6. Egység 16. – 1994. február

Az imákra adott válaszok

Az imára adott válaszok

Ámen

A héber ámen szót a világ szinte valamennyi nyelve átvette és az egyik legismertebb szóvá vált. Ez az egyik legősibb szavunk, melynek eredetét a Tórában találjuk, ahol az egyetértés kifejezése. Mózes V. könyvében (27:16-26.) olvashatjuk a leviták kijelentéseit, melyre a nép így felelt: “Ámen”.

Amikor kiejtjük az ámen szót, kinyilvánítjuk egyetértésünket az elhangzottakkal, és kifejezzük abbéli meggyőződésünket, hogy amit hallottunk, igaz. Elismerjük azonosulásunkat az imával vagy az áldással, mintha mi magunk mondtuk volna. Amikor az ámen áldást vagy könyörgő imát követően hangzik el, jelentése: “úgy legyen”.

A Talmud bölcsei nagy jelentőséget tulajdonítottak e szónak. Hanina rabbi hangsúlyozta, hogy az ámen szót alkotó három betű az Él Melech Neemán (Isten Hűséges Király) szavakat jelképezi, és ilyeténképpen az ámen kimondása az Isteni Királyság fennhatóságának elismerése (Sábbát 119b.)

A háláchá úgy rendelkezik, hogy valahányszor azt halljuk, hogy valakai áldást mond, ámen-t kell mondanunk az áldás befejezése után (Orách Cháim 215:2. és 124:6.)

Báruch hu, uváruch shemó

Az ámen nem az egyetlen felelet, amelyet a gyülekezet mond a zsidó imákban. Abáruch hu, uváruch shemó (“áldott legyen Ő s legyen áldott Neve”) egy másik lehetséges válasz. Ez a helyes felelet, amikor Isten (Ádonáj) nevét halljuk egy-egy áldás elején (Báruch átá Ádonáj) (Orách Cháim 124:5.)

Nem felelünk a báruch hu, uváruch shemó szavakkal ima közben mivel ez félbeszakítaná, csak a Sömone Eszré mondásakor.

Az ámen kimondásának szabályai

Még az olyan egyszerű válasz esetében is, mint az ámen, figyelembe kell vennünk bizonyos szabályokat:

* Nem mondhatunk ámen-t arra az áldásra, amit magunk mondunk el. Ez alól egyetlen kivétel van: az étkezés utáni áldás harmadik áldása (birkát hámázon). Más imák, például akáddis, a mi sebérách, az Él málé ráchámim és a hónapra mondott áldás esetében az, aki az imát elmondja gyakran mond ámen-t, nem válaszként, hanem azért, hogy felszólítsa az imát hallgatókat: vöimru Ámen (és mondjátok rá: Ámen).

* Ha olyan imát mondunk, amelyet nem lehet félbeszakítani, nem mondhatunk ámen-t.

* Ámen-t csak azután mondunk, hogy az áldást befejezte. Az áldás utolsó szótagját nem nyelheti el a válasz (Orách Cháim 124:8.)

* Napjaink vallási tekintélyei úgy rendelkeztek, hogy akkor is ámen-t kell mondanunk, ha az áldást élő televíziós adás vagy rádiós közvetítés során halljuk.

A zsinagógai megtiszteltetés után

Amikor visszatérünk ülőhelyünkre az álijá-t, vagy bármely más megtiszteltetést követően, azt tapasztaljuk, hogy néhányan kezüket nyújtják, s számunkra talán érthetetlen szavakat mormolnak. Ilyenkor jisár koách-t mondanak, amelynek szó szerinti jelentése: “gyarapodjon az erőd”, ám tulajdonképpen a “gratulálok” megfelelője. Viszonzásképpen ugyanezekkel a szavakkal válaszolhatunk, s ebben az esetben ugyanez a kifejezés a “köszönöm”. Mondhatjuk azt is, hogy báruch tihje, melynek jelentése: “legyél áldott”. Különösen illő, hogy kohanita mondja ezt a választ a papi áldás után, mikoris jisár koách-hal köszöntik azért, hogy elmondta az áldást.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek