1. fejezet
A világegyetem keletkezése és az emberi nem eredete
A világ teremtése
1. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
2. És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.
Az első nap: A világosság megteremtése
3. És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
4. És látta Isten a világosságot, hogy jó és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
5. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy nap.
Második nap: Az égboltozat
6. És mondta Isten: Legyen boltozat a vizek közepében, hogy legyen elválasztó víz és víz között.
7. És alkotta Isten a boltozatot és elválasztotta a vizeket, melyek a boltozat alatt vannak, a vizektől, melyek a boltozat fölött vannak. És úgy lett.
8. És elnevezte Isten a boltozatot égnek. És lett este és lett reggel: második nap.
Harmadik nap: A tenger, a szárazföld és a növényzet
9. És mondta Isten: Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre, hogy meglássák a száraz! És úgy lett
10. És elnevezte Isten a szárazat földnek, a vizek gyüleményét meg elnevezte tengereknek: És látta Isten, hogy jó.
11. Akkor mondta Isten: Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, gyümölcsfát, gyümölcstermőt a maga neme szerint, amelynek magva benne van a földön! És úgy lett.
12. És előhozott a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, a maga neme szerint és fát, gyümölcstermőt, melynek magva benne van, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
13. És lett este és lett reggel: harmadik nap.
Negyedik nap: A világító testek megteremtése
14. És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára;
15. és legyenek világítókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett.
16. És alkotta Isten a két nagy világítót; a nagyobbik világítót nappali uralomra és a kisebbik világítót éjjeli uralomra, meg a csillagokat.
17. És tette azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre,
18. és hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
19. És lett este és lett reggel: negyedik nap.
Ötödik nap: Halak és madarak
20. És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, a madár pedig röpdössön a föld fölött, az ég boltozatának színén!
21. És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket és mind az élőlényt, mely mozog; amelyektől nyüzsögtek a vizek, a maguk neme szerint, és mind a szárnyas madarat, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
22. És megáldotta azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön.
23. És lett este és lett reggel: ötödik nap.
Hatodik nap: A szárazföldi állatok és az ember
24. És mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt a maga neme szerint, barmot és csúszómászót, meg földi vadat a maga neme szerint! És úgy lett.
25. És alkotta Isten a föld vadját a maga neme szerint, a barmot a maga neme szerint és a föld minden csúszómászóját a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
26. És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely mozog a földön.
27. És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.
28. Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön.
29. És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül.
30. A föld minden vadjának pedig, meg az ég minden madarának és mindennek, ami mozog a földön, amiben élő lélek van, minden zöld füvet (adtam) eledelül. És úgy lett.
31. És látta Isten mindazt, amit alkotott, hogy íme igen jó. És lett este és lett reggel: a hatodik nap.
2. fejezet
A szombat
1. És elvégeztetett az ég és a föld és minden seregük.
2. Elvégezte Isten a hetedik napon művét, melyet alkotott és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, melyet alkotott.
3. És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon nyugodott meg minden művétől, melyet teremtett Isten és alkotott.
Az emberi nem keletkezése
Éden kertje
4. Ez a keletkezése az égnek és a földnek, amidőn teremtettek, amely napon alkotta az Örökkévaló Isten a földet és az eget.
5. De semmi mezei növény sem volt a földön és semmi mezei fű sem sarjadt még, mert nem bocsátott esőt az Örökkévaló Isten a földre és ember sem volt, hogy megmunkálja a földek.
6. De köd szállt föl a földről és megáztatta a föld egész színét.
7. Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és lehelt az orrába éltető lelket, és az ember lett élőlénnyé.
A kert
8. És ültetett az Örökkévaló Isten kertet Édenbe, kelet felől és odahelyezte az embert, akit alkotott.
9. És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre; az élet fája pedig a kert közepén volt, meg a jó és rossz tudásának fája.
10. És egy folyam jött ki Édenből; hogy áztassa a kertet; onnan pedig elágazott és lett négy főfolyóvá.
11. Az egyiknek neve Pisón, az, mely megkerüli Cháviló egész országát, ahol az arany van.
12. És ezen országnak aranya jó; ott van a bedólách és a sóhámkő.
