Bevezetés
Ha valaki feleséget vesz magának és férjévé lesz, akkor lesz, ha nem talál az kegyet szemeiben, mert talált rajta valami szemérmetlen dolgot és ír neki válólevelet, kezébe adja és elküldi házából, az elmegy házából és megy és más férfiúé lesz, de meggyűlöli őt az utóbbi férfi és ír neki válólevelet, kezébe adja és elküldi házából vagy ha meghal az utóbbi férfi, aki elvette feleségül: nem szabad az első férjének, aki elküldte, visszavennie, hogy felesége legyen neki, miután megfertőztetett, mert utálat az az Örökkévaló színe előtt; és ne vidd vétekre az országot, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked örökségül.
(5Mózes 24:1–4.)
Szolgád és szolgálód, akik lesznek nálad a népek közül, melyek körülöttetek vannak, azok közül vehettek rabszolgát és rabszolgálót. És a lakók gyermekei közül is, akik tartózkodnak nálatok, azok közül vehettek és családjukból, mely nálatok van, akiket nemzettek országotokban, azok legyenek nektek örökségül. Birtokba vehetitek azokat magatoknak, gyermekeiteknek utánatok, hogy örököljék örökség gyanánt, örökre tarthatjátok azokat szolgaságban; testvéreiteken azonban, Izrael fiain, egymáson – ne uralkodjál azon szigorúsággal.
(3Mózes 25:44–46.)
Midőn férfi hál nővel, közösülve vele, és az rabszolganő, odaszánva egy férfinak, de ki nem váltatott, vagy szabadság nem adatott neki, büntetés érje, ne ölessenek meg, mert nem volt fölszabadítva.
(3Mózes 19:20.)
A Talmud azt tárgyalja meg, hogy miben tér el a válólevél az összes többi szerződés okmányaitól. Vannak olyan különbségek, amelyek magából a válás természetéből fakadnak és vannak olyanok is, amelyek a rabbik későbbi rendeleteiből.
A nyilvánvaló hasonlóságok mellet kisebb-nagyobb különbségeket is felfedezünk a váló-, illetve a nemzsidó szolgát felszabadító levél között. A két okmány közötti hasonlóság a szerződések hasonló jelegéből fakad, mivel ez a két okmány nem csupán bizonyítékként szolgál a válás vagy a felszabadítás aktusára, hanem maga a levél az, ami a procedúrát véghez is viszi. Nem így van ez a többi szerződésnél, ahol az okmány mindössze igazolásul szolgál. Ugyancsak megvan bennük az a hasonlóság, hogy mindkét esetben a levél átadásával megváltozik a levelet átvevő jogi státusza.
Másfelől azonban a többi okmányhoz hasonlóan a szabadítólevél is sok mindenben eltér a válólevéltől. A lényeges különbségeken túl felmerül annak a kérdése, hogy a szolga számára előny-e a szabadulás, avagy a váláshoz hasonlóan – hátrány. Ennek a kérdésnek a megválaszolása jogi szempontból is lényeges, mivel ettől függően dől az el, hogy vajon a szolga felszabadítása bele tartozik-e abba a kategóriába, hogy eljárhatunk valakinek a javára a távollétében is.
Az a fent említett tény, hogy a váló- és a szabadítólevelek nem pusztán igazolások, hanem a válás és a szabadulás procedúrája maga is a levél átadásával megy végbe, a szerződésen szereplő tanuk szempontjából is lényeges. Lehet-e például egy nemzsidó a válólevelet aláíró tanú, vagy sem?
Fejezetünkben felmerülnek más, nemzsidó szolgákkal kapcsolatos kérdések is. Például: Az úr milyen mértékben köteles ellátni szolgáját? Dolgoztathatja-e annak ellenére is, hogy nem látja el, vagy ez csak akkor lehetséges, ha a munkájának a jövedelmét sem veszi el tőle?
