A Talmud szövege
Gitin, 10. lap második oldalától
a 13. lap első oldalának közepéig.
Misná:
משנה. כָּל הַשְּׁטָרוֹת הָעוֹלִים בְּעַרְכָּאוֹת שֶׁל גּוֹיִם, אַף עַל פִּי שֶׁחוֹתְמֵיהֶם גּוֹיִם – כְּשֵׁירִים, חוּץ מִגִּיטֵּי נָשִׁים וְשִׁחְרוּרֵי עֲבָדִים.
(a) Minden szerződés, ami a nemzsidók hivatalos bíróságán készült, megfelelő, annak ellenére, hogy (az okmány) aláírói nemzsidók. Kivétel (e törvény alól), a házassági válóle vél, és a rabszolga szabadítólevele (amelyek csak akkor megfelelőek ha zsidó bíróságon készültek).
רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר: אַף אֵלּוּ כְּשֵׁירִין;
(b) Rabbi Simon szerint, ezek (amelyek nemzsidó bíróságon készültek) is megfelelnek.
לֹא הוּזְכְּרוּ אֶלָּא בִּזְמַן שֶׁנַעֲשׂוּ בְּהֶדְיוֹט.
(c) nem voltak említve (a tanházban mint érvénytelenek) csak ha EGYSZERŰ emberek (azaz nem hivatásos, nemzsidó bírák) által készültek.
* * *
Gömárá:
גמרא. קָא פָּסֵיק וְתָנֵי, לָא שְׁנָא מֶכֶר לָא שְׁנָא מַתָּנָה.
A Misná (általánosan) tanítja ezt a törvényt (miszerint a nemzsidók hivatalos bíróságán készült szerződés megfelel) függetlenül attól, hogy az adásvételi- vagy ajándékozási (szerződés).
בִּשְׁלָמָא מֶכֶר, מִכִּי יָהֵיב זוּזֵי קַמַּיְיהוּ הוּא דְּקָנָה, וּשְׁטָרָא רְאָיָה בְּעָלְמָא הוּא, דְּאִי לָא יָהֵיב זוּזֵי קַמַּיְיהוּ, לָא הָווּ מַרְעֵי נַפְשַׁיְיהוּ וְכָתְבִין לֵיהּ שְׁטָרָא.
Ez rendben is van az adásvételi- (szerződés)ekkel, hiszen attól a perctől kezdve, hogy (a zsidó vevő) átadja a pénzt, (az eladandó föld máris) az ő birtokába kerül, és a szerződés csak mint egy bizonyíték(ként szolgál arra, hogy az adás vétel valóban megtörtént. De nem a szerződéssel magával történik a birtokba vétel). (Ebben az esetben azért megfelelő a nemzsidó bíróság bizonyítványa) Hiszen ha (a zsidó vevő) nem adta volna át a pénzt előttük (a nemzsidó bírák előtt, azok) nem ártottak volna önmaguknak (a jó hírnevüknek), hogy megírják a (hamis) szerződést. (Tehát az a szerződés nem más, mint egyszerű bizonyíték, hogy az adásvétel törvényes keretek között zajlott le).
אֶלָּא מַתָּנָה בְּמַאי קָא קָנֵי? לָאו בְּהַאי שְׁטָרָא, וְהַאי שְׁטָרָא חַסְפָּא בְּעָלְמָא הוּא!
Ám az ajándékozásnál (nem érthető, miért fogadja el a Misná ezt a nemzsidó bírák által készült szerződést): mi által történik a(z elajándékozott föld) birtokba vétele? Nem evvel a (nem szabályos) szerződéssel?! Hiszen ez a szerződés (mivel nemzsidó bírák által készült) csak egy törött cserép darab(ot ér, de mint szerződés, érvénytelen lenne)!
אָמַר שְׁמוּאֵל: דִּינָא דְּמַלְכוּתָא דִּינָא.
Azt mondta Smuél: (A zsidó állam nemléte esetén, vagy a diaszpórában) Az ország törvénye a törvény (így ha az ország törvénye által egy bizonyos szerződés érvényes, így azt a zsidóknak is el kell fogadniuk, még ha az nem teljesen egyezik is a Háláchá előírásaival).
וְאִי בָּעֵית אֵימָא, תְּנֵי: חוּץ מִכְּגִּיטֵּי נָשִׁים.
És ha akarod válaszolhatsz így is: Tanuld (azaz értsd a Misná szövegét inkább) így: („Minden szerződés, ami a nemzsidók hivatalos bíróságán készült, megfelelő, annak ellenére, hogy aláírói nem zsidók) kivétel (e törvény alól) olyan (szerződések, melyek úgy működnek) mint a házassági válólevél…” (azaz ahol maga az irat aktiválja a szerződést, mint például az ajándékozási szerződés).
* * *
„רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר: אַף אֵלוּ כְּשֵׁירִין וכו‘”.
Így olvastuk a Misnában: „Rabbi Simon szerint, ezek (a házassági válólevél amelyek nem zsidó tanúk írtak alá) is megfelelnek…”.
וְהָא לָאו בְּנֵי כְּרִיתוּת נִינְהוּ!
– De hiszen (a nemzsidókra) nem vonatkozik a válás (törvénye, akkor hogyan hitelesítheti a válólevelet)?
אָמַר רַבִּי זֵירָא: יָרַד רַבִּי שִׁמְעוֹן לְשִׁיטָתוֹ שֶׁל רַבִּי אֶלְעָזָר, דְּאָמַר עֵדֵי מְסִירָה כָּרְתֵי.
Azt mondta rabbi Zérá: Rabbi Simon, rabbi Elázár véleménye szerint ítélkezett, aki azt mondta (hogy inkább a válólevél) átadásánál jelenlévő szemtanúk (azok akik érvényesen) elválasztják (a házaspárt).
[A Talmud megkérdőjelezi a fenti választ:]
וְהָאָמַר רַבִּי אַבָּא: מוֹדֶה רַבִּי אֶלְעָזָר, בִּמְזוּיָּף מִתּוֹכוֹ – שֶׁפָּסוּל!
– Nem mondta egyszer rabbi Ábá (erről azt, hogy annak ellenére, hogy a válólevélhez nem szükséges a tanuk aláírása, azonban ha azt mégiscsak aláírták, tanúskodásra alkalmatlan tanuk, és így a szerződés) „belülről hamis” (akkor) egyet ért rabbi Elázár is azzal, hogy (a válólevél) érvénytelen (mert így fennáll a veszélye annak, hogy aláírásuk jóváhagyása után még az átadásnál is hiteles tanúként lesznek elfogadva, holott nem zsidók. Akkor újra felmerül a kérdés: miért tartja Rabbi Simon elfogadhatónak azt a válólevelet, amit nemzsidók írtak alá)?
