1. §. A Messiás király meg fog jeleni, és visszaállítja Dávid királyságát, ahogy eredetileg volt, felépíti a Szentélyt, és összegyűjti Izrael szétszórtjait. Napjaiban újra érvényes lesz valamennyi törvény, mint annak idején: áldozatokat fogunk bemutatni, és megtartjuk a smitá és jovél éveket, ahogy mindez a Tórában áll.
Aki nem hisz a Messiásban, vagy nem várja eljövetelét, nem csak a próféták mondásait tagadja, hanem a Tóráét és mesterünkét, Mózesét is. Hiszen a Tóra tesz tanúbizonyságot eljövetelére: „Visszahozza az Örökkévaló, a te Istened fogságban levőidet és irgalmaz neked, összegyűjt a népek közül… Ha lesz száműzetésed az ég szélén, onnan is összegyűjt téged az Örökkévaló, …és bevisz téged az országba…” A Tórának ezen egyértelmű versei magukba foglalják mindazt amit valamennyi próféta mondott.
Bileám szakaszában is megemlíti a Tóra mindezt. Ott Bileám két felkent király eljövetelét jövendöli meg: az első felkent király Dávid, aki megmentette Izraelt elnyomóitól; az utolsó felkent király pedig Dávid leszármazottjai közül fog megjelenni és megmenteni Izraelt Ézsau utódainak kezei közül.
„Szemlélem de nem a közeljövőben” – ez a Messiás királyra vonatkozik,
„Összezúzza Moáb előkelőit” – ez Dávid, ahogy írva van: „megverte a Moábiakat is, [lefektette őket a földre] és kötéllel mérte meg őket…”,
„Letöri Sét minden fiát” – ez a Messiás, akiről írva van: „uralma tengertől tengerig ér”.
„Edom birtokká lesz” – ez Dávid [cselekedeteire vonatkozik], ahogy írva van: „Dávid adófizető szolgájává lett Edóm”.
„Birtokká lesz [Széir]” – ez a Messiás [tetteire vonatkozik], ahogy írva van: „Megmentők vonulnak fel Cion hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye felett…”.
2. §. Hasonlóan, a menedék városokról ez áll: „Amikor az Örökkévaló, a te Istened megnöveli határodat, …akkor tégy hozzá még három várost [e háromhoz]”. Ez eddig soha nem következett be, pedig biztos, hogy nem hiába parancsolta ezt az Örökkévaló.
A próféták szavaiból nincs szükség bizonyítékokat idézni, mert valamennyi könyvük tele van ennek a témának az említésével.
3. §. Senki se gondolja, hogy a Messiásnak csodákat kell művelnie, csodálatos jeleket kell adnia, és olyasmit kell tennie amit a világ még eddig nem látott, vagy hogy [például] életre keltse a holtakat, vagy hasonló dolgokat tegyen amit az ostobák mondanak. Ennek nem kell így lennie, hiszen Rabbi Ákivá a Misná nagy bölcseinek egyike, Bár Kochbá király támogatója volt, és azt mondta rá, hogy ő a Messiás. Ő és az akkori nemzedék valamennyi bölcse hitte, hogy Bár Kochbá a Messiás, amíg meg nem ölték a bűnök miatt. Mikor megölték, bölcseink belátták, hogy mégse ő volt a Messiás. Bölcseink soha nem kérték Bár Kochbát, hogy csodákat műveljen, vagy csodálatos jeleket adjon, [mégis hitték, hogy ő a Messiás].
A dolog lényege: a Tóra és annak előírásai és parancsai soha nem változnak meg, örök időkre szólnak – nem adhatunk hozzájuk és nem vehetünk el belőlük. Az aki hozzá tesz, elvesz belőle, vagy a Tórát félremagyarázza, úgy, hogy a parancsolatokat valódi értelmüktől eltérően értelmezi, az egész biztosan gonosz és hittagadó.
4. §. Ha megjelenik egy király Dávid házából, aki a Tóra nagy tudósa, aki betartja a parancsolatokat az Írott és Szóbeli Tan szerint, ahogy előde, Dávid tette, aki ráveszi egész Izraelt, hogy a Tóra útját járja kiköszörüli a Tórán esett csorbákat, és megvívja Isten háborúit, azt nagy bizonyossággal vélhetjük Messiásnak.
Ha a fentiekben sikerrel járás legyőzi a körülette lévő népeket, felépíti a Szentélyt a helyén, és összegyűjti Izrael szétszórtjait, akkor biztosan ő a Messiás.
