A megbocsátás aktusa tulajdonképpen nem más, mint sérelmeink feldolgozásának kulcsmomentuma. Annak felismerése s elfogadása, hogy a megbocsátás megtagadásával önmagunkban konzerváljuk a sérelmezett tett hatását. Ehhez a felismeréshez persze idő, távolság kell, de általános recept nincs.
Van bűn, melynek nyomát nem tudjuk levetkőzni; képtelenek vagyunk megtalálni a megbocsátáshoz vezető utat. Ilyenkor azonban törekednünk kell arra, hogy a bennünk feszülő trauma ne válhassék önsorsrontó adottsággá.
