IX. Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

 A Babilóniai Talmud és legfontosabb kommentárjai

Egy normál nyomtatott Talmud-oldal a zsidó vallástudomány számos évszázadát íveli át, a Biblia korától egészen a XX. századig.

A jelenleg használatban lévő szinte valamennyi Talmud az 1880 óta „Özvegy Romm és a Romm fivérek” által a zsidó tudományok nagyhírű, litvániai központjában számos változatban kiadott híres vilnai (vilnói, vilniuszi) Talmudok másolata. A vilnai Talmud, noha megtartotta a korábbi kiadások formátumát és oldalszámozását, számos újabb kommentárral gazdagította a köteteket, amelyeket a kiadó a lapszélekre és a kötetek végén pótlapokra nyomtatva közölt.

A Talmud mértékadó vilnai kiadásai húsz nagy méretű fóliáns kötetből állnak, amelyek számos kommentárt és kísérőszöveget is tartalmaznak.

Ebben az ismertetőben egy jellegzetes vilnai Talmud kiadásban megtalálható elemeket tekinthetjük át.

 

1.

Gömárá (Talmud) – גמרא (תלמוד)

Típus: Főszöveg

Típus: Kommentár

A Babilóniai Talmud oldalformátuma alig változott az első itáliai nyomtatások óta. 1484 és 1519 között Jehosuá, Gersom és Slomo Soncino számos traktátust nyomtatott ki, majd végül 1520-30-ban Daniel Bomberg (egy keresztény könyvkiadó) megjelentette az első teljes Talmud-kiadást is. Ezeknek a kiadásoknak a nyomán terjedt el az az ismerős formátum, amelyben az eredeti szöveg az oldal közepén négyszögletes betűkkel van kiszedve, és ezt a szövegblokkot veszik körül a Rási és Toszáfot kommentárok, félkurzív betűvel szedve. A mai napig megjelent összes Talmud-kiadás a Bomberg-féle kiadás oldalfelosztását alkalmazta.

Az idők során számos kiegészítéssel, hozzátoldással gyarapodtak az egyes kiadások, többek között a bibliai idézetek azonosításával, magára a Talmudra, a rabbinikus irodalomra és a zsidó törvény legfontosabb előírásai­ra utaló jegyzetekkel.

A Talmud szövege gyakorlatilag az összes kiadásban ugyanaz, csupán kisebb eltérések és szövegjavítások szerepelnek a későbbi kiadásokban (például a Chochmát Slomo Máhársál javításai, amelyek bekerültek a szövegbe). Rabbi Ráfáél Nátán Rabinovics (1835-1888) az 1868-ik évben kezdte meg monumentális művének, a Dikduké Sofrim-nak a kiadását, amelyben a Talmud szövegének rengeteg különböző változatát gyűjtötte össze. E munka egyik fontos forrása a Müncheni kézirat néven ismert, 1342-ből származó kézirat volt, amely a Talmudnak a katolikus egyház általi megbélyegzései és az ezeknek köszönhető könyvégetései következtében az egyetlen olyan fennmaradt kézirat, amely a Talmud szövegének egészét tartalmazza. Rabbi Rabinovics ezen kívül a Talmud régebbi kiadásaiból és a Risonim („elődök”) irodalmából (a XVII. századot megelőzően élt rabbinikus szaktekintélyek írásaiból) is idéz. 15 kötetet nyomtatott ki, amelyek tartalmazzák a Zráim, a Moéd, a Nözikin és részben a Kodásim rendjeit. Túlságosan korán bekövetkezett halála miatt nem fejezhette be grandiózus munkáját. Megjelenése óta ez a könyv a Talmud kritikai szövegelemzésének legfontosabb eszköze.

A Talmud szövegének külalakja mindig is komoly kihívást jelentett a Talmud tanulmányozói számára, a magánhangzók jelölése és a központozás hiánya miatt. A Talmud tanulmányozóinak komoly erőfeszítésébe kerül a szöveg megfejtése: hogy vajon éppen egy kérdést, egy választ, egy idézetet, stb. olvas-e. 1965-ben Rabbi Adin Steinsaltz megalapította az Izraeli Talmudi Kiadások Intézetét, és hozzáfogott monumentális munkájához, a Talmud héber nyelvű fordításának és szövegmagyarázatának elkészítéséhez. Kiadásában először olvasható a Talmud a magánhangzók pontozott jelölésével, központozva és bekezdésekre bontva, jelentősen megkönnyítve ily módon a szöveg olvasását. A mai napig a tervezett 46 kötet legnagyobb része már megjelent. A Steinsaltz-kiadást szerte a világon széles körben használják. Kiadták angol, francia, orosz és spanyol nyelven is.

A Talmudot számos nyelvre lefordították már. Egyes traktátusaiból készültek latin, német, francia, angol és jiddis nyelvű fordítások. A XVIII. században Ugolino Thesaurus Antiquitatum Sacrarum-jába (34 kötet, 1744-1769) lefordította latinra a Pszáchim, Skálim, Jomá, Szukká, Ros Hásáná, Táánit, Mögilá, Chágigá, Bécá és Moéd Kátán, Szánhedrin traktátusokat illetve a Mönáchottól a Zváchimig (valamint a Zráim Misnájának öt értekezését). A Talmud első teljes fordítását Lazarus Goldschmidt egyes-egyedül végezte el német nyelvre (1897-1935). Az első teljes angol nyelvű Talmud-fordítást, több tudós együttes munkáját a Soncino Press adta ki (1935-1952). Nemrégiben készült el egy kommentárokkal ellátott új angol fordítás a New York-i Mesorah Foundation gondozásában. A Nözikin különböző traktátusainak francia fordítása megtalálható I. M. Rabbinovicz, Législation Civile du Thalmud (1877-80) és Législation Criminelle du Thalmud (1876) című munkáiban.

Magyarul néhány rövidebb anekdotákból álló gyűjtemény látott eddig napvilágot, mint például „A hagyomány gyöngyei – A Talmud könyvei” Dr. Molnár Ernő fordításában és szerkesztésében (Budapest 1921-1923). Ám teljes talmudi jogi diskurzus (szugjá), amely révén az olvasó belekóstolhat a híres talmudi logikába, eddig még nem jelent meg magyar nyelven. A Chábád Lubavics Alapítvány és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a közeljövőben fog megjelentetni egy ilyen könyvet, amely több mint 500 oldalon 18 szugját foglal majd magában. Ezek a szugják a zsidó jog szinte minden főbb témakörét érintik, magukba foglalván a szombat, a kóserság a házasság, a válás stb. kérdéseit. A különlegessége ennek a magyar fordításnak többek közt az, hogy a fordításon kívül a szöveg érthetősége kedvéért magyarázatokkal is ki van egészítve. Mindezen vállalkozások célja kiszélesíteni a Talmud iránt érdeklődők körét, hogy a Talmud valamilyen szintű ismerete ne maradjon kizárólag a jesivák diákjainak kiváltsága.

