Ünnepi sorozatunk egyik legkülönlegesebb hanukijája az arab országokból ismert hámsza forma felhasználásával született meg a 19. századi Irakban.
Ez a családi ereklye egy bagdadi zsidó család örökségéből maradt ránk, és kitűnő példája a kulturális hatások egymásba fonódásának. Míg az askenáz területeken élő zsidóság hanukai gyertyatartóin templomok és városházák fő stílusai domináltak és bátrabban nyúltak a figuralitáshoz, addig az arab országokban élő szefárd zsidóság sokkal inkább kötődött a geometrikus formákhoz, a figuralitás terén maximum állatalakokat használt, stílusát tekintve pedig a mecseteket utánozta.
Ezen a 19. századi iraki hanukiján is megfigyelhetők az arab országokban élő szefárd hanukiják fő ismertetőjegyei, a félhold csillaggal, a csipkés félkör vonala egy mecset kupolájára emlékeztet, központi díszítője pedig a kéz alakú hámszá, mely arabul és héberül egyaránt ötöt jelent. A hámszát Észak-Afrikától a Közel-Keletig amulettként használják, mely a néphit szerint a szemmel veréstől és a rossz szerencsétől védi meg használóját. Az, hogy a hanukiján öt darab hámszá jelenik meg, csak külön ráerősít a használóinak az amuletthez kötött erős hiedelmére.
A hanukija készítőinek mély hitét mutatja, a középső, legnagyobb hámszán lévő tórai idézet, Jákov ősapánk áldása Józsefnek:
„Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra.”
Mely idézet valójában egy szójáték, hiszen az itt szereplő forrás – „ájin” – szó egyben szemet is jelent.
Az ajtófélfára vagy falra akasztható hanukijához eredetileg kis üvegpoharak voltak, melyeket a tartókba helyeztek. Kihasználták az üveg átlátszó tulajdonságát és nem szimplán olajat töltöttek a tégelyekbe, hanem olajat és vizet. Miután az olaj sűrűsége kisebb, mint a vízé, ezért a felszínén úszik, mely így, meggyújtva még izgalmasabb, misztikusabb fényt adott, mivel a lángok fényét a víz is ezer felé szórta a helyiségben.
|
Forrás: Berman, Nancy M. – Reikes Fox, Vicki, The Art of Hanukkah. New York: Universe, 2016. 72–73. o. |