13. A második folyó neve Gichón; az, mely megkerüli Kúsnak egész országát.
14. És a harmadik folyó neve Chiddekel, az, mely Ássúr keleti oldalán folyik; és a negyedik folyó a Perosz.
15. És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt.
16. És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz;
17. de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél arról, mert amely napon eszel arról, meg kell halnod.
Az asszony teremtése
18. És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt.
19. Mert alkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját és az ég minden madarát, elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azt el, és bárminek nevezi el az ember az élőlényt, az legyen a neve.
20. És adott az ember neveket minden baromnak, az ég madarának és a mező minden vadjának; de az ember számára nem talált segítőt, neki megfelelőt.
21. Akkor bocsátott az Örökkévaló Isten mély álmot az emberre, hogy elaludt; ekkor kivett egyet annak bordáiból és húst zárt helyébe.
22. És alakította az Örökkévaló Isten a bordát; melyet kivett az emberből, asszonnyá és elvitte azt az emberhez.
23. Akkor mondta az ember: Ez immár csontomból való csont és húsomból való hús; azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett az.
24. Azért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté.
25. És mindketten meztelenek voltak, az ember és az ő felesége, de nem szégyenlették magukat.
3. fejezet
Az ember próbája
1. A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, melyet alkotott az Örökkévaló Isten és mondta az asszonynak: Valóban azt mondta Isten, hogy ne egyetek a kertnek egy fájáról sem?
2. És mondta az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
3. De azon fának gyümölcséből, mely a kert közepén van, mondta Isten, ne egyetek abból és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok.
4. És mondta a kígyó az asszonynak: Nem kell majd meghalnotok.
5. Hanem Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, megnyílnak szemeitek és lesztek mint Isten, jót és rosszat tudók.
6. És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett.
7. Akkor megnyíltak mindkettőjüknek szemei és megtudták, hogy ők meztelenek; összefűztek fügelevelet és készítettek maguknak öveket.
8. Mikor meghallották az Örökkévaló Isten hangját, amint jár a kertben a nap alkonyatán; akkor elrejtőzött az ember és az ő felesége az Örökkévaló Isten elől a kert fái között.
Az ítélet
9. És szólította az Örökkévaló Isten az embert és mondta neki: Hol vagy?
10. És az mondta: Hangodat hallottam a kertben és féltem, mert meztelen vagyok, azért elrejtőztem.
11. És (az Örökkévaló) mondta: Ki adta tudtodra, hogy te meztelen vagy? talán azon fáról, melyre nézve megparancsoltam neked, hogy ne egyél arról, ettél?
12. És mondta az ember: Az asszony, kit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és én ettem.
13. És mondta az Örökkévaló Isten az asszonynak: Mit tettél? És az asszony mondta: A kígyó szedett rá engem és én ettem.
14. És mondta az Örökkévaló Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt tetted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad közül, hasadon járj és port egyél életed minden napján át!
15. És gyűlölséget vetek közéd és az asszony közé, a te magzatod és az ő magzata közé; ő fejen sebez meg téged és te megsebzed őt a sarkon.
16. Az asszonynak pedig mondta: Szaporítani fogom terhességed fájdalmát; fájdalommal fogsz szülni gyermekeket, de férjed után lesz vágyakozásod és ő fog uralkodni rajtad.
17. Az embernek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról melyre nézve megparancsoltam, mondván: Ne egyél arról, átkozott legyen a föld miattad, fáradalommal egyél belőle életed minden napján át.
18. Tövist és kórót növesszen neked és edd a mező füvét.
19. Arcod verejtékével edd a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy és a porba térsz vissza.
20. És elnevezte az ember az ő feleségét Chavvának (Éva), mert ő volt anyja minden élőnek.
21. És készített az Örökkévaló Isten az embernek és feleségének bőrköntösöket és felöltöztette őket.
A kiűzetés Édenből
22. És mondta az Örökkévaló Isten: Íme, az ember olyan lett, mint bármelyik közülünk, tudván jót és rosszat; most pedig, hogy ki ne nyújtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, hogy egyék és örökké éljen!
