Misna- Sábát traktátusa

11. fejezet

Ez a fejezet az egyik területről a másikra történő hajításnak és átnyújtásnak – a szállítás származékainak – a törvényeit tanítja. A szombattal kapcsolatos négy féle terület, és az egyik területről a másikra történő szállítás fogalomkörét, egy Brájtá a következőképp tisztázza: „A szombat négy területre vonatkozik: 1) magánterületre, 2) közterületre, 3) a kármelit-re és 4) a mákom ptur-ra (mentességet élvező föld).”

1) „Mi a magánterület? Egy tíz arasznyi (10 tefách, azaz kb. 80 cm.) mély és négy arasznyi széles árok, illetve egy tíz arasznyi magas és négy arasznyi széles fal egyértelműen magánterület (egy legalább négyszer négy arasznyi terület, amelyet egy legalább tíz arasznyi magas fal vesz körül, az magánterület).

2) És mi a közterület? Egyértelműen közterület az országút, a városi tér (amely piacként szolgál) és a nyitott utca (legalább tizenhat könyöknyi széles, nyitott végű városi utca). Ilyen magánterületről ilyen közterületre, illetve ilyen közterületről magánterületre nem szabad szállítani, és ha valaki akaratlanul ki- vagy beszállít, köteles bűnáldozatot bemutatni; ha szándékosan teszi és előzőleg nem figyelmeztették, kárétre büntetik, illetve ha figyelmeztették, megkövezésre. Az ilyen területen ugyancsak tilos egy tárgyat négy könyöknél távolabbra elmozdítani.

3) A tenger és a síkság azonban…”, és a közterülethez közeli helyek, ahol nem járnak sokan, továbbá minden olyan négyszer négy arasznyi terület, amelyet tíz arasznál alacsonyabb, de legalább három arasz magas fal vesz körül – minden ilyen és hasonló terület kármelitnek tekintendő. Noha a kármelit nem közterület és nem is magánterület, a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy nem szabad innen se magán-, se közterületre szállítani, illetve se magán-, se közterületről ide. Ezt a törvényt azért léptették életbe, nehogy összetévesszék a közterülettel, mivel a kármelit hasonlít a közterületre. Hasonlóképpen, ahogy a közterület esetében, itt is megtiltották a tárgyak négy könyöknél távolabbra történő elmozdítását. Ennek a törvénynek az áthágásáért azonban nem jár halálbüntetés, és bűnáldozatot sem kell bemutatni.

[Maimonidész szerint a kármelit azt jelenti: ke-ármálit, azaz „mint egy özvegy”, tehát nem lány, de nem is feleség. A Jeruzsálemi Talmud a kármel („megpörkölt gabonaszemek”)¹ szóból származtatja, közelebbről a rách ve-mále „puha és teli” kifejezésből – azaz sem nedves, sem száraz; hasonlóképpen a kármelit sem magánterület, de nem is közterület.]

 

 

4) A mákom ptur egy olyan közterület, amely négyszer négy arasznál kisebb, és legalább három arasz magas, vagy pedig egy olyan négyszer négy arasznyi terület, amely válaszfalakkal van körülvéve, hiába haladja meg ezek magassága a tíz araszt. Mákom pturból szabad köz- vagy magánterületre szállítani, és viszont. A tíz arasz fölötti légtér közterületen szintén mákom ptur, míg a magánterület feletti légtér mindenféle függőleges korlátozás nélkül tartja meg státusát.

Mindenfajta szállítás csak akkor büntethető ha a szállítás kezdetén az ákirá – felemelés, és a végén a hánáchá – letevés egyaránt megtörtént.

 

 

1. misna

A hajítás törvénye

Ez a misna az egyik területről a másik területre szállítás munkájának származékáról, a hajításról szól, és arra tanít, hogy bár az illető, aki hajít, csak kiszakít a környezetéből valamit, míg a másik területen történő elhelyezés mintegy magától megy végbe, ennek ellenére az illető büntetendő, mivel az elhelyezés a hajítás közvetlen következménye.

(א) הַזּוֹרֵק מֵרְשׁוּת הַיָּחִיד לִרְשׁוּת הָרַבִּים, מֵרְשׁוּת הָרַבִּים לִרְשׁוּת הַיָּחִיד – חַיָּב.

3. §. Ha valaki egy tárgyat egy magánterületről közterületre, vagy közterületről magánterületre hajít szombaton, akkor büntetendő, mivel a hajítás a szállítás származéka.

