig elnyelik őket…

* * *

„Reggelre (Fáraó) nyugtalanná vált…” (uo. 8.).
Vajon a fáraó miért csak a második és miért nem mindjárt az első álom (ebben álmodott a tehenekről) után kezdett el nyugtalankodni? A sovány és kövér kalászokról szóló álom mennyivel jelentett többet a számára, mint a kövér és sovány tehenekről szóló?
Az egyik haszid gondolkodó szerint az első álom – amely arra utalt, hogy húshiány lesz – nem aggasztotta különösebben az uralkodót. Ha nem lesz hús – gondolta – a nép legfeljebb eszik majd kenyeret. A második álom után azonban – ami már arra utalt, hogy gabona sem lesz – nyugtalankodni kezdett…

* * *

„És a fáraó azt mondta az egyiptomiaknak: menjetek Józsefhez és tegyétek azt, amit mond nektek” (uo. 55).
Rási – a Midrás alapján – azt állítja, hogy a nép panaszra ment a fáraóhoz, mivel József csak azzal a feltétellel adott gabonát az embereknek, ha azok körülmetéltetik magukat. A fáraó pedig továbbra is azt parancsolta a népnek, hogy tegyék, amit az alkirály mond…
Hát lehetséges ez? – teszi fel a kérdést a szent Ári (Jichák Lurja, a kabbalisták atyja) – mi okból és mi célból akarta volna József az egyiptomiakat a körülmetélés nagy micvájára érdemesíteni? Mi volt eme meggondolás mögött?
Reb Hesl, az aptai rebbe, szerint József előre látta, hogy fiai, valamint Jákob egész háza népe, még évszázadokig kénytelen lesz Egyiptomban élni. Ha pedig ez így van, akkor óhatatlanul asszimilálódni fognak, beleolvadnak idegen isteneket imádó népekbe, elfeledik és elhagyják zsidó hagyományaikat. A körülmetéléssel akarta elérni, hogy a briszt, a szent szövetség parancsolatát megtartsák. Ez reményt nyújthat még arra, hogy egyszer majd visszatérjenek a zsidósághoz. Ezt pedig úgy vélte József elérni, hogy a nem-zsidó lakosságot is körülmetélteti, ezáltal a zsidók, akik szívesen utánozták környezetüket, nem fogják szégyellni a „briszt”.

