Így szól az Isten, az Örökkévaló, aki teremtette az egeket és kinyújtotta azokat, aki kiterítette a földet meg sarjadékait, aki leheletet adott a rajta levő népnek és szellemet a rajta járóknak… (Jesája 42:5)
Szimchát Tórakor a Tóra utolsó fejezetének (Vezot hábráchá) felolvasásával fejezzük be az éves ciklust, és rögtön újra is kezdjük a teremtés történetének felolvasásával. A szimchát Tóra ünnepét követő szombaton a teljes Berésit szakaszt, a Tóra első hetiszakaszát olvassák fel a zsinagógákban. Az ehhez tartozó háftárá, vagyis prófétai szakasz Jesája (Ézsaiás) könyvéből származik és a fenti idézettel indul. Ez jelenti a kapcsolatot a hetiszakaszhoz, mely a teremtés történetét részletezi.
A továbbiakban a háftárá részletezi a fenti kijelentést. A világot az Örökkévaló teremtette, és Ő az, aki uralkodik. Minden Tőle származik és az Ő akarata szerint történik. A prófétai szakasz további részében az Örökkévaló nagyságáról olvashatunk, ahogy Izrael népének ellenségeit megsemmisíti. Jesájá próféta könyve a tóraolvasást követő prófétai szakaszok egyik leggyakoribb forrása. A kiválasztott részletekben gyakran találkozhatunk a zsidó nép ostorozásával és az elkövetett bűnöket követő büntetések fenyegetésével, ám azt sem mulasztja el megjegyezni a próféta, hogy mindig ott van a megtérés lehetősége és a jövőbeni megváltás. A szakasz vége ennek megfelelően vigasztalást kínál, egyben ígéretet is hordoz, hogy az Örökkévaló minden helyzetben megsegíti a népét:
… ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, enyém vagy. Ha átkelsz vízen, veled vagyok, és ha folyókon nem sodornak el; ha tűzbe mész nem perzselődsz meg és láng meg nem gyújt. (Jesája 43:1-2)
Jesája, Ámoc fia a királyi család tagja volt. Mintegy 90 éven keresztül prófétált több király: Uzijá, Jotám, Ácház és Chizkijáhu idejében. Látta Asszíria felemelkedését és tanúja volt az északi királyság, Izrael hanyatlásának, majd bukásának. Igazságosságról, adakozásról, jótéteményekről beszélt egy olyan időszakban, amikor az emberi erkölcs korábban soha nem látott mélységekbe jutott. Célja nemcsak az volt, hogy az Isten által kijelölt útra visszavezesse, illetve az úton tartsa a népét, hanem az is, hogy a zsidókban felébressze a lángoló istenhitet, mely erőt és bátorságot öntött beléjük az országukat fenyegető, hatalmas Asszír Birodalom felemelkedése és előretörése idején is. Az általa leírt ragyogó jövőkép Cion felemelkedéséről a mai napig hitet és megnyugvást ad népünknek.
