Az együtthálással való eljegyzés forrása
[A pénz általi eljegyzés bibliai forrásának megtárgyalása után a Talmud a kidusin együtthálás útján történő megvalósításnak forrásait tekinti át:]
„וּבְעָלָהּ” – מְלַמֵד שֶׁנִּקְנֵית בְּבִיאָה.
Az eljegyzésről szólva az Írás leszögezi:1 „Ha valaki elvesz egy nőt és hál vele...” – Ez arra tanít, hogy a nő együtthálás útján is megszerezhető (eljegyezhető).
[A fenti brájtá azzal a kérdéssel folytatja, hogy miért van szükség egy bibliai versre ennek a törvénynek a tanításához, mikor az látszólag a kál váchomer, azaz „a könnyebbről nehezebbre való következtetés” elvéből is levezethető:]
וַהֲלֹא דִין הוּא: וּמַה יְּבָמָה שֶׁאֵין נִקְנֵית בְּכֶסֶף – נִקְנֵית בְּבִיאָה, זוֹ שֶׁנִּקְנֵית בְּכֶסֶף – אֵינוֹ דִּין שֶׁנִּקְנֵית בְּבִיאָה?
Hát nem lenne magától érthető a fenti idézet nélkül is, hogy az együtthálás kidusint eredményez? Már most, ha egy jövámá (özvegy sógornő), aki nem szerezhető meg, azaz nem veheti őt feleségül sógora pénz által, együtthálás útján mégis megszerezhető, akkor nem logikus-e, hogy ez a hajadon, aki pénz által is megszerezhető, együtthálás útján is megszerezhető legyen?
[A brájtá így válaszol:]
– אָמָה הָעִבְרִיָּה תּוֹכִיחַ, שֶׁנִּקְנֵית בְּכֶסֶף וְאֵין נִקְנֵית בְּבִיאָה.
A héber szolgálólány esete megcáfolja a fenti érvelést: mivel egy szolgálólány megszerezhető pénzzel, de nem szerezhető meg együtthálás útján. Nyilvánvaló tehát, hogy az a puszta tény, mely szerint egy bizonyos fajta megszerzés végbevihető pénz által, nem jelenti azt, hogy együtthálással is teljesíthető.
[A brájtá ezzel a cáfolattal azt szegzi szembe:]
– מַה לְּאָמָה הָעִבְרִיָּה שֶׁאֵין קִנְיָנָהּ לְשׁוּם אִישׁוּת, תֹּאמַר בְּזוֹ – שֶׁקִּנְיָנָהּ לְשׁוּם אִישׁוּת!
Miféle példával szolgál a héber szolgálólány esete, akinek birtoklása nem házasság céljából történik, így természetesen nem lehet együtthálással eljegyezni? Elmondható-e ugyanez arról a hajadonról, akit a kidusinban valóban házasság céljából szereznek meg? Természetesen nem! Ennélfogva, mivel a szolgálólány esete nem hasonlítható ehhez, az eredeti kál váchomer következtetés mégis érvényes, és alkalmas arra, hogy az együtthálás által történő eljegyzés érvényességére következtessünk belőle, még bibliai idézet nélkül is!
[A brájtá így zárul:]
תַּלְמוּד לוֹמַר: „וּבְעָלָהּ„.
Következésképp az Írás leszögezi: „…és hál vele…”, tehát arra tanít, hogy az együtthálás érvényesítheti a kidusint.
[A Gömárá megkérdőjelezi ezt az utolsó megállapítást:]
– וְלָמָּה לִי קְרָא? הָא אָתְיָא לָהּ!
Miért van szükség erre a bibliai versre? Épp közvetlenül a vers idézése előtt vezettük le a kál váchomer logikai útján az együtthálás általi eljegyzés szabályosságát, megcáfolva a héber szolgálólánnyal kapcsolatos ellenvetést, és így újra felmerül az eredeti kérdés: Nem fölösleges-e a fenti bibliai idézet?
– אֲמַר רַב אַשִׁי: מִשּׁוּם דְּאִיכָּא לְמֵימַר: מֵעִיקָּרָא דְּדִינָא פִּירְכָא;
Ráv Ási mondotta: A bibliai vers szükséges, mert kijelenthető, hogy a brájtá kál váchomerjének eredeti logikája hibás:
מְהֵיכָא קָא מַיְיתֵית לָהּ – מִיבָמָה. מַה לִּיבָמָה – שֶׁכֵּן זְקוּקָה וְעוֹמֶדֶת, תֹּאמַר בְּזוֹ – שֶׁאֵין זְקוּקָה וְעוֹמֶדֶת.
Miből következtettünk arra, hogy együtthálással érvényesíthető a kidusin? A jövámá esetéből. De a jövámá annyiban különleges eset, hogy eleve hozzá van kötve a sógorhoz, hiszen a sógorházasság vagy a chálicá megtörténte előtt a jövámá semmilyen más férfihoz nem mehet feleségül, csak elhunyt férje fivéréhez. A jövámá így az elhunyt férjével kötött házassága folytán már kötve van a volt sógorhoz. Mivel ez így van, a jibum esetéből csak az vonható le, hogy az együtthálás véglegesítheti az előzőleg már létező köteléket. Csupán a jövámá esete alapján tehát még nem mondhatjuk, hogy az együtthálás egy teljesen független nő és férfi esetében is szabályos módja a kidusinnak.
תַּלְמוּד לוֹמַר: „וּבְעָלָהּ„.
Mivel ez így van, és a jövámá esetéből nem következtethetünk egy független nő esetére, így az Írásnak egyértelműen meg kell fogalmaznia azt a mondatot, amelyik ezt a törvényt tanítja: „…és együtt hál vele…”.41 5Mózes 24:1.
