Kidusin 1–2. fejezet – Az Eljegyzés Módjai

A okirattal való eljegyzés forrása

[Miután a Gömárá megtárgyalta a pénzzel illetve az együtthálással való eljegyzés forrását, most az okirattal való eljegyzés forrását tekinti át. Először egy brájtát idéz:]

וּמִנַּיִן שֶׁאַף בִּשְׁטָר?

Honnan tudjuk, hogy az eljegyzés még okirattal is megvalósítható?

[A brájtá azt feleli:]

וְדִין הוּא: וּמַה כֶּסֶף שֶׁאֵין מוֹצִיא – מַכְנִיס, שְׁטָר שֶׁמּוֹצִיא – אֵינוֹ דִּין שֶׁמַּכְנִיס?

Ez egy kál váchomer, azaz „a könnyebbről nehezebbre való következtetés” elve alapján érthető: ha a pénz, amely nem oldhat fel egy már meglevő házassági köteléket, de létrehozhat egy ilyen kapcsolatot, [ez a „könnyebbik” eset, ebből következtetünk a „nehezebb” esetre:] akkor egy okirat (a válólevél), amely feloldhat egy már meglevő házasságot, biztosan létre is hozhatja azt. Azaz, mivel okirat (a válólevél) által megvalósítható valami, ami pénzzel nem (a házasság lezárása), ebből következik, hogy okirat (az eljegyzési okirat) által megvalósíthatónak kell lennie olyasvalaminek, ami pénz által is megvalósítható (a házasság létrehozása).

[A brájtá elutasítja ezt a kál váchomert:]

– מַה לְכֶסֶף שֶׁכֵּן פּוֹדִין בּוֹ הֶקְדֵּשׁ וּמַעֲשֵׂר שֵׁנִי, תֹּאמַר שְׁטָר שֶׁאֵין פּוֹדִין בּוֹ הֶקְדֵּשׁ וּמַעֲשֵׂר שֵׁנִי, דִּכְתִיב: „וְנָתַן הַכֶּסֶף וְקָם לוֹ„!

Hogyan következtethetünk a fentiek alapján arra, hogy az okirat erősebb jogi eszköz mint a pénz, amikor azt látjuk, hogy a pénz egyedüli abban, hogy a Szentély számára megszentelt tárgyak és máászér séni megválthatók általa¹. Ez nincs így az okmány esetén, amely nem válthat meg megszentelt tárgyakat és máászér sénit? Ahogy írva is van:² „…és adja oda a pénzt és az övé legyen”, vagyis megváltás egyedül pénzzel lehetséges!

Tehát látjuk, hogy van legalább egy olyan terület, ahol a pénz az „erősebb”, olyan erővel rendelkezik (megváltó képesség), amellyel az okirat nem. Ezért nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ha a pénz érvényesíti az eljegyzést, akkor az okirat is érvényesíti. – ? –

[A brájtá ennek az ellenvetésnek a fényében lemond a fenti kál váchomerről, és az Írás egyik verséből vezeti le az okirat általi eljegyzés érvényességét.]

אָמַר קְרָא: „וְיָצְאָה וְהָיְתָה„,

Azzal a nővel kapcsolatban, aki elválik, majd ismét férjhez megy, az Írás azt mondja³: „És távozik [az első férje] házából (וְיָצְאָה), és elmegy, és más férfié (más férfi felesége) lesz (וְהָיְתָה).”

– מַקִּישׁ הֲוָיָה לִיצִיאָה, מַה יְּצִיאָה בִּשְׁטָר – אַף הֲוָיָה נַמִי בִּשְׁטָר.

Márpedig egy Biblia magyarázói szabály meghagyja, hogy mikor az Írás két szót vagy fogalmat közvetlenül egymás után ír, akkor azok között hasonlóság is fennáll. Így, mivel a Tóra egymás mellé helyezi a válás és a házasság fogalmát („távozik”, „lesz”), ilyenformán tehát a Tóra a házasságot az „elmenetelhez”, azaz a váláshoz hasonlónak tekinti. A párhuzam a következő: Ahogy a „…távozik házából…” vagyis a válás okirat utján lép érvénybe, ugyanúgy a „…más férfié lesz” azaz a házasság is okirat útján jön létre.