מֵרְשׁוּת הַיָּחִיד לִרְשׁוּת הַיָּחִיד וּרְשׁוּת הָרַבִּים בָּאֶמְצַע – רַבִּי עֲקִיבָא מְחַיֵּיב,

4. §. Ha valaki úgy dob valamit magánterületről magánterületre, hogy a kettő között közterület van – az esetben a Bölcsek nincsenek egy véleményen: Ákivá rabbi büntetendőnek nyilvánítja, mondván: mivel keresztülhalad a közterület légterén, ezért úgy tekintendő, mintha megállapodott volna rajta. A Gömárá elmagyarázza, hogy rabbi Ákivá olyan esetre gondolt, amikor a tárgyat tíz arasznál alacsonyabban hajították át, mivel – mondja – „a beburkoltság ugyanaz, mint a megállapodottság”, azaz ha valamit tíz tefáchnál alacsonyabban vesz körül a közterület levegője, akkor az úgy tekintendő, mintha a közterületen feküdne.

 

וַחֲכָמִים פּוֹטְרִין.

A Bölcsek azonban felmentik. Véleményük szerint „beburkolva lenni nem ugyanaz, mint nyugodni”, azaz bár a tárgyat körülvette a közterület légtere, a jogi státusa mégsem ugyanaz, mint a közterületen fekvő tárgyé.

Ha viszont a tárgy tíz arasznál magasabban halad át a közterületen – és az a rész már mákom ptur –, akkor még rabbi Ákivá is úgy tartja, hogy az illető a hajítás miatt nem büntetendő.

 

2. misna

Az átnyújtás és a hajítás

Ez a misna az előző folytatása, és a Bölcsek ottani szavainak befejezése:

(ב) כֵּיצַד?

Hogyan² – mentesül, a Bölcsek szerint, a büntetés alól az az ember, aki egy magánterületről egy közterületen keresztül áthajít valamit egy másik magánterületre?

שְׁתֵּי גְזוּזְטְרָאוֹת זוֹ כְּנֶגֶד זוֹ בִּרְשׁוּת הָרַבִּים, הַמּוֹשִׁיט וְהַזּוֹרֵק מִזּוֹ לָזוֹ, פָּטוּר.

Egy közterület két szemközti peremén levő két erkély esetén, melyek a közterület fölé nyúlnak, mégis mindkettő magántulajdon, és a közterület szélessége választja el őket. Ha valaki átnyújt valamit az egyik erkélyről a másikra vagy átdob valamit a másiknak, a fentebb kifejtett ok miatt nem büntetendő, mivel a Bölcsek szerint nem tekintendő nyugvónak az, ami „be van burkolva”.

הָיוּ שְׁתֵּיהֶן בִּדְיוֹטָא אַחַת, הַמּוֹשִׁיט חַיָּב וְהַזּוֹרֵק פָּטוּר,

5. §. Ha azonban mindkét erkély ugyanabban a sorban, egy közterület mentén egymás mellett álló épületekben van, és valaki átnyújt valamit az egyik erkélyről a másikra, az még akkor is büntetendő, ha tíz arasznál magasabban nyújtja is át, de aki áthajít, az nem büntetendő még akkor sem, ha az átdobott tárgy tíz arasz magasságban vagy annál alacsonyabban haladt át a közterület légterén.

Ennek a törvénynek az okfejtése a következő:

שֶׁכָּךְ הָיְתָה עֲבוֹדַת הַלְּוִיִּם: שְׁתֵּי עֲגָלוֹת זוֹ אַחַר זוֹ בִּרְשׁוּת הָרַבִּים, מוֹשִׁיטִין הַקְּרָשִׁים מִזּוֹ לָזוֹ,

Mert ilyen volt a leviták szolgálata a sivatagi Sátorban: két szekér volt egymás mögött – mármint hosszában – közterületen, és a Sátor gerendái átnyúltak egyikről a másikra. A szekér magánterület, mivel tíz arasznál magasabb. Ilyenformán tíz arasznál magasabban nyújtottak át a gerendákat egyik magánterületről a másikra, úgy, hogy a két magánterület között közterület volt. A Bölcsek ebből azt a következtetést vonták le, hogy aki egy erkélyről a sorban mellett lévő erkélyre átnyújt valamit, az még akkor is büntetendő, ha ezt tíz arasz magasságban vagy annál magasabban teszi. Ha azonban valaki úgy nyújt át valamit egyik erkélyről a másikra, hogy a két erkély egymással szemben van, és a kettő között közterület van, az nem büntetendő, mert ilyen átnyújtásra, mint azt fentebb elmagyaráztuk, nem került sor a Sátor építése közben, márpedig a szombaton tiltott munkatípusok a Sátorépítés során végzett munkákból vannak levezetve.

