Mi a nők szerepe a zsidóságban? – Megyeri Jonatán előadása a Szent Imre Gimnázium diákjainak
Megyeri Jonatán ortodox rabbi az Újbudai Zsinagógában tartott rendhagyó hittanórát a budapesti Szent Imre Gimnázium diákjainak. Előadásában a zsidóság alapvető fogalmairól, filozófiájáról, gyakorlatáról beszélt, különös hangsúllyal a női szerepekre és a férfi-női vallásjogi különbségekre.
Hit helyett cselekvés
Megyeri Jonatán szerint a zsidó és keresztény vallás közti egyik legfontosabb különbség, hogy „míg a keresztény vallás a legnagyobb hangsúlyt a hitre teszi, addig a zsidó vallás a legnagyobb hangsúlyt a gyakorlatra teszi, a cselekedetre teszi”. A Tóra – azaz Mózes öt könyve – 613 parancsolatot tartalmaz, amelyeket a zsidó ember életvezetési útmutatásként követ.
A Tóra mint használati utasítás
Az előadás egyik visszatérő motívuma, hogy a Tóra olyan, mint „az élet használati utasítása a gyártótól, magától az élet gyártójától, Istentől”. A parancsolatok célja, hogy az ember a lehető legteljesebben teljesítse az élete célját. „A Tóra törvényei az élet minden szegmensét szabályozzák” – mondta a rabbi, hozzátéve, hogy a szóbeli hagyomány, a Misna és a Talmud segíti ezek értelmezését.
A közösségi ima és a nők szerepe
A zsidó vallás napi háromszori imádkozást ír elő, de nem minden ima mondható el egyedül – vannak, amelyekhez minjen, azaz tíz felnőtt zsidó férfi szükséges. Ebből következik, hogy „a nők bizonyos időhöz kötött parancsolatok alól – így például a fix időben mondandó imák alól – fel vannak mentve”, hiszen „a nők jellemzően el vannak foglalva a háztartással, a gyermekneveléssel és egyebekkel”.
A rabbi hangsúlyozta, hogy ez nem leértékelés, hanem ellenkezőleg: „a nők sokkal magasztosabbak, mint a férfiak, mert a nők 0–24-ben Istenszolgálattal vannak elfoglalva. A férfiak meg nem. Őket folyamatosan nógatni kell, és Isten ad nekik még parancsolatokat, hogy tanuljál Tórát, ha nincs mit csinálnod.”
A zsinagóga és az ortodoxia ismérvei
A rabbi kitért a zsinagógai szokásokra is. Elmondta, hogy a férfiak és a nők külön ülnek az ortodox zsinagógában, és hogy „ez főként praktikus okból van így, hogy a férfiak ne bámulják a nőket”. Hozzátette: „a jeruzsálemi Szentélyben is külön voltak a nők és a férfiak, úgyhogy a zsinagógában is külön vannak”.
A hallgatóság kérdésére válaszolva tisztázta, mi számít ortodox zsinagógának: „ha nők és férfiak különülnek egy zsinagógában, akkor az a zsinagóga ortodox.” A Dohány utcai zsinagóga például azért nem ortodox, mert ott „férfiak és nők jellemzően együtt ülnek”, illetve a tóraolvasó emelvény nem középen van, ahogy az ortodox szabály előírja.
Cselekedetek és tisztaság
A rabbi a rituális tisztaság és kóser étkezés szabályait is részletesen ismertette. Elmondta, hogy „az élet minden mozzanatát irányítják a zsidó törvények”, még olyan hétköznapi dolgokat is, mint „melyik cipőt vesszük fel először, és melyik cipőfűzőt kötjük meg előbb”. Ez utóbbi a kabalisztikus szimbolikához kapcsolódik, amely szerint „a jobb oldal a kegyelem, az irgalom oldalát jelképezi, a bal oldal a szigorúságot”.
A női tisztasági törvényekről is szó esett: a menstruáció ideje alatt a nő nem élhet házaséletet a férjével, és a ciklus lezárulta után rituális fürdő, a mikve látogatása szükséges. „Ez körülbelül 12–14 napot jelent havonta, amikor a házaspár nem élhet nemi életet, de ettől a házasság csak izgalmasabb lesz” – mondta mosolyogva.
A személyes történet és a vallási út
Megyeri Jonatán saját életútjáról is mesélt: „én egy szekuláris családban születtem, 14–15 éves koromban lettem vallásos. Nem ettek körül nyolc naposan, mint rendes zsidó kisfiúkat, hanem csak 15 évesen.” Felidézte első sabattartási próbálkozásait is, amikor rabbi tanára biztatóan csak annyit mondott: „majd jövő héten megint megpróbálod. Az a jó, hogy jövő héten is van szombat.”
A diákok kérdéseire adott válaszokban a rabbi hangsúlyozta: a zsidóság gyakorlása nem egy „zárt klub”, hanem egy folyamatos életmód, amelybe bele lehet szokni, sőt, vissza is lehet térni. A szabályokat lehet tanulni, és meg lehet szokni – még akár olyan részleteket is, mint a zöldségek bogármentesítése vagy a kóser hús kivéreztetése.
A tisztelet és a beszéd felelőssége
Végezetül szóba került Isten nevének használata is. A rabbi szerint „amit becsben tartunk, azzal körültekintően bánunk. A héber Isten-neveket nem ejtjük ki, helyettük eufemizmusokat használunk: például Hasem – azaz ’A Név’.” Ugyanakkor tanítás, oktatás céljából, magyar nyelven szabad Isten nevét kiejteni.
A kötetlen, őszinte hangvételű beszélgetés végén a diákok sorban álltak kérdéseikkel, amire Megyeri Jonatán türelmesen, részletesen és sok humorral válaszolt. Zárásként így fogalmazott: „keressétek az élet értelmét, mert biztos, hogy több van benne, mint egy új iPhone.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