[A Talmud megkérdőjelezi a brájtát:]

– וְאַקֵּישׁ נַמִי יְצִיאָה לַהֲוָיָה, מַה הֲוָיָה בְּכֶסֶף – אַף יְצִיאָה בְּכֶסֶף!

Ha valóban hozható ilyen párhuzam e idézet alapján a válás és a házasság között, akkor miért nem visszük tovább a párhuzamot, és miért nem vetjük össze az „elmenetelt” és a házasságot mondván: Ahogyan a „…más férfié lesz” megvalósítható pénz által, ugyanúgy a „a távozik házából…”, a válás sem csak válólevél útján valósítható meg, hanem pénz által is? Azaz ha egy férfi átadna egy bizonyos összeget a feleségének, és azt állítaná, hogy ennek révén elválnak, akkor annak a válásnak érvényesnek kéne lennie. – ? –

[A Gömárá erre a kérdésre két választ is idéz. Az első:]

– אָמַר אַבַּיֵי: יֹאמְרוּ: כֶּסֶף מַכְנִיס כֶּסֶף מוֹצִיא, סַנֵּיגוֹר יֵעָשֶׂה קַטֵּיגוֹר?

Ábájé így válaszolt: Azt fogják mondani: „Pénz hozza a nőt a házasságba, és pénz is viszi ki? Válhat-e a védő vádlóvá?!” Nyilvánvalóan nem ésszerű, hogy ugyanaz az eszköz, amely létrehozta a házasságot, fel is bontsa azt.

[A Gömárá kétségbe vonja ezt a választ:]

– אִי הָכִי, שְׁטָר נַמִי יֹאמְרוּ: שְׁטָר מוֹצִיא שְׁטָר מַכְנִיס, קַטֵּיגוֹר יֵעָשֶׂה סַנֵּיגוֹר?

Ha ez így van, akkor ez az érvelés az okiratra is vonatkozik! Mivel a házasságot és a válást egyaránt okirat valósítja meg, akkor azt fogják mondani: „Okirat hozza a nőt a házasságba, és okirat is viszi ki? Válhat-e a védő vádlóvá?!” Nyilvánvalóan nem ésszerű. – ? –

[A Gömárá megvédi az okirat általi eljegyzést:]

– מִילֵּי דְּהַאי שְׁטָרָא לְחוּד, וּמִילֵּי דְּהַאי שְׁטָרָא לְחוּד.

Más a szövege ennek a házassági okiratnak, és más a szövege annak a váló okiratnak. A házasságlevél megfogalmazása – „Íme, el vagy jegyezve nekem” – egyértelműen mutatja, hogy a nő el van jegyezve, míg a válólevél szavai – „Íme, el vagy választva tőlem” – ugyanolyan világosan kijelentik, hogy az asszonytól elválik. A két okmány így természeténél fogva két különböző eszköz, tehát nem állítható, hogy a „vádló” „védővé” vált volna.

Következésképp a fenti házasság-válás párhuzamból levezethető, hogy a házasság okirattal is érvényesíthető, az azonban nem vezethető le, hogy a pénz érvényesíti a válást, mivel „védő nem válhat vádlóvá”.

[A Gömárá, ezt az érvelést is megpróbálja elvetni:]

– הָכָא נַמִי – הַאי כַּסְפָּא לְחוּד, וְהַאי כַּסְפָּא לְחוּד!

A fentiek alapján azonban a „védő nem válhat vádlóvá” elve itt a pénz esetében sem igaz, hiszen mondhatjuk, hogy: Más ez az eljegyzési pénz, és más ez a váló pénz. Mivel, amikor pénzt adna a válásért, a férfinak ki kellene jelentenie: „Ezennel el vagy választva e pénz által”, ugyanúgy, mint ahogy az ellenkező esetben, amikor az eljegyzéskor ad pénzt, egyértelműen ki kell nyilvánítania a szándékát. Mivel ez így van, a pénzátadás eseteit is egymástól különbözőnek kell tekintenünk, aminek eredményeként a válás és a házasság Tórabeli összevetésének azt kéne eredményeznie, hogy pénz által ugyanúgy el lehet válni, ahogy jegyességet kötni. – ? –

[A Gömárá így válaszol:]

– טִיבְעָא מִיהָא חַד הוּא.

