„Áldás nélkül enni olyan, mintha Isten zsebéből lopnánk” – Megyeri Jonatán a Micvák könyvéről
Megyeri Jonatán legutóbbi tanításában a Micvák könyve alapján három tórai parancsolatról beszélt: a tóratekercs írásáról, az étkezés utáni áldás fontosságáról és a jeruzsálemi Szentély felépítésének micvájáról. A tanítás során különös hangsúlyt kapott az áldásmondás szokásának jelentősége és mélysége, valamint az áldások rendszere a zsidó étkezési hagyományban.
Egy betű is számít – a tóratekercs írásának micvája
A 17. tórai parancsolat szerint „minden ember köteles magának írni egy tóratekercset”. Megyeri kiemelte, hogy ezt a feladatot másra is rá lehet bízni: „megbízhat valakit, komisszálhat valakit, hogy írjon egy tóratekercset számára”, vagy akár egyetlen betű megvásárlásával is részt lehet venni egy készülő tóratekercs létrejöttében. „Nem egy nagy összeg, néhány dollár egy-egy betű” – tette hozzá.
Ez a micva különösen alkalmas arra, hogy a hitéletben elköteleződni kívánók számára elérhető, mégis mély tartalommal bíró cselekedet legyen. A betűk megvásárlása gyakran személyes vonatkozású is lehet: „az is nagyon szép szokás, hogyha megmondod konkrétan, hogy milyen betűket szeretnél – mondjuk a gyermekeid neve, vagy a saját héber neved betűit.”
Két tóratekercs egy királynak
A 18. parancsolat külön előírás a királyok számára: „a zsidó királynak kell legyen még egy tóratekercse azon felül, amit amúgy is köteles íratni, mint egy zsidó.” Ez azt a célt szolgálja, hogy a király mindenkor Isten törvényei szerint éljen és vezesse a népet. Az ehhez kapcsolódó tórai vers: „És írja le magának ennek a tórának a másolatát” (Mózes 5. könyve 17:18).
Étkezés utáni áldás – a hála gyakorlata
A 19. parancsolat a „birkát hámázon”, azaz az étkezés utáni áldás kötelezettsége. Ez egyértelmű tórai előírás: „És ettél, és jól laktál, és áldani fogod az Örökkévalót, a te Istenedet” (Mózes 5. könyve 8:10).
Megyeri Jonatán kiemelte: „Tórai alapon étkezésnek az számít, amelyhez kenyér kapcsolódik”, és nem elég egy falat kenyér – „ha eszik az ember egy olajbogyónyi kenyeret, az még nem számít étkezésnek.” A megfelelő mennyiség a tojásnyi kenyér, ami a zsidó hagyomány szerinti mértékegységek alapján a minimum ahhoz, hogy étkezés utáni áldást mondani kelljen.
A tanító ugyanakkor hangsúlyozta a rabbinikus kiterjesztéseket is: „Bölcseink kiegészítik ezt az áldásmondási kötelezettséget más ételekre is.” Külön áldás vonatkozik a borra, a süteményekre, és az öt „szent gyümölcsre”: szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya. Emellett van egy általános áldás, a „sehákol”, amit minden másra, így például húsra, vízre, tejre, tojásra, csokoládéra kell mondani.
Egy érdekes tanítás is elhangzott: „Aki nem mond áldást, mikor eszik, az olyan, mintha lopna Istentől.” Megyeri hozzátette: „Az étel, ami az asztalunkon van, az nem a saját kezünk munkájának eredménye csupán, hanem Isten segítségével kerülhetett oda.”
Az étkezés előtti áldás rendszere
A rabbinikus előírások az étkezés előtti áldásmondás kötelezettségét is bevezették, az étel fajtája szerint különböző áldásokkal:
-
kenyér: „hamoci léchem min háárec”
-
sütemények, gabonás ételek: „mezonot”
-
fán termő gyümölcsök: „boré pri háéc”
-
földön termő gyümölcsök, zöldségek: „boré pri háádámá”
-
egyéb ételek és italok: „sehákol nijá bidvoró”
A tanulás során sok gyakorlati példát említett Megyeri: „Ha előtted van egy alma meg egy körte, mindkettőre ugyanaz az áldás, de elég az egyikre mondani, és az élvez precedenciát, amit jobban szeretsz.”
A kenyér különleges státuszban van: „Ha kenyérre mondasz áldást, akkor mentesülsz a további áldásmondás alól.” Továbbá emlékeztetett a kézmosás rabbinikus parancsolatára: „Kezet kell mosni kenyér előtt – ez Salamon király vezette be.”
A szentély építésének parancsolata
A 20. parancsolat egy jelenleg nem teljesíthető micva: a jeruzsálemi Szentély felépítése. A Tóra így szól: „És készítsetek nekem szentélyt, hogy közöttetek lakhassak” (Mózes 2. könyve 25:8).
Megyeri hangsúlyozta: „Ez az első olyan micva, amit nem tudunk megtartani jelenleg, mert nincsen szentélyünk, és nincsen jogosítványunk sem, hogy építsünk.” A micva beteljesülése majd a Messiás eljövetelével történhet meg. A Tóra még nem nevezi meg Jeruzsálemet mint a szentély helyét, hanem csak annyit mond: „A hely, amelyet majd mutatok nektek.” Dávid király idejében válik nyilvánvalóvá, hogy ez a hely Jeruzsálem, a Templomhegy.
Örökség és felelősség
A tanítás zárásaként Megyeri Jonatán emlékeztetett: „A zsidó nép kapcsolata Izraellel és Jeruzsálemmel nem ma kezdődött. Aki ezt elvitatja, az nem ismeri sem a történelmet, sem a Bibliát.”
A tanítás mély üzenete egyszerre gyakorlati és spirituális: minden falat kenyér, minden korty víz lehetőség a hálára, és minden áldásmondás egy lépés a spirituális tudatosság felé.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