23. Aki küldte tehát őt az Örökkévaló Isten Éden kertjéből, hogy megmunkálja a földet, melyből vétetett.
24. És elűzte az embert és elhelyezte az Éden kerttől keletre a kerubokat és a villogó kardot, mely körülforog, hogy megőrizzék az utat az élet fájához.
Káin, Sét és utódaik
4. fejezet
Káin és Ábel
1. Az ember pedig megismerte Évát, az ő feleségét; ez fogant és szülte Káint, és mondta: Szereztem férfit az Örökkévaló által.
2. Továbbá szülte annak testvérét Ábelt; és Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földműves volt.
3. És történt napok múltán, hogy Káin hozott: föld gyümölcséből áldozatot az Örökkévalónak.
4. És Ábel, őszintén hozott juhainak elsőszülötteiből és pedig a kövérjeikből; és fordult az Örökkévaló Ábelhez és áldozatához,
5. Káinhoz pedig és áldozatához nem fordult; ez igen boszantotta Káint és beesett az arca.
6. Ekkor mondta az Örökkévaló Káinnak: Miért bosszankodsz és miért esett be arcod?
7. Nemde ha jót cselekszel, akkor emelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, az ajtónál hever a bűn, utánad van vágyakozása, de te uralkodjál rajta.
8. És beszélt Káin Ábellel, az ő testvérével. történt, midőn a mezőn voltak, rátámadt Káin Ábelre az ő testvérére és megölte őt.
9. És mondta az Örökkévaló Káinnak: Hol van Ábel, a te testvéred? És ő mondta: Nem tudom; vajon testvérem őrzője vagyok-e én?
10. És mondta (az Örökkévaló): Mit tettél? a te testvéred vérének hangja kiált föl hozzám a földből!
11. Azért most kiátkozott légy te a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvérednek vérét a te kezedből.
12. Ha megmunkálod a földet, ne adja többé erejét neked, kóbor és bujdosó légy a földön.
13. És mondta Káin az Örökkévalónak: Nagyobb az én bűnöm, semhogy elviselhetném.
14. Íme, elűztél engem ma a föld szinéról; a Te színed elől rejtőzzem el, kóbor és bujdosó legyek a földön, lesz tehát, hogy bárki rámtalál, megöl engem.
15. És mondta neki az Örökkévaló: Azért, aki a Káint megöli; hétszeres a bosszú őérte! És csinált az Örökkévaló jelt Káinra, hogy agyon ne üsse őt, bárki rátalál.
16. És elment Káin az Örökkévaló színe elől és letelepedett Nód országában, Édentől keletre.
Káin leszármazottai
17. És megismerte Káin az ő feleségét, ez fogant és szülte Chánóchot; ő pedig épített várost és elnevezte a várost, az ő fiának neve szerint: Chánóchnak.
18. Chánóchnak pedig született Iród, és Iród nemzette Mechújoélt; Mechújoél pedig nemzette Meszúsoélt és Meszúsoél nemzette Lemecht.
19. És vett magának Lemech két feleséget; az egyiknek a neve Ódó, a másiknak a neve Cilló.
20. És Ódó szülte Jóvolt; ez volt atyja a sátorlakóknak és baromtenyésztőknek.
21.Testvérének neve pedig Júvol; ez volt atyja minden hárfásnak és fuvolásnak.
22. És Cilló is szült; (szülte) Túvál-Káint, köszörülője volt minden érc- és vasszerszámnak; Túvál-Káin nővére pedig volt Náámo.
23. És mondta Lemech az ő feleségeinek: Ódó és Cilló! halljátok szavamat, Lemech feleségei, figyeljetek szózatomra! Mert férfit öltem sebem miatt és ifjút sérülésem miatt.
24. Mert hétszeres a bosszú Káinért, de Lemechért hetvenhétszeres.
25. És Ádám újból megismerte az ő feleségét és ez fiat szült és elnevezte Sésznek: Mert adott nekem Isten más magzatot Ábel helyett, mivelhogy megölte őt Káin.
26. És Sésznek is született fia és elnevezte Enósnak; akkor kezdték el hívni az Örökkévaló nevét.