 

Terminológia
Dátumok

* Összeállítás
* Szerkesztés

Hely
Leírás

* A Talmud mint a Misna kommentárja
* Talmudi vita és dialektika
* Terjedelem
* A Talmud által felhasznált források

 

Terminológia
Az oldal fő szövegteste, amely annak közepét foglalja el és előírásos, nyomtatott nagybetűkkel van szedve, a Talmud vagy Gömárá. Mindkét, egymással rokon értelmű kifejezés a „tanulmányozást” vagy a „tanulást” jelentő szavakból származik. A „Talmud” héber kifejezés, míg a „Gömárá” terminus (jelen időben) csupán a Babilóniai Talmud arámi dialektusában található meg. (Mivel a keresztény cenzorok ellenszenvvel viseltettek a Talmud iránt, a „Talmud” szó helyett a „Gömárá” kifejezés terjedt el, a kiadványokban ezt használták.)

A Talmud vegyes, héber-arámi nyelven íródott (az utóbbi volt az ókori zsidóság beszélt nyelve a babilóniai fogságtól kezdve, i.e. 423-tól). Általában elmondható, hogy az ámorák tárgyilagos jogi kijelentéseit héberül fogalmazták meg, míg ezeknek a kijelentéseknek a kifejtése, megvitatása arámi nyelven került lejegyzésre.

A Gömárá rész elejét – amely azt a Misna részt követi, amelyhez kapcsolódik – a szó rövidített formája גמ’ (GM’) jelöli nagy nyomtatott betűkkel szedve.

 

Dátumok

* Összeállítás
A Talmudban szereplő tudósokat (Bölcseket) „Ámorák”-nak nevezik. Az ámorá szó szó szerint „kommentátor”-t jelent, a héber ámár (mondott, mondta) szóból ered, és arámi nyelven eredetileg az akadémiák azon tisztviselőit jelölte, akiknek az volt a feladata, hogy a közönség előtt előadják a tudósok tanításait.

Hivatalos rabbiavatás kizárólag Izrael Földjén volt lehetséges. Ezért a babilóniai bölcsek zöme nem viselte a „rabbi” (rábi) titulust, hanem helyette a kevésbé megtisztelő ráv címmel illették őket. Íme néhány a legkiemelkedőbb babilóniai ámorák közül (a részletes listát lásd e tanulmány mellékletében):

○ Első nemzedék:
– „Ráv” (Valódi neve: Ábá Árichá); meghalt 247-ben. Ő volt a híres szúrai iskola megalapítója.
– Smuél; meghalt 254-ben. Ő volt a nöhárdeái rabbinikus iskola megalapítója. Ez az iskola később Pumbeditába költözött.

○ Második nemzedék
– Ráv Huná; meghalt 297-ben. Ő volt Ráv utódja a szúrai akadémia élén.
– Ráv Júda (bár Jechezkél); meghalt 299-ben. Ő volt a Pumbeditában működő akadémia vezetője.

○ Harmadik nemzedék:
– Ráv Chiszdá; meghalt 309-ben. Ő állt a szúrai akadémia élén.
– Ráv Náchmán (bár Jáákov); meghalt 320-ban. Nöhárdeában működött, és bíró volt, minden valószínűség szerint az exilarcha (a babilóniai zsidó közösség politikai vezetője) udvarában.
– Rábá (bár Náchámáni); meghalt 330-ban. Nemzedéke legkiemelkedőbb tanítója volt, ő vezette a pumbeditái akadémiát. Különleges dialektikus képességeinek köszönhetően azt tartották róla, hogy „hegyeket képes kiszakítani a földből”.

○ Negyedik nemzedék:
– Ábájé; meghalt 339-ben. Ő volt a pumbeditái akadémia feje.
– Rává (bár Joszéf bár Chámá); meghalt 352-ben. Alapított egy akadémiát Möchozában. E két tudós – mindkettő Rábá tanítványa – vitái és eszmecseréi a Babilóniai Talmud majd összes oldalán megtalálhatók.

○ Ötödik nemzedék:
– Ráv Pápá; meghalt 375. Ábájé és Rává tanítványa; iskolát vezetett Neresben.

○ Hatodik nemzedék:
– Ráv Ási; meghalt 427-ben. A szúrai akadémia prominens vezetője; gyakran őt tartják a Babilóniai Talmud szerkesztőjének (Lásd lent).

○ Hetedik nemzedék:
– Ráv Ási fia, Már bár Ráv Ási [„Távjomi” néven is ismert]; meghalt 468-ban.

○ Nyolcadik nemzedék:
– Rábá Toszfáá; meghalt 474-ban.
– Ráviná; meghalt 475-ban.

 

* Szerkesztés:
A Talmud egy helyen (Bává Möciá 86a.) Ráv Ásiról és Rávináról mint „a tanítás végéről” (héberül: „szof horáá”) beszélegy olyan szövegösszefüggésben, amely rabbi Jehudával, a Fejedelemmel, mint „a Misna végével” veti össze őket. Mivel általában rabbi Jehudát tartják a Misna szerkesztőjének, megszokottá vált Ráv Ásiról a Babilóniai Talmud szerkesztőjeként beszélni. (A „Ráviná” név ismétlődően előfordul a talmudi korban, mindazonáltal amikor Ráviná nevét említjük, rendszerint arra a Rávinára utalunk, aki Ráv Ási kortársa volt.)

Mivel Ráv Ási 427-ben meghalt, és a Talmud lapjain számos későbbi nemzedék is megjelenik, nyilvánvaló, hogy nem beszélhetünk róla úgy, mint a Talmud végleges szerkesztőjéről, jóllehet, sok olyan bizonyíték maradt fent, mely arra enged következtetni, hogy Ráv Ásinak része volt a még mindig szóban, memorizált formában élő hagyományok valamiféle előkészítő szerkesztésében, rendszerbe szervezésében.

987-ben a középkori szaktekintély, Ráv Sörirá Gáón, az akkoriban Bagdadban működő pumbeditái akadémia feje, írt egy fontos tanulmányt („episztolát”) a talmudi irodalom és kronológia egyes kérdéseiről. Noha Ráv Sörirá elfogadja, hogy a Talmudban olvasható „tanítás vége” a végleges szerkesztésre való utalás, a kifejezést mégsem Ráv Ásira, a híres ámorá-ra vonatkoztatja (neki csupán a szerkesztés folyamatának elkezdését tulajdonítja), hanem egy kevésbé ismert személyre, Ráv Joszéra és kortársára, Rávinára, akik az ötödik század legvégén fejtették ki működésüket.

Talmudi szakaszok gondos belső elemzéséből kiindulva elfogadott dolog a végleges szerkesztést olyan huzamosabb ideig tartó folyamatként felfogni, amely akár több évszázadon keresztül is elhúzódhatott. Azokat az anonim arámi nyelvű fejtegetéseket, amelyek az egész művet mintegy összetartják és annak jellegzetes dialektikus karakterét adják, gyakran a „Szávoráim”-nak avagy „Rábánán Szávoráé”-nak tulajdonítják, azoknak a névtelen babilóniai tudósoknak, akik ténykedésüket a hatodik században, talán egészen a moszlim hódítás idejéig fejtették ki.

 

Hely

A hajdani Babilónia a jelenlegi Irak területén helyezkedett el, és az ókori görögök „Mezopotámia” („Folyóköz”) néven ismerték. Az itteni nép mezőgazdaságát és gazdaságát a Tigris és az Eufrátesz folyó, valamint az ezekből kiömlő csatornák bonyolult hálózata határozta meg.

