וּמַה אִילּוּ עֶבֶד כֹּהֵן שֶׁבָּרַח וְאֵשֶׁת כֹּהֵן שֶׁמָּרְדָה עַל בַּעְלָהּ הֲלֹא אוֹכְלִים בִּתְרוּמָה, וְזֶה אֵינוֹ אוֹכֵל.
(Úgy kell érteni, amit rabbi Méir mondott a Bölcseknek a fenti Brájtában:) „De hát ha a szolga megszökik az urától, vagy a feleség, aki fellázad ura ellen (bár nem eszi tovább a férje vagy ura törumáját, mégis másvalakinek a) törumáját tovább eheti. (A szabadulás tehát mégiscsak hátrány a szolga számára)”.
שַׁפִּיר קָאָמַר לְהוּ!
– Akkor hát ez mégiscsak jó válasz volt (amit rabbi Méir adott a Bölcseknek)! (Ők vajon mit válaszolnak erre?)
– אֲמַר רָבָא: הַיְינוּ דְּקָא מְהַדְּרִי לֵיהּ בְּמַתְנִיתִין: מִפְּנֵי שֶׁהוּא קִנְיָנוֹ, דְּאִי בָּעֵי – שָׁקֵיל אַרְבָּעָה זוּזֵי מִיִּשְׂרָאֵל, וּפָסֵיל לֵיהּ כָּל הֵיכָא דְּאִיתֵיהּ.
Azt mondta Rává: A válasz erre az volt, amit a Misnában meg is válaszoltak mondván, „(Nem számítjuk ezt a szolga hátrányának, mivel törumát enni nem az ő sa ját joga volt, hanem csak azért járt neki,) mert ő a (kohén) tulajdona volt (akinek joga törumát enni).” (Vagyis más szóval a szolga törumá evésére való joga sohasem feltétlen, mert még akkor is ha a szolga elmenekül az ura elől, az úrnak csak annyit kell tennie, hogy) ha akar átvesz négy zuzot egy Jiszráéltől (azaz nem kohéntól, és ennek fejében a szolgát jelképesen eladja neki), és így a szolga számára tilossá válik a törumá evése, akárhol van is.
וּלְרַבִּי מֵאִיר, תֵּינַח עֶבֶד כֹּהֵן, עֶבֶד יִשְׂרָאֵל מַאי אִיכָּא לְמֵימַר?
(Akárhogyan is,) de rabbi Méir véleménye (és indoklása) csak akkor áll meg, ha a szolga egy kohéné, ám ha egy Jiszráél (azaz nem kohén) tulajdona ő, akkor mit fog mondani (rabbi Méir? Miért hátrányos a szabadulás a szolga számára)?
– אָמַר רַבִּי שְׁמוּאֵל בַּר רַב יִצְחָק: מִפְּנֵי שֶׁמַפְסִידוֹ מִשִׁפְחָה כְּנַעֲנִית.
Azt mondta rabbi Smuél ben rabbi Jichák: „Azért (hátrány, még ilyen esetben is a szolgának,) mert (szabadulásával) elveszíti (jogát arra, hogy elvegyen egy) kána ánita rabszolganőt”.
– אַדְּרַבָּה, הֲרֵי הוּא מַתִּירוֹ בְּבַת חוֹרִין!
– Ezzel szemben, (szabadulásával) lehetővé válik (számára, hogy) a szabad nővel (házasodjon. Ami viszont előny. Hát akkor hol az igazi hátrány)?
– עַבְדָּא בְּהֶפְקֵירָא נִיחָא לֵיהּ, זִילָא לֵיהּ, שְׁכִיחָא לֵיהּ, פְּרִיצָה לֵיהּ.
– Egy szolga gátlások nélküli (életre) vágyik, (és ezért inkább egy kánaánitát rabszolganőt akar magának, mintsem egy zsidót, mert a kánaánita) szemérmetlen, züllött a szemében és bármikor bármire kapható. (És mivel szabadulásával a szolga elveszíti kánaánita rabszolganőkhöz való jogát, rabbi Méir szerint ezért hátrány neki a szabadulás.)
