Nem az a kérdés, hogy a holokausztra kell-e emlékeznünk, hanem az, hogy hogyan emlékezzünk rá.
Érthető, hogy mi, zsidók, az áldozatok leszármazottjaiként elsősorban felmenőink sorsán keresztül látunk rá a holokauszt borzalmaira, azonban ennyi év távlatából immár ideje felülvizsgálnunk ezt a tisztán áldozati nézőpontot. A vészkorszakban mindenki a maga ereje és lehetősége szerint fejtett ki ellenállást, s ezért történetük morális oldala nem az ellenállásuk közvetlen eredményében, hanem annak tényében mutatkozik meg igazán. Csak úgy szűnhetünk meg az áldozati narratívának önkéntes részesei lenni, ha mi magunk ismerjük fel; történtetünk teljessége nem írható le pusztán az által, aminek mások vetettek alá minket.