A talmudi kor legnagyobb részében Babilóniát egyetlen perzsa uralkodóház, a Szasszanida dinasztia kormányozta.

 

Leírás

* A Talmud mint a Misna kommentárja

A Babilóniai Talmud a Misna kommentárja, és annak rendjét követi. Több nemzedéken keresztül formálódott, a harmadik század elejétől nagyjából a hatodik századig.
Kommentárként a Misna számos aspektusával foglalkozik, gyakran jóval többet adva puszta magyarázatnál. A talmudi kommentárok többek között a következő pontokból állnak:
– demonstrálják, hogy a Misna rendelkezései vagy vitái hogyan vezethetők le a bibliai szövegek értelmezéseiből.
– feltárják azokat az elveket, amelyeken a Misna kijelentései alapulnak, és szemléltetik, hogy a Misna indokainak eltérő értelmezései miképpen vezethetnek
deviációkhoz gyakorlati alkalmazásukban.
– feloldják a Misna különböző állításai, vagy a Misna és más hagyományok között felismerni vélt vagy valóban létező ellentmondásokat; például oly módon,
hogy kijelentik:
▪ két egymásnak ellentmondó forrás eltérő körülményekkel, mozzanatokkal foglalkozik; vagy
▪ a két állítás különböző rabbik álláspontjait képviseli.

 

* Talmudi vita és dialektika

A Talmud jellegzetessége javarészt meglehetősen tekervényes érvelés- és vitamódszeréből ered. E viták egy részét ténylegesen maguk az ámorák vezették le, zömüket azonban hipotézisekre alapítva a Talmud szerkesztői rekonstruálták („Rabbi X úgy érvelhetett volna…”). Akárcsak a Misnában, az ámorák korának bölcsei is ösztönözték, támogatták az eltérő véleményeket és értelmezéseket. Míg azonban a Misna rendszerint csupán az egymásnak ellentmondó nézetek rövid közlésére szorítkozik, a Talmud mindig igyekszik igazolást találni a tánák és az ámorák álláspontjainak alapvető egységességére. A Talmud sok helyen bizonyító erejű szövegeket idéz a különböző vélemények alátámasztására illetve cáfolására.

Az a dedukciós folyamat, amelynek révén a Talmud következtetést von le egy bizonyítékul felhozott szövegrészből, gyakran logikailag bonyolult és indirekt. A talmudi okfejtés minden esetben megpróbálja a bölcseknek tulajdonított vélemények helyességét (vagyis azok logikus következetességét) igazoló bizonyítékokat és levezetéseket megtalálni.

 

* Terjedelem

A Babilóniai Talmud a Misnát alkotó 60 traktátusból 36 és ½-et tárgyal [A Talmud tulajdonképpen felosztja a Misna egyes traktátusait, és így összességében 63 misnai traktátust tárgyal]:

– A Talmud a Misna Moéd (a Sábát-ról és az ünnepekről szóló), Násim (a családi törvényekről szóló) és Kodásim (a Szentélyről és a benne zajló áldozathozatalokról szóló) rendjeinek szinte összes traktátusát tárgyalja.

A Misna Zráim rendjéből – amely a mezőgazdasági előírásokkal foglalkozik – mindössze egyetlen traktátust, a Bráchot-ot – ez az áldásokkal és imákkal foglalkozik – vették bele a Talmudba. Ezt rendszerint annak a ténynek tulajdonítják, hogy a mezőgazdasági törvények zöme nem kötelező érvényű Izrael Földjén kívül, és így az a Talmud kialakulásának idején és helyszínén nem volt aktuális.

– Hasonlóan a Misna Töhárot elnevezésű (a rituális tisztasággal foglalkozó) rendje sem található meg a Talmudban. Az itt található előírások zömét ugyanis nem lehetett már megtartani a Második Szentély i. sz. 70-ben történt lerombolását követően.

Ezek alól az egyetlen kivétel a Nidá traktátus, amely a menstruáló nőkre vonatkozó törvényeket tárgyalja, ezek a szabályok ugyanis a mai napig kötelező érvényűek.

 

* A Talmud által felhasznált források

A Biblián, a Misnán és a babilóniai ámorák tanításain kívül a Babilóniai Talmud számos egyéb forrást is idéz és tárgyal.

Ezek közé tartoznak:

– A Misna Bölcseinek (tánák) azon tanításai, amelyeket nem vettek be a Misnába. Az ilyen forrásokat „külső misnáknak” vagy arámi nyelven Brájtának nevezik. A Brájtának számos különféle típusa létezik. Ezek közé tartoznak:
▪ a tánáita (vagy: háláchikus) midrás: Ezek a Tóra, különösen a Tóra jogi részeinek szövegét követik, és aprólékos részletességgel magyarázzák. A Talmud számos brájtája azonos az ismert midrás-gyűjteményekkel (olyan művekkel, mint például a „Möchiltá” Mózes második könyvéhez, a „Szifrá” [= „Torát Kohánim”] Mózes harmadik könyvéhez vagy a „Szifré” Mózes negyedik és ötödik könyvéhez) vagy hasonló azokhoz, és rabbi Akiva és rabbi Jismáél iskoláiból származik. Más brájtákat pedig kizárólag a Talmudból ismerünk.
▪ a Misnához csatolt brájták. Ezek közül sok hasonlít vagy megegyezik a Toszeftával, a Misna rendjei szerint összeállított tánáita munkával, amely magyarázatokkal és pótlólagos anyagokkal szolgál.
▪ egyedül a Babilóniai Talmudból ismert tánáita források.
– A izraeli ámorák tanításai:

Izrael Földje továbbra is a tóratanulás legfontosabb központja maradt, és az ottani bölcsek hasonló módszerekkel tanulmányozták a Misnát, mint babilóniai kollégáik. Tudományos tevékenységük a Jeruzsálemi Talmud megalkotásában érte el csúcspontját. Az izraeli ámorák számos hagyományát maga a Babilóniai Talmud is idézi.

– Ágádá: a rabbinikus tanítások jogi vonatkozással nem bíró eleme.
Ebbe a kategóriába tartoznak a következők:

▪ (gyakran a zsinagógai prédikációkból vett) Biblia-értelmezések.
▪ moralista tanítások és velős mondások.
▪ a bölcsekről szóló anekdoták.
▪ legendák, különösen misztikus és orvosi receptek.

– a bölcsek jogi döntéseiről született feljegyzések

Külön kihangsúlyozandó, hogy a Talmud kialakulásának korában a zsidó „Szóbeli hagyomány” java része még nem volt leírva, s így az itt említett források közül nagyon sok emlékezetből, felmondás alapján lett „sajtó alá rendezve”. Ezek akkor még írott könyvek formájában nem léteztek.

 

2.

Rási kommentárja – פירוש רש”י

Típus: Kommentár

Szerző:
Rabbi Slomo ben Jichák (vagy: Slomo Jicháki), mozaikszóval közismertebb nevén: RáS”I.

Rási kommentárja, mindig a nyitott könyv közepe táján helyezkedik el, azaz a könyvoldalnak azon a felén, amely a kötéshez a legközelebb esik.