Ha azonban a fentieket nem vitte sikerrel végbe vagy megölték, akkor biztos, hogy nem ő az a Megváltó, akiről a Tóra ígéretet tesz. Hanem ő is olyan, mint Dávid házának összes többi hajdani rátermett és kiváló királya. Csak azért küldte el az Örökkévaló, hogy próbára tegye a népet, ahogy írva van: „A bölcsek közül is elesnek néhányan, hogy próbára tegye őket, hogy kifinomultak és tiszták legyenek a vég idejére, mert az még a jövőben lesz.”
A názáreti Jézusra is – aki Messiás akart lenni és akit kivégzett a bíróság – van utalás Dániel próféciáiban, mint írva van: „a te néped gonosz fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elbuknak.” Valóban lehet-e ennél nagyobb buktató? Valamennyi próféta a Messiásról, mint Izrael megváltójáról és megmentőjéről beszélt, aki összegyűjti a szétszórtakat és a micvák megtartását szorgalmazza. Ezzel ellentétben a fent említett azt okozta, hogy a zsidókat kardra hányták, a megmaradtakat szétszórták és megalázták, a Tórát megmásították, a világ nagy része tévedésbe esett és az Örökkévaló helyett más istent szolgál.
De Isten akarata az ember számára kifürkészhetetlen, hiszen az „útjai nem a mi útjaink, és az Ő gondolatai sem a mi gondolataink”. Mindezek a dolgok, názáreti Jézus tettei és az ismaelita, aki utána jött csak a Messiás eljöveteléhez és a világ tökéletesítéséhez vezető utat készítik elő és a világot tökéletesítik, [a világ népeit arra késztetve,] hogy együtt szolgálják az Örökkévalót, ahogy írva van: „Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan az Örökkévaló Nevét hívják, és Őt szolgálják egy akarattal.”
Hogyan teszik ezt? Mivel az egész világ már tele van a Messiás, a Tóra és a micvák emlegetésével. Ezek a témák eljutottak még a világ legtávolabbi sarkaira is, még az akaratos nemzetekhez is, és még ők is ezekről a dolgokról és a Tóra parancsolatairól beszélnek.
Vannak akik azt állítják, hogy bizonyos parancsolatok igazak voltak, de a jelen korban már érvénytelenek – nem örök időkre szólnak. Mások azt vallják, hogy a parancsolatokban utalás van rejtett elképzelésekre, és nem szó szerint kell azokat értelmezni, a Messiás – képzelik ők – már eljött, és felfedte előttünk ezeket a rejtett gondolatokat.
Amikor majd valóban megjelenik és sikerrel jár az igazi Messiás ők mind vissza fognak térni és fel fogják ismerni, hogy elődeik tévhitet hagytak rájuk, prófétáik és őseik tévútra vitték őket.
1. §. Nehogy valaki azt találja hinni, hogy a Messiás jövetelekor a világ folyása vagy a teremtés rendje megváltozik! A világ menni fog tovább a maga útján.
Amit Jesájá próféta mond viszont: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever”, azonban csak metafora és hasonlat. A prófécia jelentése az, hogy a zsidók immár biztonságban fognak élni a népek gonoszai között, akiket az Írás farkashoz és párduchoz hasonlít mint [Jeremiás] próféciájában: „elpusztítja őket a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaiknál.” Valamennyien el fogják fogadni az igaz hitet, nem fognak többé rabolni és rombolni. Hanem majd csak a nekik megengedettből húznak hasznot, békében Izraellel, mint [Jesájá] mondja: „az oroszlán meg szalmát eszik mint a szarvasmarha.”
Ehhez hasonlóan a többi ilyen, a Messiás koráról szóló próféciák is metaforák. A messiási korban mindenki meg fogja majd érteni, hogy mire utalnak ezek a hasonlatok.
2. §. Nincs semmi különbség a jelen kor és a Messiási korszak között – tanítják Bölcseink – kivéve azt, hogy nem fognak a birodalmak többé sanyargatni minket.
A próféták szavainak egyszerű értelme arra utal, hogy Góg és Magóg háborúja a Messiási kor elején fog bekövetkezni. Góg és Magóg háborúja előtt egy próféta fog megjelenni, hogy a helyes útra vezesse a zsidókat, és felkészítse őket [az Ő szolgálatára], mint írva van: „Én pedig elküldöm hozzád Élijáhu prófétát.”