Az érme verete azonban egy és ugyanaz, akár eljegyzésre, akár válásra adják. Azaz maga a pénzérme nem határozza meg, hogy milyen célra (válásra vagy házasságra) adják. Ennélfogva, noha logikus, hogy két különféle okirat által megvalósítható a válás és a házasság, a pénz estében nem logikus, hogy a pénz átadása mindkettőt megvalósítsa, hiszen nem „Válhat a védő vádlóvá…”

[Rává egy másik választ ad arra, hogy miért nem vezethető le az, hogy a pénz is érvényesítheti a válást:]

רָבָא אֲמַר: אָמַר קְרָא: „וְכָתַב לָהּ” – בִּכְתִיבָה מִתְגָּרֶשֶׁת, וְאֵינָהּ מִתְגָּרֶשֶׁת בְּכֶסֶף.

Rává azt mondotta: Az Írás azt mondja⁴: „…A férfi válólevelet ír neki…”⁵, amivel arra utal, hogy írásban, azaz válólevél formájában lehet elválni az asszonytól, de pénz által nem lehet tőle elválni.

[Rává válaszát kifogásolták:]

– וְאֵימָא: בִּכְתִיבָה מִתְגָּרֶשֶׁת, וְאֵינָהּ מִתְקַדֶּשֶׁת בִּכְתִיבָה!

Inkább értelmezzük úgy, hogy az „…ír neki…” szavak egy más tanításra utalnak, nevezetesen arra, hogy írásban (válólevél által) választják el az asszonyt, de nem jegyezhető el írásban (azaz házassági okirattal). A Tóra tehát azt közölné ilyen értelmezésben, hogy egy kidusin-okmány nem érvényesítheti az eljegyzést, ugyanakkor nincs többé alapja annak, hogy eleve kizárjuk azt, hogy pénz is érvényesítheti a válást! – ? –

[A Gömárá megvédi a Rává féle értelmezést, mondván, hogy a versnek ez az értelmezése nem tartható:]

– הָא כְּתִיב: „וְיָצְאָה וְהָיְתָה„, מַקִּישׁ וכו‘.

Hiszen írva van⁶: „És távozik [az első férje] házából, és elmegy, és más férfié (más férfi felesége) lesz”, ami arra utal, hogy a Tóra a házasságot az „elmenetelhez”, azaz a váláshoz hasonlónak tekinti, és amint korábban már láttuk, ebből az összevetésből az következik, hogy a nő az okirat által valóban eljegyezhető! Tehát nem lehet kijelenteni, hogy az „…ír neki…” arra tanít, hogy az okirat útján kötött házasság érvénytelen lenne. Ezek után a bibliai versnek már csak egyféle magyarázata marad, és ez az, amit Rává eredetileg javasolt: „írásban lehet elválni, de pénz által nem lehet elválni”.

[Ez a válasz azonban megkérdőjelezhető:]

– וּמַה רָאִיתָ?

És miből gondolod, hogy a verseket pontosan úgy kell értelmezni, ahogy Rává, miszerint a válásnak és a házasságnak a Tóra szerinti hasonló voltából az következik, hogy az okirat érvényesítheti a házasságot; az „ír neki” kitétel pedig arra tanít, hogy pénz útján nem érvényesíthető a válás. Talán épp az ellenkezője igaz ennek: a hasonlóságból az következhetne, hogy a pénz érvényesítheti a válást; az „ír neki” kitétel pedig arra tanítana, hogy okirat nem érvényesítheti az eljegyzést! – ? –

[A Gömárá így válaszol:]

– מִסְתַּבְּרָא: קָאֵי בְּגֵירוּשִׁין – מְמַעֵט גֵּירוּשִׁין, קָאֵי בְּגֵירוּשִׁין וּמְמַעֵט קִידּוּשִׁין?!

Ésszerű, hogy egy vers, amely a válásról szól, kizárja a válás egyik (pénz általi) esetét. De ésszerű-e, hogy egy válásról szóló vers, az eljegyzés egyik (okirat által) esetét zárná ki? Azaz, mivel az „…ír neki…” vers a válásról szól, ésszerű annak feltételezése, hogy egy válási módszert zár ki, és nem az eljegyzés egyik fajtáját. Ebből az következik, hogy az „…ír neki…” vers arra tanít, hogy – mint Rává mondotta – a válás nem hajtható végre pénz átadásával. A „…távozik házából, és elmegy…”, „és más férfié lesz” hasonló volta pedig arra utal, hogy szabályos az okirat általi házasság!…