Jegyezzük meg, hogy arra a félkurzív betűtípusra, amellyel a kommentárok vannak kinyomtatva, gyakran mint „Rási betű”-re szoktak hivatkozni. Ez nem azt jelenti, hogy Rási maga is ilyen betűkkel írt volna, csupán csak azt, hogy a nyomdászok hagyományosan ezt használják a kommentárokhoz, és Rási szövegmagyarázatai voltak a par excellence kommentárok mind a Bibliához, mind pedig a Talmudhoz!

 

Rási a zsidó történelem egyik legnehezebb korszakában élt. Végigszenvedte a Nyugat-Európán végigdúló, egész közösségeket meg­sem­misítő első keresztes hadjáratot, s élményeit szívet tépő liturgikus versekben örö­kí­tette meg.

Fia nem volt, volt viszont három rendkívül tanult leánya. Kései kéz­ira­tai közül jó néhány ténylegesen lányai leírásában maradtak ránk. Bá­lé-Há­to­száfot (Talmud-kommentátorok) néven emlegetett vejei és unokái a kö­vet­kező nemzedékek legkiválóbb nyugat-európai akadémiái­nak vezetői vol­tak.

Széleskörű irodalmi munkássága mellett bortermeléssel foglalkozott.

 Dátum: 1040–1105

Hely: Troyes, Franciaország

Leírás

Rási kommentárját, amely majdnem a teljes Babilóniai Talmudot magyarázatokkal látja el, az első itáliai nyomtatások óta a Talmud összes változatában kinyomtatták.

Sikeresen old meg minden olyan feladatot, amellyel egy kommentátor szemben találhatja magát. A rövidség és az érthetőség feláldozása nélkül nyújtja a szavak és az egyes talmudi passzusok logikus struktúrájának teljes és kielégítő magyarázatát. Néhány más kommentárral ellentétben Rási nem ír körül, vagy hagy ki bármit is a szövegből, hanem gondosan tisztázza a szöveg egészét.

Esetenként lefordítja a héber szavakat francia megfelelőikre (amelyeket „Lááz”-nak nevez), imigyen hagyva az utókorra a középkori francia dialektusokról képet adó olyan dokumentumokat, amelyek a legkorábbiak közül valók. (A vilnai kiadásban van egy Hámötárgém elnevezésű függelék, a vilnai Mordecháj ben Slomo rabbi munkája, amely tartalmazza a Rási és mások kommentárjaiban szereplő idegen szavak fordítását.)

Általában véve elmondható, hogy Rási olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek egy mesteri tanító sajátjai. Képes megérezni, hogy a diákoknak mivel lehetnek majd nehézségeik, és ezekhez olyan magyarázatokkal szolgál, amelyek mind a kezdő mind pedig a haladó talmudistának kielégítőek.

Rási ezen kívül döntő befolyást gyakorolt a Talmud helyes szövegének megállapítására is. Különböző kéziratokat összehasonlítván eldöntötte, mely olvasatok preferálandók.

Nincs Rási kommentárunk a Babilóniai Talmud minden egyes traktátusához, és a neki tulajdonított nyomtatott kommentárok közül néhányat valószínűleg mások írtak; ilyenek például a Táánit, Moéd kátán, Nödárim, Názir, Möilá és Támid traktátusokhoz írt kommentárok.

Esetenként a szöveg jelzi, hogy Rási meghalt, mielőtt befejezhette volna a traktátust, és hogy azt egy tanítványa fejezte be helyette. Így van ez a Mákot traktátussal, amelynek befejező részeit – a 19b-től kezdődően – a veje, Jehudá ben Nátán rabbi (RIVá”N) írta; valamint a Bává Bátrá traktátussal, amelyet – a 29a-tól kezdődően – (jóval terjengősebb és részletezőbb stílusban) unokája, Smuél ben Méir rabbi (RáSBá”M), a Toszáfot egyik kiemelkedő társszerzője fejezett be.

Rási teljesítményének sikerére utal, hogy egyetlen későbbi tudós sem próbált meg újabb értelmező kommentárt írni a Talmudhoz.

 

3.

Toszáfot – תוספות

Típus: Kommentár

Terminológia

A Toszáfot szó „kiegészítések”-nek vagy „mellékletek”-nek fordítható. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy szerzőik és szerkesztőik munkájukat Rási alapvető kommentárja mellékleteinek tekintették.

Voltak azonban olyanok is az idők során, akik a Toszáfotot a Talmud kiegészítésének tekintették. Mint azt lentebb látni fogjuk, a Toszáfot maga is folytatja a Talmud saját dialektikus érvelési- és vitamódszereit.

A Toszáfotot hagyományosan az oldal külső margójára nyomtatják; azaz, amikor rápillantunk egy kinyitott Talmud-kötetre, akkor a Toszáfotot mindig az oldalak széléhez legközelebb, a kötéstől legtávolabb eső oszlopokban láthatjuk.

A Toszáfot „Rási betűvel” van szedve, az egyes fejtegetések címsorai [amelyeket „dibur hámátchil”-nak, szó szerint „kezdő szavak”-nak neveznek] pedig nagy nyomtatott betűkkel. A standard Talmud-kiadásokban kinyomtatásra került Toszáfot csupán véletlenszerű válogatás abból a roppant bőségben létező hiteles irodalomból, amely korábban kéziratos formában volt forgalomban. A többi Toszáfot-gyűjtemény közül néhányat később külön kötet formájában is kiadtak.

 

Dátumok

* Összeállítás

A Toszáfotot a XII. és XIII. század folyamán több, különböző iskolákból jött tudós állította össze. Ezek alapja valószínűleg a diákok által a Talmud-iskolákban (a jesivákban) lezajlott vitákról és eszmecserékről készített jegyzetek voltak. Ahogy a diákok egyik jesivából a másikba vándoroltak tovább, egyre szaporodott a különböző tanáraiktól származó Toszáfotból álló gyűjteményük.

Íme a Toszáfot legkiemelkedőbb forrásai közül néhány:

– Jáákov ben Méir rabbi („Rábénu Tám”):
„Rábénu Tám” (kb. 1100-1171), Rási unokája, a francia Ramerupt városában élt.
Ő volt az egyik legeredetibb és leginkább formabontó Talmud-magyarázó. Gyakran állt elő merész és ötletes új Talmud-magyarázatokkal, hogy egyeztesse azt a Franciaországban akkoriban elterjedt gyakorlatokkal.

– Smuél ben Méir rabbi (RáSBáM):
Smuél rabbi (kb. 1080-kb. 1158) szintén Rási unokája és Rábénu Tám bátyja volt.
A Toszáfothoz való hozzájárulásán kívül írt még egy híres Tóra-magyarázatot is, amely azzal tűnik ki a többi hasonló Tórához írt kommentár közül, hogy szigorúan a szöveg sima, kontextuális jelentésére szorítkozik (psuto sel mikrá), és nem folyamodik a hagyományos rabbi­ni­kus értelmezési módszerekhez. Ezen kívül megírta a magyarázatokat a Talmud azon részeihez, amelyeket a nagyapja befejezetlenül hagyott.

– Dampierre-i Jichák rabbi (R”I)
Rábénu Tám és a Rásbám egyik unokaöccse, Franciaországban élt a XII. században, és az egyik legtermékenyebb toszafista volt.