Nem azért fog jönni, hogy a tisztákat tisztátalannak vagy a tisztátalanokat tisztának nyilvánítsa. Nem fogja vitatni a tiszta származásúnak véltek származását, és nemesíteni sem fogja azok családfáját, akikről úgy tudott, hogy származásukon nem esett csorba. Békességet hoz majd a világra, ahogy a fenti idézet folytatódik: „Az atyák szívét a gyerekekhez téríti.”
Vannak bölcsek akik úgy vélik, hogy Élijáhu eljövetele is megelőzi majd a Messiás eljövetelét. Azonban ezt, és a hasonló dolgokat nem tudhatja ember teljes bizonysággal míg azok be nem következnek, mert ezek a dolgok nincsenek pontosan meghatározva a Próféták könyveiben, és még a legnagyobb bölcsek sem ismernek semmilyen elfogadott hagyományt ennek tekintetében, csak saját magyarázatukat mondják el a Próféták könyveinek verseiről, és ezért nincs közöttük egyetértés ebben a tekintetben. A fenti nézetkülönbségtől függetlenül, sem ezen események bekövetkeztének pontos sorrendje, sem ezen események részletei nem tartoznak hitünk alapelvei közé.
Ne foglalkozzon senki az ezen dolgokról szóló legendákkal és utalásokkal, és ne is tekintse ezek ismeretét elengedhetetlennek, hisz ezek tanulmányozása nem hoz se istenfélelmet, se az Örökkévaló szeretetét.
Továbbá, senki ne tegyen erőfeszítéseket, hogy meghatározzon egy bizonyos időpontot a Megváltó eljövetelére. Bölcseink is így tanítják: „Fulladjanak meg, kik az idők végét jósolják meg.” Inkább mindenki várjon rá és higgyen ezen általános gondolatokban, mint azokat korábban elmagyaráztuk.
3. §. A Messiási korban, miután a Megváltó királyságát megalapította és valamennyi zsidó összegyűlt köré, a nép minden tagjának származását meg fogja határozni prófétai képességeinek segítségével, mint írva van: „ő majd megtisztít és fényessé tesz.”
Először a leviták származását fogja tisztázni, mondván: „Ez egy kohén, származása tiszta. Ez a másik, egy Lévi, származása tiszta.” Azoknak pedig, akiknek nem fogja rámutatni tiszta származásukra ők attól kezdve egyszerű zsidóknak fognak számítani. Erre utal: „a királyi helytartó pedig megmondta nekik, [hogy nem ehetnek a szent ételekből] míg szolgálatba nem lép a főpap aki dönthet az Urim és Tumimsegítségével.” Ez a vers is arra utal, hogy prófétai képességek segítségével fogja a Messiás meghatározni a zsidók származását.
Amikor az egyszerű zsidók származását határozza meg, akkor csak azt fogja kihirdetni, hogy melyik törzsből származnak, mondván: „ez ebből a törzsből származik, az abból,” de nem fogja azt mondani, hogy törvénytelen vagy rabszolgák leszármazottja az, akiről nem feltételezik, hogy csorba esett származásán, mert a törvény azt mondja, „ha egy család elvegyült a nép között, akkor közöttük maradhat”.
4. §. Nem azért vágytak Bölcseink annyira a Messiás korára, hogy a világon uralkodhassanak, vagy azért, hogy a népeket leigázzák. Nem is azért, hogy a népek megbecsüljék őket, és nem is azért, hogy egyenek, igyanak és vigadozzanak. Egyedül azért vágytak erre a korra, hogy szabadon tanulmányozhassák a Tórát és elsajátíthassák annak bölcsességét, anélkül, hogy háborgatnák vagy zaklatnák őket, és így kiérdemeljék az Eljövendő Világi életet, ahogy arról a Megtérés szabályaiban írtunk.
5. §. Abban az időben nem lesz sem éhínség, sem háború, sem irigység vagy vetélkedés, mert nagy lesz a jólét, és a földi javak bőségesen találtatnak majd. A világ dolga nem lesz más, mint Isten megismerése.
Ekkor a zsidók valamennyien bölcsek lesznek, megértik a rejtett [misztikus] dolgokat, és annyira megismerik Teremtőjüket, amennyire az embernek lehetséges, amint írva van: „tele lesz a föld az Örökkévaló ismeretével, ahogy a tengert víz borítja.”