אֲבָל לֹא זוֹרְקִין.

És mivel a gerendákat a súlyuk, illetve szentségük miatt nyújtották nem pedig dobták, következésképp ha az illető akár oldalra, akár szembe hajít, akkor nem vonható felelősségre.

A törvény egyszerű értelmezése szerint aki átnyújt, az nem lenne büntetendő, mivel tíz arasznál magasabban van. Rá csak azért szabnak ki büntetést, mert ilyen munkát végeztek a Sátor építésénél, következésképp a felelőssége csak olyan átnyújtásra terjed ki, amilyenre a Sátorban is sor került. (Möiri)

 

A kút kávája

חוּלְיַת הַבּוֹר וְהַסֶּלַע שֶׁהֵן גְּבוֹהִין עֲשָׂרָה וְרָחְבָּן אַרְבָּעָה,

6. §. Kútásáskor a kiásott földet a kút pereme körül hagyják. Ezt a földet „a kút kávájának” nevezik. A misna tárgya: a kút kávája közterületen, amikor maga a kút nincs tíz arasz mély, és a káva kiegészíti ezt a mértéket, illetve a közterületen álló szikla³, amely tíz arasz magas és négy arasz széles.

הַנוֹטֵל מֵהֶן וְהַנּוֹתֵן עַל גַּבָּן – חַיָּב.

Ha valaki elvesz róluk – belőlük, és közterületen leteszi, vagy ha közterületről vesz el és rájuk teszi, az büntetendő, mert ezek a törvényi státusuk szerint magánterületek.

פָּחוֹת מִכֵּן – פָּטוּר.

Ha ennél kevesebbek, tehát ha négy arasznál keskenyebbek, vagy a mélységük nem éri el a tíz araszt, akkor az az ember, aki elvesz belőlük vagy hozzájuk tesz, nem büntetendő, azaz nem kell bűnáldozatot bemutatnia, mivel ezek törvényi státusuk szerint nem magánterületnek, hanem kármelitnek számítanak⁴.

Ha a szikla magassága vagy a kút mélysége három arasznál kevesebb, akkor ahhoz a magánterülethez tartoznak, amelyen találhatók.

 

3. misna

A négy könyöknyi távolság tilalma

Ha valaki szombaton közterületen egy tárgyat négy könyöknél (4 ámá, azaz kb. 1.96 m) nagyobb távolságra visz, az jogi értelemben ugyanolyan, mintha egy adott területről egy másikra szállítaná. A Bölcsek ezt a szabályt a szóbeli hagyományból ismerték⁵. Ez a büntethetőség arra az emberre is vonatkozik, aki közterületen négy könyöknél messzebbre hajít egy tárgyat, mivel a hajítás a szállítás származéka.

(ג) הַזּוֹרֵק אַרְבַּע אַמּוֹת בַּכּוֹתֶל,

7. §. Ha valaki négy könyöknél nagyobb távolságra hajít egy tárgyat közterületen (például egy préselt fügetömböt, ami ragadós), és az egy falnak ütközik:

לְמַעְלָה מֵעֲשָׂרָה טְפָחִים – כְּזוֹרֵק בָּאֲוִיר,

Ha tíz tefáchnál nagyobb magasságban ütközik a falnak, az olyan, mintha a levegőbe hajította volna. Ez nem büntethető, mivel a közterület légterének az a része, amely tíz arasznál magasabban van, mákom ptur.

לְמַטָה מֵעֲשָׂרָה טְפָחִים – כְּזוֹרֵק בָּאָרֶץ.

Ha viszont a fügetömb tíz arasznál lejjebb ütközik a falnak, az olyan, mint aki négy könyök távolságra közterületen földre hajít, tehát büntetendő, mert ez ugyanaz, mintha közterületen egy tárgyat négy könyöknél messzebbre szállítana.

Ezek a hajítási esetek mind a szállítás származékai.

הַזּוֹרֵק בָּאָרֶץ אַרְבַּע אַמּוֹת, חַיָּב.