– Sens-i Simson [ben Ábrahám] rabbi
A XII. század végén és a XIII. század elején Franciaországban élt, majd végül Jeruzsálembe költözött. Ő volt a dampierre-i Jichák rabbi legjelentősebb tanítványa. Toszáfotján kívül kommentárt írt a Misna azon két rendjéhez, amelyet nem tárgyal a Babilóniai Talmud.

– Rothenburgi Méir [ben Báruch] rabbi
A németországi Wormsban született 1225 táján, és 1293-ban halt meg, miközben éppen Rudolf császár fogságában sínylődött, aki váltságdíjat követelt érte.

Méir rabbi jelentősen hozzájárult a zsidó magánjogi törvény fejlődéséhez, számos tanítványa pedig szorgalmasan jegyezgette szokásait, responzumait[1] és határozatait, gyakorta összehasonlítva azokat a jelentős spanyol zsidó törvénykönyvek anyagával.

 

* Szerkesztés

A mindenfelé elszórt Toszáfot-gyűjtemények összegyűjtését főleg Franciaországban végezték, a német tudósokat jobban érdekelte a haláchikus kompendiumok összeállítása.

Íme néhányan, a Toszáfot-gyűjtemények megszerkesztéséért sokat tett, ismert tudósok közül:

– Sens-i Simson rabbi állította össze azokat a Toszáfot-gyűjte­mény­eket, amelyek Toszáfot Sens néven ismeretesek.

– A franciaországi Corbeil-ből való Perec rabbi (munkáját 1350 és 1368 között végezte).

– Eliezer [ben Slomo] rabbi – Touques, Normandia –, akinek (rend­szerint Toszáfot Tuch-ként emlegetett) gyűjteményei képezik az alapját a standard Talmud-kiadásokban kinyomtatott Toszáfot zömének.

– Ásér ben Jechiél rabbi („Ro”s”, „Asri”) volt az egyik szerkesztője a jelentős francia iskolákból kikerült Toszáfot-gyűjteményeknek. Már idősebb korában, 1303-ban, elhagyta Németországot, és a spanyolországi Toledóban telepedett le. Ez az esemény jelentős stádium volt a francia-német Talmud-értelmezés spanyol zsidók körében való elterjesztésében. Ásér rabbi fia, Jáákov rabbi, a Tur szerzője, később jelentős szerepet játszott a különböző hagyományok összeegyeztetésében, egyesítésében.

 

Hely: Többnyire Franciaország és Németország

Leírás

A Rásiéhoz hasonló magyarázó kommentárokkal ellentétben a Toszáfot nem kísérli meg a talmudi szöveg teljes megvilágítását. Inkább a Talmud illetve a Rási kommentár különböző speciális problémáira koncentrál, és ezeket vizsgálja meg teljes mélységükben. Gyakran kínál fel a Rásiéhoz képest eltérő olvasatokat vagy értelmezéseket.

A Toszáfot módszerére – mint akár a Talmudéra is – jellemző a nehézségekre valamint a Talmud különböző állításai és szakaszai közötti vagy akár a Talmud jogi rendelkezései és a francia és német zsidó közösségek megszokott gyakorlatai közötti ellentmondásokra való összpontosítás.

Abbéli igyekezetében, hogy feloldja ezeket a látszólagos ellentmondásokat, a Toszáfot rendszerint rámutat különféle szövevényes, új fogalmi és jogi különbségtételekre, amely segít nekünk a szöveg fokozottabb megértésében.

Egy Toszáfot fejtegetés dialektikus „adok-kapok”-jának megvan a maga jellegzetes szerkezete: Az ellenvetéseket és nehézségeket a „vöim tomár” [= „És ha azt mondanád…”] frázis, a megoldásokat pedig a „vöjés lomár” [= „Elmondhatjuk…”] frázis vezeti be.

 

Egyéb kommentárok

Típus: Kommentár

A vilnai Talmud nyomdászai számos újonnan felfedezett kommentárt nyomtattak kiadásuk külső lapszéleire. Ezek között olvasható néhány a legfontosabb kora középkori munkák közül. Az elveszett kommentárok felkutatásának céljából, tudósokat küldtek az európai könyvtárakba (többek között a Vatikán könyvtárába), hogy kimásolják a zsidó vallási irodalom egyedül ott megtalálható kincseit.

Mivel e kommentárok egyike sem fedte le a Talmud teljes szövegét, az egyes traktátusokhoz más és más kommentárokat nyomtattak.

A kiegészítő kommentárok között a következők szerepelnek:

* Rábénu Chánánél (ő a Misna Moéd és Nözikin rendjének legtöbb traktátusához készített kommentárokat)

* Széfer Hámáftéách (a Bráchot, Sábát és Éruvin traktátusokhoz)

* Toszfot Jesánim (a Jomá és Jövámot traktátusokhoz)

* Rábénu Gersom (Mainz-i kommentár) (a Misna Kodásim rendjének legtöbb traktátusához)

* Toszfot RI”D (a Kötubot és Gitin traktátusokhoz)

* Sitá Mökubecet (a Misna Kodásim rendjének traktátusaihoz)

4.

Rábénu Chánánél – רבינו חננאל

Típus: Kommentár

Szerző: Chánánél ben Chusiél rabbi

Dátum: 990-1050

Hely: Kéruán, Tunézia

Leírás

A közkeletű elképzelés szerint Rábénu Chánánél volt az, aki a babilóniai „Göonim”[2] – a Talmud utáni korban a babilóniai akadémiák vezetői – számos hagyományos értelmezését tovább örökítette.

A minden egyes részletre adott komplett magyarázat helyett Rábénu Chánánél értelmezett összefoglalását adja a főbb argumentumoknak. A jogi vonatkozással nem bíró részek (ágádá) legjavát kihagyja.

Jellegzetes vonása ennek a kommentárnak, hogy a Jeruzsálemi és a Babilóniai Talmud megfelelő passzusait egymás mellett feltüntetve közli.

 

5.

Széfer háMáftéách – ספר המפתח

Típus: Kommentár

A cím jelentése: „A Talmud titkainak felfedése”.

Szerző: Niszim [ben Jáákov] rabbi

Dátum: Meghalt kb. 1062-ben

Hely: Kéruán, Tunézia

Leírás

A talmudi irodalom más részeire való homályos utalásokat azonosít.

 

6.

Toszfot Jösánim – תוספות ישנים

Típus: Kommentár

Szerző: Különböző szerzők és szerkesztők

Dátum: Különböző időpontok, különösen a XIII. századtól kezdődően.

Hely: Többnyire Németország és Franciaország

Leírás

A Toszáfot számos eltérő, különböző forrásokból származó verziója.

 

7.

Rábénu Gersom kommentárja („A mainzi kommentár”)

– רבינו גרשום (פירוש מגנצא)

Típus: Kommentár

Szerző: Gersom ben Jehudá rabbi, „a száműzetés világossága”, tanítványai

Dátum: Gersom rabbi 1028-ban halt meg. Ezek nyilvánvalóan diákok feljegyzései, amelyeket a XI. század első felében szerkesztettek össze.

Hely: Mainz, Németország

Leírás

Kilenc talmudi traktátushoz írt kommentár maradt fenn. Összegyűjtőik között volt Rási számos tanára. Ily módon tehát némi képet adnak nekünk Rási forrásairól és a Talmud-stúdiumok Rási híres kommentárját megelőző állapotáról.

