4. fejezet 10. misna

A származás bizonyítása

Misnánk azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mennyire megbízható az apa a gyermekei származását illetően.

י,   מִי שֶׁיָּצָא הוּא וְאִשְׁתּוֹ לִמְדִינַת הַיָּם, וּבָא הוּא וְאִשְׁתּוֹ וּבָנָיו, וְאָמַר: אִשָּׁה שֶׁיָּצָאת עִמִּי לִמְדִינַת הַיָּם, הֲרֵי הִיא זוֹ, וְאֵלּוּ בָּנֶיהָ – אֵינוֹ צָרִיךְ לְהָבִיא רְאָיָה לֹא עַל הָאִשָּׁה וְלֹא עַל הַבָּנִים

  1. §. Egy férfi tengerentúli országba (egy távoli földre) ment a feleségével, és amikor a hosszú út elteltével megjött (hazaérkezett) a feleségével és a gyermekeivel és azt mondta: „Íme az én feleségem, aki eljött velem a tengerentúli országba, és ezek az ő gyermekei, akiket szült nekem”, ez esetben nem kellenek bizonyítékok sem a felesége kilétéről: a felesége megfelelő származású, mert elhisszük neki, hogy ez az az asszony, aki elkísérte, és akinek a származása a házasságkötés előtt már megvizsgáltatott; sem a gyermekei származásáról, hogy azok az asszony gyermekei. A Gömárá elmagyarázza, hogy ez arra az esetre vonatkozik, amikor a gyermekek ragaszkodnak az anyjukhoz.

מֵתָה וְאֵלּוּ בָּנֶיהָ – מֵבִיא רְאָיָה עַל הַבָּנִים, וְאֵינוֹ מֵבִיא רְאָיָה עַל הָאִשָּׁה

  1. §. Ha egy férfi távoli földről jön és azt mondja: „Ő – az asszony, aki velem jött a tengerentúli országba – meghalt, és ezek az ő gyerekei”, akkor bizonyítania kell, hogy a gyermekeket az elhunyt felesége szülte, a feleségét illetően viszont nem kell bizonyítania az asszony megfelelő származását, mivel feltételezzük, hogy az az asszony, aki elkísérte, azonos azzal az asszonnyal, aki meghalt, és azt a házasságkötéskor már megvizsgálták.
Megszakítás