Egy zsidó barátom, aki a kételkedésig eltávolodott a judaizmustól hozzá kell tennem, hogy csodálatosan okos ember , egy hűvös, novemberi estén zavartan és csak úgy mellékesen azt kérdezte: „Most jut eszembe… nem tudnál valami olvasnivalót ajánlani Chánukáról? Azt hiszem, nem ártana, ha a fiam valamivel többet tudna a zsidó hátteréről… Kényszeredett mosollyal hozzátette: Mármint a kultúráról… nyilván nem a vallásról!”
Nem túl gyakran fordul elő, hogy az ember, még ha szószaporításból él is mondjuk, regényíró , fogja magát, és egy odavetett kérdésre válaszul ír egy könyvet, de az az érzésem, én ezt tettem. A könyv nyilván várta már, hogy papírra vessék: barátom kérdése csak meggyorsította a folyamatot. Már évek óta írni akartam a zsidó hitről.
Mindig is nagyon érdekelt a zsidóság. Része életemnek, a családom életének. Mindkét fiam beszél héberül, jártasak az Írásban és a rabbinikus irodalomban. Éljük a zsidóságot. E háttérrel talán képes leszek körvonalazni a hitet úgy, hogy az érdeklődő olvasó számára tájékoztatást és kellemes időtöltést nyújtsak, írói mesterségem eszközeivel távol tartva őt a részletektől vagy saját, nem különösebben fontos elméleteimtől.
Sok zsidó van, aki nem tartja a vallást, mégis szeretne többet tudni róla. S akadnak nem zsidók is, akiket érdekel az ősi héber hit. De a többnyire tudományos hangvételű és a közismert nyelveken hozzáférhetetlen szakirodalom oly hatalmas, hogy az érdeklődők azt sem tudják, hogyan fogjanak hozzá.
Persze ami az egyik ember számára alapvető információt jelent, az a másiknak a részletkérdések taglalásával egyenlő. Próbáltam a középúton maradni. Remélem, ha tudós ember veszi kezébe a könyvemet, foghíjassága láttán nem azt a következtetést fogja levonni, hogy ismereteim hiányossága a hiányzó részletekkel egyenes arányban van. Munkám nagy része rövidítésből állt. Tömör könyvet kellett írnom egy tárgyról, amely szinte az egész történelmet átfogja, könyvtárakat tölt meg, amely magában foglalja az emberi lét alapkérdéseit, s amely körül mind a mai napig viták tömkelege örvénylik. Ez a feladat riasztó mértékű sűrítésre kényszerített.
Isten
Nem érdemes vallásról beszélni olyanokkal, akik meg vannak győződve arról, hogy Isten nem létezik. Az ilyenekből könyvem ingerültséget vált ki, és nem fognak tisztábban látni tőle. Nem tudom és nem is akarom megváltoztatni a tudatukat. De úgy vélem, a hitetlenség, ha dogmaként bedugaszolja a fület, éppolyan szellemi rokkantság, mint a babona. Soha nem létezett döntő bizonyíték, sem cáfolat, Isten létezésére. Világunk határozottan különösnek tűnnék, ha Teremtőjével úgy lehetne találkozni, mint, mondjuk, egy darab szerzőjével a bemutatón. A világegyetem, a szabályos csodák kaleidoszkópja, Készítőt látszik feltételezni. A bánattal, tragédiákkal, hiábavalóságokkal terhes emberi élet, amely mindig a sötét halálba torkollik, sokak számára, úgy tűnik, kizárja Isten létezésének fogalmát. Bármit állítunk Istenről hogy van vagy nincs, megismerhetjük-e vagy sem , mindenképpen sötétben tapogatózunk, bármerre induljunk is.
A vallásos emberek gyakran találkoznak a nem vallásosok körében a sziklaszilárd meggyőződéssel, miszerint az Istenbe vetett hit egyfajta mankó a gyengék és gyávák számára. Ugyanilyen ostobaság lenne azt állítani, hogy a hitetlenség az erkölcstelenek és műveletlenek támasza. Nem könnyű elfojtanom a nevetést, amikor olyanok, akik néhány szabadgondolkodó kivonaton, például Az ember és istenein kívül nyilvánvalóan semmit nem olvastak erről a témáról, nagylelkűen azt mondják, mintha ők találták volna ki ezt a nézetet, hogy szép dolog a vallás, ha enyhíti az ember szenvedéseit…
Lehet, hogy az Istenben való hit végül is tévedésnek fog bizonyulni. Mindenesetre meg kell értenünk, hogy nemcsak az egyszerű lelkek kényelmét szolgálja bár, dicséretére legyen mondva, azt is , hanem mindenre kiterjedő szellemi álláspont, amelyet az idők folyamán az emberi faj legnagyobb elméi vallottak, mindegyik a maga módján. Korunkra divatba jött a hitetlenség: ez a folyamat mintegy száz évvel ezelőtt kezdődött. Azóta bukkannak fel rendszeresen az ismeretterjesztőkönyv-klubok és paperback-kiadók racionalista kiadványai. Ez a népszerűség azonban éppen hogy gyanút kelt a komoly érdeklődőben. A birkák akkor is birkák, ha átugrálják a kerítést, és akkor is, ha összebújnak az akolban.