 

8.

Toszfot RI”D – תוספות רי”ד

Típus: Kommentár

Szerző: Jesájá [ben Máli] di Trani rabbi (az Idősebb). Mozaikszóval: „RI”D”.

Dátum: XIII. század

Hely: Trani, Itália

Leírás

Ez tulajdonképpen egy jogszabálygyűjtemény, amely összefoglalja és elemzi a Talmudban előforduló jogszabályokat. (Az újonnan felfedezett kéziratok alapján kibővített anyagot nemrégiben könyv formában is kiadták.)

 

9.

Sitá Mökubecet – שיטה מקובצת

Típus: Kommentár

A cím jelentése: „Kommentár antológia”.

Szerző:  Böcálél [ben Ábrahám] Áskenázi rabbi

Dátum: XVI. század

Hely: Egyiptom és Jeruzsálem

Leírás

Böcálél rabbi a Talmud és korai kommentátorainak számos ritka és értékes kéziratát gyűjtötte össze Sitá Mökubecetjében (amelynek eredeti címe Ászifát Zkénim (= „A vének gyülekezete”) volt). Az a verzió, amelyet a Talmud-kiadásokban a Misna Kodásim rendjéhez szoktak nyomtatni, elsősorban a Talmud, Rási és a Toszáfot szövegeinek különböző olvasatait tartalmazza.

 

Széljegyzetek

Típus: Kommentár

Általános

A Talmud újabban kinyomtatott kiadásaiba belekerültek olyan további rövid kommentárok (széljegyzetek), amelyeket az elmúlt néhány évszá­zad­ban élt különböző rabbik írtak. E széljegyzetek zöme szövegkorrekció, de vannak olyanok is, amelyek hasznos kereszthivatko­zá­so­kat és megjegy­zé­se­ket tartalmaznak.

Ezeket a megjegyzéseket gyakran azokról a kézírásos jegyzetekről másolták le, amelyeket szerzőik saját személyes Talmud-példányaik mar­gó­jára jegyeztek fel.

Számos ilyen széljegyzetet gyűjtöttek össze a vilnai Talmud-kiadás hátuljához hozzáfűzött pótoldalakra. Azok közül, amelyek a konkrét, vonatkozó Talmud-oldalakra kerültek kinyomtatásra, a következőket említhetjük meg:

Hágáhot HáGR”Á

Hágáhot Há-Bá”CH

Giljon HáSá”SZ Akiva Éger rabbitól

 

10.

Hágáhot HáGRÁ – הגהות הגר”א

Típus: Kommentár

Szerző: Elijáhu ben Slomo rabbi, a vilnai „Gáon” (vagy ahogyan mozaikszóval általában említették, a „GR”Á” [= Gáon Rabbi Élijáhu]) a rabbinikus tudomány számos területén maradandót alkotott, felölelve a rabbinikus szövegek egészét. Többek között írt egy sor magyarázó jegyzetet a Sulchán Áruch törvénykönyvéhez, egy kommentárt a Kabbalához, valamint számos természettudományos és matematikai művet.

Dátum: 1720-1797

Hely: Vilna, Litvánia

Leírás

Rövid szövegkorrekciók, magyarázatok nélkül. Ezekkel kívánta feloldani azokat a nehézségeket, ellentmondásokat, amelyekkel a szövegben találkozott. Ezek a változtatások gyakran vezették őt olyan konklúziókhoz, amelyek eltértek az elfogadott háláchától, ennélfogva ezeket rendszerint nem fogadják el a haláchikus szaktekintélyek.

 

11.

Hágáhot HáBá”CH – הגהות הב”ח

Típus: Kommentár

Szerző: Joél Szirkesz rabbi elsősorban rabbi Jáákov ben Ásér Tur-jához írt részletes kommentárjáról volt ismert, mely művének a „Bájit Chádás” (= Új ház) címet adta. A mű címéből kreált mozaikszóval – Bá”CH – később már magát a szerzőt azonosították, ezért is nevezik a Talmudhoz írt széljegyzeteit „Hágáhot HáBá”CH”-nak, azaz „A Bá”CH széljegyzeteinek.”

 Dátum: 561-1640

Hely: Lengyelország

Leírás

A Talmudhoz és kommentátoraihoz írt szövegkorrekciók: rendszerint szintaxisbeli és a nyelvhasználatbeli finomítások, javítások.

 

12.

Giljon HáSá”SZ Akiva Éger rabbitól – גליון הש”ס לרבי עקיבא איגר

Típus: Kommentár

A cím jelentése: „A Talmud margóin”.

Szerző: Akiva Éger rabbi egyike volt a zsidó tradicionalizmus legelismertebb véleményformálóinak a XIX. századi Poroszországban. Talmudikus elbeszéléseket valamint fontos „Responzumok”-at írt.

Dátum: 1761-1837

Hely: Posen, Poroszország

Leírás

Már-már az érthetetlenségig tömör utalójegyzetek a Talmud vonatkozó passzusaira, valamint kommentárok. Gyakran szerepelnek közöttük olyan rövid, az adott téma mélyére hatoló észrevételek, amelyek még a legnagyobb tudású szaktekintélyeket is próbára teszik.

 

13.

Oldalszámok

Típus: Tájékozódási segédlet

A könyvlapokat egy-egy szám jelöli, azaz egy könyvlap elülső- és hátoldalához együttesen tartozik egy szám. A szám héber betűvel van feltüntetve a lap elülső („rektó”) oldalának bal felső sarkában (ahogy a könyvet kinyitva magunk előtt látjuk – ne felejtsük el, hogy a héber szöveg jobbról bal felé van nyomtatva!).

A legújabb nyomtatásokban márrendes arab számokkal szedett oldalszámokkal is találkozunk a lapok hátoldalán, azaz az előttünk fekvő nyitott könyv páros oldalának jobb felső sarkában.

Az oldalszám értéke természetesen mindig a héber betűvel feltüntetett lapszám duplája lesz, például a 11-es számú lap hátoldalán a 22-es oldalszámot fogjuk találni.

A Talmud-oldalakra való utalások mindig lapszám megadással történnek, amelyeket egy „a” vagy „b” betű egészít ki, attól függően, hogy a lap elő- vagy hátoldaláról van szó: például Éruvin 22b.; Mákot 8a., stb. Amikor a hivatkozásnak ezzel a módjával találkozunk valahol, azaz csupán a traktátus nevét, egy számot és egy „a” vagy „b” betűt látunk magunk előtt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az utalás a Babilóniai Talmud valamely oldalára vonatkozik.

A héber nyelvű idézeteknél (a Möszoret HáSász-t, stb. is beleértve) elterjedt dolog egy vagy két pontot (pontot vagy kettőspontot; „.” vagy „:”) alkalmazni a lapszám után, ily módon téve különbséget a lap elő- és hátoldala között.

Minden egyes traktátus külön meg van számozva, és a számozás minden esetben 2a-tól kezdődik, mivel az 1-es számú lap a traktátus címlapja.

 

14.

Traktátus név

Típus: Tájékozódási segédlet

A Talmud minden egyes traktátusának (héberül: Mászechet) egyedülálló héber elnevezése van, amely a felső lapszél közepén olvasható.