* * *

„József megismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt… és ezt mondta nekik: kémek vagytok!…” ( uo. 42,8).
1848-ban, a magyar szabadságharc idején, reb Jiszráélt, Skoliból, üzleti ügyei Debrecenbe szólították. Ez- idő tájt Debrecen környékén kemény csaták dúltak a magyar szabadságharcosok és az osztrák császári csapatok között és maga a város is ostromgyűrűbe került.
Reb Jiszráél is bennrekedt a városban. Bevásárolt magának mindenféle élelmet, bort, aszalt szilvát, egyebeket azzal, hogy ami megmarad, azt majd hazaviszi. Más elfoglaltsága nem lévén, egész nap a tanházban ült és idejét tanulással, imádkozással, zsoltárolvasással töltötte.
Egyik alkalommal a tanházba menet magyar katonák megállították és kifaggatták, többek között arról, hogy hova valósi. Amikor őszintén megmondta, hogy Ausztriából, azonnal letartóztatták. Kémkedéssel vádolták és átadták a hadbíróságnak, mely minden különösebb eljárás nélkül – ahogy ez forradalmi időkben, különösen harci események színterén szokásos – reb Jiszráélt halálra ítélte. Mindez egy csütörtöki napon történt, az ítélet végrehajtását pedig szombatra tűzték ki.
A következő két napot reb Jiszráél böjtöléssel töltötte, miközben megállás nélkül zsoltárokat mormolt. Szombat reggel megimádkozott, majd a katonák eljöttek érte, hogy a vesztőhelyre vigyék. Az odavezető úton szembejött velük egy magas rangú tiszt, aki – amikor észrevette a halálba menőt – felkiáltott: Szrulka, hova mész? Reb Jiszráél, aki nem ismerte meg a tisztet, halkan közölte vele, hogy éppen akasztani viszik, mivel halálra ítélték. A tiszt kérdezősködésére, reb Jiszráél elmondta, hogy kémkedéssel gyanúsítják…
Te lennél kém? Nem, ez nem lehet, hisz ismerlek, te rendes és becsületes zsidó vagy. Ez az egész tévedés. Ezzel odafordult a kisérő katonákhoz és megparancsolta nekik, hogy azonnal vigyék vissza a foglyot a fogházba.
Azok vonakodtak ezt megtenni, mivel nekik arra volt parancsuk, hogy az elitéltet a vesztőhelyre vigyék és azt nem szeghetik meg.
Rendben van – szólt a tiszt – akkor várjatok itt, új parancsot hozok. A katonák ezt tudomásul vették.
A magas rangú katona pedig rövid idő múlva valóban visszatért az új paranccsal, miszerint a zsidót kísérjék vissza a fogdába.
Ugyanennek a napnak a délutánján az osztrák császári seregek elfoglalták Debrecent. Amikor a katonák kinyitották a cella ajtaját, ott találták reb Jiszráélt, amint zsoltárokat mormolt magában. Kérdésükre, hogy miként került oda ismét elmesélte történetét. Természetesen azonnal szabadlábra helyezték. Tisztelettel bántak vele és meg azt is megkérdezték tőle, van-e valamilyen kívánsága.
Ő mindössze annyit kért, hogy adják vissza neki a korábban vásárolt bort és az aszalt szilvát. Hiába keresték, az egész „áru” szőrén-szálán eltűnt. Ezt háborús veszteségnek minősítették, a kártérítést azonnal kifizették.
Hazaérkezését követően rögtön el is utazott az ő rebbéjéhez, a premisláni cádikhoz, reb Meirlhez. Ahogy a cádik megpillantotta Jiszráélt, odafordult a gebbéjéhez:
– Emlékszel, Árje, arra a szombatra, amikor reb Jiszráél körtéjéből ettünk? Reb Jiszrál időnként szárított körtét vitt ajándékba a cádiknak. Azon a szombaton pedig, amikor kivégzésre vitték és az „égből pottyant” tiszt révén szerencsésen megmenekült, a cádik azt mondta híveinek:
– Tegyetek az asztalra reb Jiszráél körtéiből, hadd együnk belőlük…
Minekutána ezt esetet elmesélte, a cádik odafordult reb Jiszráélhez és azt mondta:
– Ha tudnád, Jiszráél, kit vettem igénybe, hogy megmentselek?…

* * *

„…de azok nem ismerték meg őt” (uo. 42,8).
A kobrini cádiknál, egyik péntek esti összejövetel (Tis) alkalmával, szokatlanul sokan gyűltek össze. A cádik tekintete megakadt az egyik fiatal haszidon, aki gyakran járt ide, majd megkérdezte sameszát:
– Ki ez a fiatalember?
A samesz megmondta a nevét, de a rebbe csak egy sor ismertető jel elmondása után jött rá, kiről is van szó.
– Tudod, miért nem ismertelek fel? – mondta az ifjúnak – mert a legfontosabb az embernél a gondolata. Ahol a gondolatai vannak – ott van ő maga is. A te gondolataid pedig, most nem jó helyeken járnak. Nem ismertelek fel, mert mindössze egy húscsomót láttam, és nem az embert…

* * *

Miért vádolta József testvéreit kémkedéssel?
Reb Ávrahám Mose, Psiszhából, ezt ekként magyarázza: József tartott attól, hogy testvérei elkezdenek nyomozni utána és végül kiderítik, hogy az alkirály nem más, mint eladott testvérük. Azáltal, hogy kémeknek nevezte őket, megfosztotta őket a keresésnek még a lehetőségétől is, mivel akit kémkedéssel vádolnak az nem fog az uralkodó után kérdezősködni.
József meghívta fivéreit ebédre és az Írás tanúsága szerint „ittak és lerészegedtek vele” (uo. 43,34). Miért kellett lerészegedniük? Ez is azért volt szükséges, mert a kémek rendszerint elővigyázatosak, nem isznak, nehogy az ital megoldja nyelvüket és fecsegjenek. Ha tehát a kémkedéssel vádolt fivérek vonakodtak volna inni, azzal bűnösségüket „bizonyították” volna. Így inkább leitták magukat, mintsem kémeknek tartsák őket…

(Forrás: Az Ősi Forrás sorozat 5. kötete, „Mózes 5 könyve a chaszid folklór tükrében”, Budapest, 1995, Akadémia Kiadó)

 

Megszakítás