8. §. Ha valaki közterületen egy tárgyat négy könyöknél messzebbre dob, az büntetendő.

זָרַק לְתוֹךְ אַרְבַּע אַמּוֹת וְנִתְגַּלְגֵּל חוּץ לְאַרְבַּע אַמּוֹת, פָּטוּר;

Ha valaki négy könyöknél kisebb távolságra hajít egy tárgyat, azaz szándéka az volt, hogy az négy könyöknél kisebb távolságon belül essen a földre, és az tovább gurul arról a helyről, ahova hajította, akkor az illető nem büntetendő, mert nem állt szándékában négy könyöknél messzebbre hajítani⁶.

חוּץ לְאַרְבַּע אַמּוֹת וְנִתְגַּלְגֵּל לְתוֹךְ אַרְבַּע אַמּוֹת, חַיָּב.

Ha azonban négy könyöknél messzebbre hajította és a tárgy ráesett egy négy könyöknél messzebb lévő valamire, majd a tárgy négy könyök távolságon belülre gurult vissza, akkor büntetendő⁷.

 

4. misna

Hajítás a vízben

(ד) הַזּוֹרֵק בַּיָּם אַרְבַּע אַמּוֹת, פָּטוּר.

9. §. Aki négy könyöknyire hajít a tengerbe szombaton, az, habár törvényt szeg, nem büntetendő, mivel a tenger kármelit, és a kármelitben történő szállításra, mozgatásra és hajításra vonatkozó tilalmak nem bibliai eredetűek.

אִם הָיָה רְקָק מַיִם וּרְשׁוּת הָרַבִּים מְהַלֶּכֶת בּוֹ, הַזּוֹרֵק לְתוֹכוֹ אַרְבַּע אַמּוֹת – חַיָּב.

10. §. Ha van egy sekély tócsa, amelybe belenyúlik a közterület, vagyis sokan járnak rajta keresztül, akkor aki abba négy könyöknyire hajít, az büntetendő, mivel az ilyen pocsolya jogilag közterület.

וְכַמָּה הוּא רְקָק מַיִם? פָּחוֹת מֵעֲשָׂרָה טְפָחִים.

És milyen sekély kell, hogy legyen a pocsolya ahhoz, hogy vonatkozzon rá a fenti törvény? Ha a mélysége tíz arasznál kevesebb, akkor közterületnek számít, és a fenti törvény vonatkozik rá. Ha azonban a mélysége eléri vagy meghaladja a tíz tefácht, akkor kármelit, és az, aki belehajít valamit, nem büntetendő.

רְקָק מַיִם וּרְשׁוּת הָרַבִּים מְהַלֶּכֶת בּוֹ, הַזּוֹרֵק בְּתוֹכוֹ אַרְבַּע אַמּוֹת – חַיָּב.

11. §. Ha van egy sekély tócsa, amelybe belenyúlik a közterület, vagyis sokan járnak rajta keresztül, akkor aki abban négy könyöknyire hajít, az büntetendő.

A Gömárá elmagyarázza, hogy a misna utolsó szakasza annak érdekében, hogy megtanítson két törvényt, megismétli azt a törvényt, amelyet az első szakaszban tanít: az olyan tócsa, amelynek mélysége nem éri el a tíz araszt, akkor is közterületnek számít, 1) ha a négy könyök szélessége megvan, 2) és ha sokan nem gázolnak keresztül rajta, hanem inkább megkerülik.

 

5. misna

Hajítás a tengerben

(ה) הַזּוֹרֵק מִן הַיָּם לַיַּבָּשָׁה וּמִן הַיַּבָּשָׁה לַיָּם, וּמִן הַיָּם לַסְּפִינָה וּמִן הַסְּפִינָה לַיָּם, וּמִן הַסְּפִינָה לַחֲבֶרְתָּה – פָּטוּר.

12. §. Aki a tengerről hajít a szárazföldre, azaz kármelitről közterületre, vagy szárazföldről a tengerre, azaz közterületről kármelitre, vagy tengerről hajóra, azaz kármelitről magánterületre, vagy hajóról a tengerbe, azaz magánterületről kármelitbe, vagy egyik hajóról a másikra, úgy hogy a tenger elválasztja őket, tehát egy magánterületről egy másikra hajít, úgy, hogy a kettő között kármelit van, az, habár rabbinikus tilalmat szeg meg, nem büntetendő.