A traktátus egy kötet, amely egy specifikus témával foglalkozik.

Például a Misna Moéd elnevezésű rendjében, amely a zsidó ünnepeket tárgyalja, külön-külön traktátus foglalkozik a szombattal (Sábát), a Peszáchhal (Pszáchim), a sátrak ünnepével (Szukká), az újévvel (Ros Hásáná) és az összes többi ünnep mindegyikével.

 

15.

Fejezetszámok

Típus: Tájékozódási segédlet

A Misna és a Talmud traktátusainak minden egyes fejezetéhez egy-egy számot rendeltek hozzá, amely héber betűvel jelölve az oldal tetején található.

Nagyon kevés esetben, de előfordul, hogy a Babilóniai Talmud fejezetszámai eltérnek a Misna és Jeruzsálemi Talmud fejezetszámaitól. Ezért van az, hogy a Mögilá és Szánhedrin traktátusok utolsó két fejezetének sorrendje fel van cserélve. Ez talán azt a sorrendet tükrözi, amelyben e két traktátust annak idején a babilóniai akadémiákon tanulták.

 

16.

Fejezetcím

Típus: Tájékozódási segédlet

A Misna és a Talmud minden egyes traktátusa fejezetekre van felosztva. Minden fejezetnek van egy címe, amely rendszerint a Misna szövegének kezdőszavából (vagy kezdőszavaiból) származik.

Amikor egy traktátuson belül több fejezet is ugyanavval a szóval kezdődik, a fejezetcím valamilyen egyéb azonosítóval is kiegészül: pl. „az első”, „az utolsó”, „a nagyobb”, stb. A Jövámot traktátusban például ilyen fejezetcímekkel találkozhatunk: „A nagyobb Háisá” (10. fejezet), „Az utolsó Háisá” (16. fejezet).

A fejezetnek mind a címe, mind pedig a száma az oldal közepének tetején található.

 

17.

Möszoret HáSász – מסורת הש”ס

Típus: Tájékozódási segédlet

Terminológia

A „Sá”SZ” a „sisá szdárim” (= hat rend) kifejezésből nyert héber mozaikszó, amely azt a hat fő területet jelöli, amelyre a Misna és a Talmudok fel vannak osztva. Ily módon ez szinonimájává vált a Talmud szónak, különösen azokban az időkben, amikor a Talmud szó használata nem volt kedvező a keresztény cenzorok árnyékában. E mű eredeti címe tulajdonképpen „Möszoret háTálmud” volt.

A „Möszoret” „hagyomány”-t jelent, de a „Möszorá”-ra is utal, arra a tu­dományos diszciplínára, amely a Biblia minden egyes szavának és be­tű­jé­nek aprólékosan precíz továbbadásával, továbbörökítésével foglalkozott.

Szó szerint tehát így lehetne fordítani a címet: „A [Talmud] hat rendjének hagyománya”.

 Dátum: Született 1518-ban

 Szerző: Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.

 Hely: Velence, Itália

 Leírás

Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.

Kereszthivatkozásokat tartalmaz a Talmud más, ugyanazokat az idézeteket tartalmazó passzusaira.

Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidók életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.

Attól függően, hogy az adott oldalon mennyi hely áll rendelkezésre, a talmudi szövegrészlettől mutató hivatkozást jelölheti egy csillag (*), amely a közeli margón elhelyezett referencia-jegyzetre mutat, vagy egy héber betű, amely egy egész sor, a margón vagy a lap alján összegyűjtött referencia-jegyzetre mutat.

A Talmud későbbi kiadásaiban újabb utaló- és egyéb fajta jegyzetekkel egészült ki a „Möszoret HáSász”, többnyire Jesájá Berlin rabbi jóvoltából. Ezek a kiegészítések szögletes zárójelek közé nyomtatva szerepelnek.

 

18.

Éjn Mispát / Nér Micvá – עין משפט / נר מצוה

Típus: Tájékozódási segédlet

A cím jelentése: „Az igazság forrása” / „A parancsolat lámpása”.

Dátum: Született 1518-ban

Szerző: Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.

Hely: Velence, Itália

Leírás

Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.

Gyakorlatilag két továbbfejlesztő munkából áll; mindkettőt ugyanaz a szerző, Jehosuá Boáz rabbi állította össze.

Az itt egyesített két index a következőkből áll:

1. Éjn Mispát („Az igazság forrása”; az 1Mózes14:7-ből vett kifejezés), amely a zsidó törvény legfőbb kódexeire tartalmaz utalásokat:
2. Misné Torá (írta Mózes Maimonidész rabbi)
3. Árbáá Turim (írta Jáákov ben Ásér rabbi)
4. Sulchán Áruch (írta Joszéf Káró rabbi)
5. Széfer Micvot Gádol – „A parancsolatok nagy könyve” (írta coucy-i Mose rabbi).
6. Nér Micvá („A parancsolat lámpása”; lásd Példabeszédek 6:23: „Mert a parancsolat olyan, akár egy lámpás”), amely számba veszi – előfordulásuk sorrendjében – a Talmud fejezeteiben fellelhető kodifikált törvényeket (azaz minden egyes törvényt, amely az Éjn Mispát jegyzékében szerepel).

A lapszéli jegyzetekhez olyan aprócska, héber betűs indexszámok tartoznak, amelyek bele vannak szúrva a talmudi szövegbe, közvetlenül bármely olyan passzust megelőzően, amelyeket normatív törvényként idéznek a vonatkozó törvénykódexek.

Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.

 

19.

Torá Or – תורה אור

Típus: Tájékozódási segédlet

A cím jelentése: „Lámpás a törvény”; vö. Példabeszédek 6:23.

 Dátum: Született 1518-ban

 Szerző: Jehosuá Boáz miBáruch rabbi Itáliában letelepedett spanyol (szefárd) száműzött volt.

Hely: Velence, Itália

Leírás

Akárcsak a többi utalójegyzet és index, amely növeli a nyomtatott Talmud-oldal információhalmazát, eredetileg ez a rész is a Talmud harmadik (egy keresztény kiadó, Marco Justiniani által – 1646-1651 – nyomtatott) velencei kiadásában jelent meg.

Bibliai idézeteket helyét azonosítja. A bibliai verseket a talmudi szövegben egy aprócska kör előzi meg.

Minden egyes azonosított bibliai versnél utaló jegyzet kerül a Talmudot a Rási vagy a Toszáfot résztől elválasztó keskeny margóra. Ahol nincs határoló Rási vagy Toszáfot oszlop, ott a Torá Or referencia a külső margón van feltüntetve.

Az utaló jegyzetek csupán a Bibliai standard fejezetszámait tüntetik fel. A versek számai nincsenek jelölve.

Jehosuá rabbi munkája a talmudi irodalomnak csupán azokkal a területeivel foglalkozik, amelyek a diaszpórai zsidó életre vonatkoznak, és egyáltalán nem foglalkozik a zsidó törvények kizárólag Izraelre és a szentélyi szolgálatra vonatkozó aspektusaival. Később, a Talmud 1714-es amszterdami, majd 1720-as frankfurti kinyomtatásakor e hivatkozásokat a többszörösükre bővítették, s így azok már kiterjedtek a Talmud teljes szövegére. Ezeket a kiegészítéseket a lengyel születésű Joszéf Smuél (meghalt 1703-ban), krakkói és frankfurti rabbi végezte el.

