1. Volt egy ember az Efrájim hegységbeli Rámátájim Cofimból, Elkáná ben Jöochám ben Elihu ben Tochu ben Cuf volt a neve, efráti volt. 2. Két felesége volt: az egyiket Hannának, a másikat Pninának hívták. Pninának voltak gyermekei, Hannának meg nem volt gyermeke. 3. Ez az ember évről évre felzarándokolt városából Sílóba, hogy ott leboruljon a Seregek Ura előtt és áldozzon neki. Éli két fia, Chofni és Pinchász voltak ott akkor az Örökkévaló papjai.
4. Mikor eljött a nap, hogy Elkáná áldozatot hozzon, feleségének, Pninának és összes fiának és lányának részt adott belőle. 5. Hannának azonban kétszeres adagot adott, mert Hannát szerette, bár az Örökkévaló elzárta annak méhét. 6.Vetélytársa viszont igen bosszantotta őt, hogy felbőszítse, amiért az Örökkévaló elzárta a méhét. 7. Így tett évről évre, valahányszor [Elkáná] elzarándokolt az Örökkévaló házába, így bosszantotta, az meg csak sírt és nem evett. 8. Férje, Elkáná meg így szólt hozzá: „Hanna, miért sírsz és miért nem eszel? Miért oly keserű a szíved? Nem vagyok én jobb neked tíz gyermeknél is?”
9. Miután ettek és ittak Sílóban, Hanna felkelt, Éli a pap meg épp ott ült székén az Örökkévaló hajlékának ajtófélfájánál. 10. [Hannának] tele volt a szíve keserűséggel, elkezdett imádkozni az Örökkévalóhoz és keservesen sírt. 11. Aztán fogadalmat tett, mondván: „Seregek Ura, ha meglátod szolgálód nyomorúságát, megemlékezel rólam és nem feledkezel meg szolgálódról, fiúgyermeket adván szolgálódnak – akkor az Örökkévalónak adom egész életére és borotva nem fogja érni a fejét!”
12. Minthogy annyit imádkozott az Örökkévaló előtt, Éli figyelte a száját, 13.Hanna meg csak magában beszélt, ajkai mozogtak, de hangja nem hallatszott, Éli ittasnak vélte 14. és így szólt hozzá: „Meddig részegeskedsz még? Ideje hogy kijózanodj a bor hatása alól!” 15. Hanna meg így válaszolt néki: „Nem, uram, szomorú szívű asszony vagyok én, de nem ittam bort és szeszes italt, csak a szívemet öntöttem ki az Örökkévaló előtt. 16. Ne nézd szolgálódat alávaló asszonynak, hiszen nagy bánatomban és szomorúságomban beszéltem mostanáig.” 17. Akkor Éli így szólt hozzá: „Menj békességgel, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!” 18. Ő meg így válaszolt: „Bárcsak tetszést lelne szolgálója az Ő szemében!” Ezzel utjára indult az asszony, evett és már nem volt olyan [szomorú] az arca.
19. Kora reggel felkerekedtek, leborultak az Örökkévaló előtt, azután visszaindultak s meg is érkeztek házukba, Rámába. Miután Elkáná feleségével, Hannával hált, az Örökkévaló megemlékezett róla, 20. és idő fordultával Hanna teherbe esett és fiút szült, kit Sámuelnek nevezett el: „Hiszen az Örökkévalótól kértem őt!”
21. Mikor aztán elzarándokolt az az ember, Elkáná és egész háza népe, hogy bemutassa az évi vágóáldozatot az Örökkévaló előtt és teljesítse fogadalmát, 22.Hanna nem ment vele, mert azt mondta férjének: „Előbb elválasztjuk a gyermeket, azután elviszem, hogy megjelenjen az Örökkévaló színe előtt, és akkor ott marad majd örökre.” 23. Férje, Elkáná meg azt mondta neki: „Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itt, míg elválasztod, csak tartsa meg ígéretét az Örökkévaló!” Így az asszony otthon ült és szoptatta fiát, míg elválasztotta.
24. Mikor aztán elválasztotta, felvitte magával, meg három bikával, egy éfá liszttel és egy tömlő borral, hogy elvigye az Örökkévaló házába, Silóba, bár a gyermek még kicsi volt. 25. Levágták a bikát és elvitték a gyereket Élihez. 26. [Hanna] így szólt: „Kérlek, uram, életedre mondom, uram, én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az Örökkévalóhoz! 27. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Örökkévaló megadta kívánságomat, amit kértem tőle. 28. Ezért én is odaadom az Örökkévalónak, hogy egész életére az Örökkévalóé legyen.” Ezután leborult az Örökkévaló előtt.
„Ujjong szívem az Örökkévaló előtt,
Mert emelte becsületemet az Örökkévaló.
Most már szóhoz juthatok ellenségeimmel szemben,
Mert örvendhetek segítségednek.
Hisz nincs is más rajtad kívül,
Nincs oly szirt, mint a mi Istenünk.
Gőgös szó ne jöjjön ki szájatokon,
Mert Isten tudja mit tesz,
Maga szabja meg tetteit!
Az elesetteket pedig erő övezi.
Az éhezők nem éheznek többé.
Míg a magtalan hetet szült,
A sok gyermekes anya szomorkodik.
Sírba visz és feltámaszt.
Lealáz és fel is emel.
A szemétből kiemeli a nincstelent.
Hogy a nemesek közé ültesse,
És díszhelyet juttasson neki.
Mert az Örökkévalóé a föld oszlopai,
Rájuk helyezte a mindenséget.
A gonoszok meg a sötétbe vesznek,
Mert nem a maga erejével győz az ember.
Az égből dörög rájuk.
Az Örökkévaló ítélkezik az egész földön,
Hogy királyát hatalomra emelje,
És felkentjének tiszteletét magasra emelje.