סְפִינוֹת קְשׁוּרוֹת זוֹ בָּזוֹ מְטַלְטְלִין מִזוֹ לָזוֹ.

13. §. Egymáshoz kötött hajók esetében, amelyek egymás mellett vannak, és nem választja el őket egymástól tenger, szabad egy tárgyat egyikről a másikra vinni. A Gömárá elmagyarázza, hogy ez a misna olyan hajókra vonatkozik, amelyeknek más-más tulajdonosuk van. A misna azt tanítja, hogy éruvé chácerot-tal⁸ szabad egyik hajóról a másikra átvinni valamit.

אִם אֵינָן קְשׁוּרוֹת, אַף עַל פִּי שֶׁמּוּקָּפוֹת, אֵין מְטַלְטְלִין מִזוֹ לָזוֹ.

Ha azonban nincsenek egymáshoz kötve, akkor még ha közel vannak is egymáshoz, nem szabad egyikről a másikra vinni semmit, mert akkor külön vannak és tenger választja el egymástól őket, ilyenformán az éruv nem érvényes. A rabbinikus törvény tiltja, hogy egy tárgyat egy magánterületről a másikra kármeliten keresztül átvigyenek, és ilyen esetre nem érvényes az éruvé chácérot.

 

6. misna

Félig szándékos szombatszegés

(ו) הַזּוֹרֵק וְנִזְכַּר לְאַחַר שֶׁיָּצְתָה מִיָּדוֹ,

14. §. Ha valaki elhajít valamit szombaton, mert megfeledkezik arról, hogy szombat van, és miután a tárgy elhagyta a kezét, de még nem ért földet, eszébe jut, hogy szombat van. A cselekedet első része, a tárgy eltávolítása feledékenység folytán történt, de az illetőnek a cselekedet befejezésekor eszébe jutott, hogy szombat van.

A kő azonban nem esik a földre, mert:

קְלָטָהּ אַחֵר,

vagy valaki elkapja, azaz egy másik ember a helyét elhagyva megfogja a levegőben. Ilyen esetben a tevékenységet ketten hajtják végre;

קְלָטָהּ כֶּלֶב,

vagy ha egy kutya elkapja a szájával, ez esetben, mivel a hajító embernek nem állt szándékában a kutyával elkapatni a tárgyat, nem beszélhetünk a tárgy megállapodásáról, mivel egy kutya szája nem négyszer négy könyök nagyságú terület;

אוֹ שֶׁנִּשְׂרְפָה – פָּטוּר.

vagy ha a tárgy elég a levegőben, mielőtt a földre esne, az illető egyik esetben sem kötelezhető bűnáldozatra.

זָרַק לַעֲשׂוֹת חַבּוּרָה, בֵּין בָּאָדָם וּבֵין בַּבְּהֵמָה, וְנִזְכַּר עַד שֶׁלֹּא נַעֲשֵׂית חַבּוּרָה – פָּטוּר.

15. §. Ha valaki azért hajított szombaton, megfeledkezve róla, hogy szombat van, hogy akár embernek, akár állatnak sérülést okozzon, akkor büntetendő, mert az, aki szombaton sérülést okoz, az büntetendő⁹, de még a sérülés előidézése előtt eszébe jut, hogy szombat van, az nem büntetendő, még bűnáldozattal sem mivel a cselekedet elkezdése akaratlan, a befejezése pedig tudatos volt.

זֶה הַכְּלָל: כָּל חַיָּבֵי חַטָּאוֹת אֵינָן חַיָּבִין עַד שֶׁתְּהֵא תְּחִלָּתָן וְסוֹפָן שְׁגָגָה. תְּחִלָּתָן שְׁגָגָה וְסוֹפָן זָדוֹן, תְּחִלָּתָן זָדוֹן וְסוֹפָן שְׁגָגָה – פְּטוּרִין, עַד שֶׁתְּהֵא תְּחִלָּתָן וְסוֹפָן שְׁגָגָה.

16. §. Ez az általános szabály: a bűnáldozatra csak akkor büntethető valaki, ha mind a kezdés, mind a befejezés akaratlan volt. De ha a kezdés akaratlan, és a befejezés akaratlagos, vagy a kezdés akaratlagos, és a befejezés akaratlan, akkor mentesülnek a bűnáldozat bemutatásának kötelessége alól. Csak akkor büntethetők, ha a kezdés is és a befejezés is akaratlan volt.