 

20.

Jesájá (Pick) Berlin rabbi széljegyzetei – הגהות רבי ישעיה (פיק) ברלין

Típus: Kommentár

Típus: Tájékozódási segédlet

Szerző: Számos klasszikus rabbinikus műhöz készített széljegyzeteket és kritikai jegyzeteket

Dátum: Berlin rabbi 1725 és 1799 között élt. A Talmudhoz írt széljegyzetei először azokba a Talmud-kiadásokba kerültek bele, amelyeket 1800 és 1804 között Dyhernfurth-ban (egy Breslau mellett fekvő város) adtak ki.

Hely: Breslau

Leírás

Ezek a széljegyzetek általában a Möszoret HáSászt egészítik ki, a Babilóniai Talmudban nem szereplő rabbinikus munkákhoz fűzve utalásokat, különösen ahhoz a Nátán ben Jechiél rabbi által a X. századi Rómában írt Áruch című lexikonhoz, amelyhez Berlin rabbi hosszú kommentárt alkotott.

Ezeket a széljegyzeteket rendszerint szögletes zárójelek különböztetik meg az eredeti Möszoret HáSásztól.

 

21.

Chidusé Háláchot, Chidusé Ágádot MáháRS”Á

– חידושי הלכות, חידושי אגדות מהרש”א

Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz

A cím jelentése: „Haláchikus elbeszélések, Aggádikus [aggáda: talmudi legenda] elbeszélések”.

Szerző: Smuél Eliézer rabbi. Mozaikszóval: MáháRS”Á. A MáháRSÁ húsz éven át (1585-1605) vezette a poseni jesivát, miközben a költségeket az anyósa, Édel vállalta magára. MáháRSÁ az asszony iránti hálából felvette annak nevét (Édelsz).

Dátum: 1555-1631

Hely: Ostrog, Lengyelország.

Leírás

A Chidusé Háláchot a Talmudhoz, Rásihoz és a Toszáfothoz írt egyik legmélyrehatóbb és legszigorúbban elemző kommentár. A logikusságnak és a velősségnek ez a modellértékű munkája gyors elfogadtatásban részesült, és a Talmud majd minden kiadásába belekerült. Úgy tartják: „Ha valaki megérti a Máhársát, akkor megértette a Toszáfotot.” Kommentár­já­ban a Máhársá több alkalommal is vitatja a Chochmát Slomo Máhársált.

A Chidusé Ágádot átfogó magyarázatokat tartalmaz a Talmud ággádáihoz. E kommentárok híven tükrözik széles körű ismereteit a zsidó filozófia és a Kabbala terén. Véleménye szerint az ággádák közül sokat racionálisan és példázatokként is lehet értelmezni. Ággádá-kommentárja korának spirituális állapotaira és problémáira is számos utalást tartalmaz.

 

22.

Chochmát Slomo MáháRSá”L – חכמת שלמה מהרש”ל

Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz

Cím: Jelentése: „Salamon bölcsessége”. A mű címében szereplő szavak az 1Királyok 5:10-ből valók: „Nagyobb volt Salamon bölcsessége…”.

Szerző: Slomo Luria rabbi. Mozaikszóval: MáháRSá”L. Rabbi Luria korának egyik legnagyobb askenáz poszekje (háláchikus szaktekintélye) és tanítója volt. A háláchá-ról írt főműve, a Jám sel Slomo, a Talmud tizenhat traktátusát tárgyalja. E munkájában a Máhársál elemzi a kulcsfontosságú szugjákat és dönt, hogy a különböző szaktekintélyek álláspontjai közül melyik legyen a gyakorlatban alkalmazandó háláchá. A kor szinte mindegyik nagy askenáz rabbija a Máhársál tanítvány volt.

Dátum: 1510-1573

Hely: Lublin, Lengyelország.

Leírás

A Chochmát Slomo széljegyzet és kommentár a Talmud szövegéhez. E mű egyik rendeltetése az, hogy feloldja a szövegbeli ellentmondásokat. A helyes szöveg megállapítása érdekében a Máhársál tüzetesen megvizs­gál­ta a Talmud valamint Rási, a Toszáfot és más Risonim kommentár­jai­nak összes megjelent kötetét. Összegyűjtött megjegyzéseit később a fia ad­ta ki; a Chochmát Slomo-nak mindössze egy rövidített változata található meg szinte az összes manapság kiadott Talmudban, minden egyes traktátus vé­gén. Az eredeti, külön kötetben kiadott változat jóval terjedelmesebb munka. Szövegkorrekcióinak némelyike a későbbi Talmud-kiadások hi­te­les szövegváltozatává vált.

 

23.

Méir Éjné Cháchámim Máhárám – מאיר עיני חכמים מהר”ם

Típus: Kiegészítő kommentár a Talmudhoz

A cím jelentése: „Fényt gyújt a bölcsek szemében”.

Szerző: Méir ben Gedáljá rabbi. Mozaikszóval: MáháRá”M. Halála után a neki feltett háláchikus kérdések közül több mint 140 került kiadásra egy Mánhir Éjné Cháchámim című responzum-gyűjteményben.

Dátum: 1558-1616

Hely: Lublin, Lengyelország.

Leírás

A kommentár, többnyire, rövid és egyszerű magyarázatokkal él. Egyes esetekben, ahol a szerző pilpul-hoz (a héber pilpél, „bors” szóból – dialek­tikus tanulmányozási módszer, amely többek között olyan kiterjedt tal­mu­di szövegrészeket hív segítségül, amelyeknek látszólag semmi közük a tár­gyalt kérdéshez) folyamodott, ezt azzal indokolta, hogy muszáj volt ezt ten­nie, máskülönben a diákok esetleg tévesen értelmeznék a passzust, vagy éppenséggel azért tette, hogy az elméjüket élesítse vele. Komoly haj­la­mot tanúsított a Talmud szövegének megváltoztatására, kijavítására. Gyak­ran vitatkozott Máhársállal és Máhársával, azt állítva, hogy az ő értel­mezéseik több helyen is tévesek és könnyen félrevezethetik a diákokat.

A Méir Éjné Cháchámim először 1628-ban, Velencében, fia, Gedáljá kiadásában jelent meg, és azóta a Talmud minden fontosabb kiadásába belekerült „Máhárám” fejszöveg alatt. A Talmud fontos kommentárjainak egyike.

[1] A „responzumok” olyan levelek, amelyekben többnyire a zsidó jog témakörét érintő kérdésekre adott válaszok olvashatók. Számos, vezető zsidó szaktekintély által írt responzumokból összeállított gyűjtemény maradt fenn. Ezek roppant értékes források számunkra annak tanulmányozásához, miképpen adaptálták a jogrendszert az egyes korokban a változó történelmi és társadalmi körülményekhez.

[2] A „Gáón” (= „büszkeség”) terminus eredetileg a Talmud utáni kor babilóniai (és talán Erec Jiszráel-i) Talmud-akadémiái vezetőinek adományozott hivatalos titulus volt. A későbbi korokban azonban már tágabb értelemben a kiváló tudósokat tisztelték meg ezzel az elnevezéssel.