5. fejezet
Ádámtól Nóéig
1. Ez Ádám nemzetségeinek könyve. Amely napon teremtette Isten az embert, Isten hasonlatosságára alkotta őt.
2. Férfinek és nőnek teremtette őket, megáldotta őket és elnevezte őket embernek, amely napon teremtettek.
3. Élt pedig Ádám százharminc évet, midőn nemzett az ő hasonlatosságára, az ő képmására és elnevezte Sésznek
4. És voltak Ádám napjai, miután Sészt nemzette, nyolcszáz év; és nemzett fiakat meg lányokat.
5. Voltak pedig Ádám összes napjai, melyeket élt kilencszázharminc év, azután meghalt.
6. És élt Sész százöt évet, midőn nemzette Enóst.
7. És élt Sész, miután Enóst nemzette, nyolcszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
8. Voltak pedig Sésznek összes napjai kilencszáztizenkét év, azután meghalt.
9. És élt Enós kilencven évet, midőn nemzette Kenónt.
10. És élt Enós, miután Kénont nemzette, nyolcszáztizenöt évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
11. Voltak pedig Enós összes napjai kilencszázöt év, azután meghalt.
12. És élt Kénon hetven évet, midőn nemzette Máhálálélt.
13. És élt Kénon, miután Máhálálélt nemzette nyolcszáznegyven évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
14. Voltak pedig Kénon összes napjai kilencszáztíz év, azután meghalt.
15. És élt Máhálálél hatvanöt évet, midőn nemzette Jeredet.
16. Élt élt Máhálálél; miután Jeredet nemzette, nyolcszázharminc évet; és nemzett fiakat és lányokat.
17. Voltak pedig Máhálálél összes napjai nyolcszázkilencvenöt év, azután meghalt.
18. És élt Jered százhatvankét évet, midőn nemzette Chánóchot.
19. És élt Jered, miután Chánóchot nemzette, nyolcszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
20. Voltak pedig Jered összes napjai kilencszázhatvankét év, azután meghalt.
21. És élt Chánóch hatvanöt évet, midőn nemzette Meszúseláchot.
22. És járt Chánóch Istennel, miután Meszúseláchot nemzette, háromszáz évig; és nemzett fiakat meg lányokat.
23. Voltak pedig Chánóch összes napjai háromszázhatvanöt év.
24. És járt Chánóch Istennel és nem volt többé, mert magához vette őt Isten.
25. És élt Meszúselách száznyolcvanhét évet, midőn nemzette Lemecht.
26. És élt Meszúselách, miután Lemecht nemzette, hétszáznyolcvankét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
27. Voltak pedig Meszúselách összes napjai kilencszázhatvankilenc év, azután meghalt.
28. És élt Lemech száznyolcvankét évet, midőn nemzett fiat.
29. És elnevezte azt Noáchnak (Nóé), mondván: Ez fog bennünket megvigasztalni munkánkban és kezünk fáradalmában, a földön, melyet elátkozott az Örökkévaló.
30. És élt Lemech, miután Nóét nemzette, ötszázkilencvenöt évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
31. Voltak pedig Lemech összes napjai hétszázhetvenhét év, azután meghalt.
32. Nóé pedig ötszáz éves volt, midőn nemzette Nóé Sémet, Chomot és Jefeszt.
6. fejezet
Az emberiség romlottságának terjedése
1. És történt, midőn az emberek sokasodni kezdtek a föld színén és leányaik születtek,
2. látták Isten fiai az ember leányait, hogy szépek azok és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket választottak.
3. De mondta az Örökkévaló: Ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő test is; azért legyenek napjai százhúsz év.
4. Az óriások voltak a földön ama napokban és azután is, midőn Isten fiai bementek az ember leányaihoz és ezek szültek nekik; ezek azok a hősök, akik ősidőtől fogva hírneves férfiak voltak.
5. És látta az Örökkévaló, hogy nagy az ember gonoszsága, a földön és hogy minden indulata az ő szíve gondolatainak csak gonosz egész nap;
6. és megbánta az Örökkévaló, hogy alkotta az embert a földön és szomorkodott szívében.
7. És mondta az Örökkévaló: Eltörlöm az embert akit teremtettem, a föld színéről, embertől baromig, csúszómászóig és az ég madaráig, mert megbántam, hogy alkottam azokat.
8. De Nóé kegyet talált az Örökkévaló szemeiben.