Kierkegaard, aki egy évszázada csücsül a trónján, most az új gondolkodás élharcosainak zászlajára került. Mélységes vallásosságról tanúskodó könyvei, amelyek száz év óta olvasatlanul porosodtak, mit sem változtak. Mindössze az élvonal néz most más irányba. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ha már mankóról van szó Freud is lehet mankó, Marx is lehet mankó, a racionalizmus is lehet mankó, ám az ateizmus is lehet gerincprotézis és támasz. Egyikünk sem tudja a választ minden kérdésre, még arra sem, amire szeretné tudni. De a nyomorékok világában csak a béna nem sántít.
Az a dolgom, hogy a lehető legjobb formában ismertessem a judaizmus álláspontját Istenről. Egy szabályos könyvnek az erről szóló fejezettel kellene kezdődnie. Remélem azonban, hogy a Teremtő zsidó eszménye a teljes képben fog tükröződni. Tudom, hogy képes leszek leírni vallási életünket, de félek, a teológiai kérdésekben akadozni fog a tollam. Mindent megteszek, hogy ne legyen így. Könyvem minden egyes oldalán felbukkannak azok az Istenről szóló kérdések, amelyek gondolkodásom folyamatát kísérték. Azoknak írom, akik legalábbis nyitott lélekkel fordulnak Isten felé, s ismerni szeretnék a hozzá vezető zsidó utat.
A zsidóságról, a judaizmusról szóló könyv szinte kötelezően egy ügyet szolgál. Ez a téma kizárja a semlegességet. Bármiről írunk, már állást foglalunk. Az olvasó hamarosan láthatja: hiszek abban, hogy a zsidók fennmaradása a történelem folyamán a Gondviselésnek köszönhető, s hogy Mózes törvényében van továbbélésünk nyitja. Sok zsidó van, aki erősen átérzi zsidóságát, de másfelől közelíti meg, mint én. Ha könyvem némi figyelmet kelt majd, nyilván vitákat vált ki. Az a célom, hogy érdeklődést keltsek a zsidó vallás iránt. Azok, akik vitatkoznak majd velem, ugyanezt a célt fogják szolgálni.
Vannak nem kevesen, és nem is ostoba emberek , akik őszintén úgy gondolják, hogy a zsidókérdés egyetlen értelmes megoldása a zsidóság beolvadása az emberiség egészébe, s ennek már régen meg kellett volna történnie. Ez a könyv szöges ellentétben áll ezzel a nézettel. Hiszem, hogy a sorsunk: ősi mivoltunkban szolgálni és élni a napig, amelytől fogva az egyetlen Örökkévaló Neve egyetlen lesz az egész földön. Hiszem, hogy a zsidó tanítás, a zsidó hit megsemmisülése mérhetetlen tragédia lenne.
Cél
A mai Egyesült Államokban a zsidók szabad és egyenlő polgárokként élnek, amiben hosszú történelmük során ritkán volt részük. Szabad emberként tapodják Izrael szent földjét: maga a kézzelfogható, gondolkodó értelmet megrendítő csoda ez. A vasfüggöny mögött élők kultúrájuk pusztulásával fizettek a deklarált szocialista egyenlőségért. Az elmúlt évszázad mérhetetlen változásai következtében világszerte elsüllyedőben van a zsidó tudás is.
Ez már korábban is megtörtént a nagy változások idején. A babilóniai száműzetésben született Ezsdrás és Nehémiás könyve olyan zsidó közösségről számol be, amely közelebb volt a teljes megsemmisüléshez, mint a miénk. Szerencsére a tanulás útján bekövetkező újjászületés már megkezdődött. Remélem, hogy könyvem eszközül szolgálhat ehhez.
Az olvasó észre fogja venni, hogy a zsidóság és a judaizmus vonzó és hatásos vonásaival foglalkozom. Azt gondolom, hogy ezek a legfontosabbak. Minden nemzedékben túlzások és hazugságok tömkelege foglalkozott a zsidók hibáival, hiszen ők sem tökéletesebbek, mint a többi ember. A nácik milliókat költöttek arra, hogy népünk a zsidó férfiak, asszonyok és gyermekek elpusztítására tett kísérletük bevezetőjeképpen az emberségből kivetkőzött lényekként ábrázoljanak bennünket. E könyvben, amennyire tudok, hitemről és népemről szeretnék szólni, s az igazat fogom írni.
Ha stílusom helyenként túlságosan könnyednek tűnik, az nem azt jelenti, hogy kevésbé komoly témáról van szó. Úgy vélem, nem szolgálna az olvasmányosság javára, ha különböző terminus technicusok használatával bizonygatnám mondanivalóm súlyosságát.
