Viszály tört ki New York egyik leghíresebb zsinagógájában. Yair Hoffman rabbi, az internet népszerű zsidó jogi elemzője háláchikus elemzést tett közzé erről a nagy visszhangot kiváltó ügyről, amelynek helyszíne a sokak által csak „milliomosok” zsinagógájáként emlegetett Park East zsinagóga. 

Röviden a Park East zsinagóga ügyének háttértörténetéről 

A manhattani Upper East Side-i zsinagóga az Egyesült Államok egyik legjelentősebb modern ortodox vallási központja. Az 1890-ben felavatott, történelmi jelentőségű zsinagóga főrabbija 1962 óta Arthur Schneier, az elmúlt tíz évben pedig a segédrabbi Benjamin Goldschmidt volt, mindketten sokadik generációs rabbik, valamint a zsidó és nem zsidó közélet prominens szereplői.

 

Arthur Schneier 1930-ban született Bécsben, ahonnét 1939-ban, néhány hónappal a  Kristályéjszaka után Budapestre menekült a családjával. Tanulmányait 1940–1946 között a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumában folytatta, s bár több szálon is voltak magyar felmenői,  például anyai ágon Bergman Mose kőrösmezei rabbi unokája volt, magyarul a gimnáziumban tanult meg. Az érettségit Bécsben tette le, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Yeshiva University-t 1951-ben végezte el, majd négy évvel később rabbivá avatták. 1962-ben a Park East zsinagóga rabbijának választották, mely titulust 1973-ban az egész életére megszavazott neki a tagság. Tizenegy egyetem, közöttük 1984 óta az ELTE díszdoktora.

 

Park East shul/Facebook

Az elmúlt hónapban elbocsátották a Park East fiatal rabbiját, aki ezt követően a zsinagógától néhány háztömbnyire tart rivális Istentiszteleteket. A közösség szakadás közeli állapotáról a JTA is részletes cikkben számolt be.

Egy kiszivárgott meghívó alapján Goldschmidt rabbi nemrég a zsinagógához közeli elit rendezvényhelyszínre, ebéddel egybekötött szombat délelőtti Istentiszteletre invitált számos embert, közöttük többeket a Park East tagságából.

Az információk szerint több mint nyolcvanan válaszoltak is a korábbi alrabbijuk meghívójára, amely úgy kezdődött: „Új úton indulunk el. Csatlakozzon hozzánk Sábát Párását Toldot rendezvényünkre!”

A szélesebb körben politikai stratégaként ismert Hank Sheinkopf, mint Schneier főrabbi szóvivőjét is megismerhettük, aki sok más mellett az alábbiakat fogalmazta meg Goldschmidt rabbiról:

„Saját érdekében próbálja meg aláásni Schneier rabbit és az egész közösséget. Amikor rájött, hogy nincs benne a pakliban, hogy ő legyen a rabbi, hogy nincs meg hozzá a kvalitása és képzettsége, akkor megtámadta azt az embert, aki lehetőséget biztosított neki. […] Felelőtlenül, elfogadhatatlanul és gyerekesen reagált a tények sorozatára.”

A rivális Istentiszteletről Goldschmidt rabbi ügyvédje, Daniel Kurtz úgy nyilatkozott, hogy annál mi sem természetesebb, hogy a fiatal rabbi folytatni kívánja tíz éves munkáját ott, melyet otthonának hív.

„Itt él és itt is rabbi. Ez az ő természetes választókerülete. Nem fog a connecticuti Greenwich-be költözni, hogy majd ott szervezzen közösséget.”

Benjamin Goldschmidt 1989-ban született Moszkvában, ahová nem sokkal korábban költöztek családjával Svájcból. Apja, Pinchas Goldschmidt moszkvai főrabbi. Rabbiképesítését a jeruzsálemi Chevron jesivában és a Lakewood-i Beth Medrash Govohában szerezte. A Park East zsinagóga „Sunday Shkola” oktatási program alapítója volt, mely program elsősorban a manhattani, kevésbé vallásos orosz zsidó közösséget célozta. Felesége, Avital Chizhik-Goldschmidt, a világ vezető lapjainak ismert újságírója.

A vállalkozások háláchája

Tegyük félre, hogy egy súlról, vagyis egy zsinagógáról beszélünk, és képzeljük el, hogy egy népszerű, kóser ínyenc piacról van szó. Mit mondana a háláchá ebben az esetben? Kezdjük a Talmud idevonatkozó részével, majd folytassuk a Sulchán Áruch törvénykönyvvel és nézzük meg, hogy mit gondolnak a témáról napjaink döntéshozói is.

Arthur Schneier (Forrás: Facebook)

A Gemárá (Bává Bátrá 21b) idéz egy brájtát, ami szerint, ha van egy halász, akinek már ki van vetve a hálója, akkor nem szabad a közelében kivetni egy újabb hálót, halfogás céljából. Új halcsapda csak megfelelő, vagyis olyan távolságban vethető ki, melyet még egy hal megtesz az adott helyről, mely Rábbá bár Ráv Huná szerint lehet akár egy pársá is, vagyis körülbelül 4,8–5,6 kilométerrel arrébb. Ugyanakkor a Gemárá azt is hozzáteszi, hogy a halak esetleg mások lehetnek, mivel ők figyelmeztethetik a többi halat, hogy milyen egy csapda és akkor egy következőbe nem mennek már bele. Vagyis ezért kell ilyen messze kivetni az újabb halcsapdát.

S habár ez a Gemárá kissé homályos a halak megkülönböztetése miatt, azonban a középkori Talmud-tudós, Slomó ben Ávrahám ibn Aderet (RáSBÁ, 1235–1310) mégis erre alapozta egyik döntését (Tsuvát HáRáSBÁ III. köt. 83.), miszerint egy közösségen belül tilos egy második szabónak rivális üzletet nyitnia, hiszen akkor átcsábíthatna vevőt, aki eredetileg az első szabóhoz járt.

A Sulchán Áruchban Mose ben Jiszráél Isserles (ReMA, 1520–1572) rabbi viszont már azt írja, hogy vannak olyan helyek, ahol ha egy zsidónak állandó üzleti kapcsolata van egy nem zsidóval, akkor ott úgy döntenek, hogy nem lehet konkurenciaként fellépni, és nem lehet azzal a nem zsidóval hasonló üzleti tevékenységet kezdeményezni, azonban vannak olyan helyek is, ahol nem uralkodnak ilyen szokások (Chosen Mispát 156:5.).

 

 

 

A lábjegyzetekben (28-as és 36-os) a Vilnai Gáon (Élijá ben Slomó Zálmán, 1720–1797) és Slomó Luria (MáHáRSáL, 1510–1573) rabbi is elmagyarázzák, hogy a Risonim között vita van arról, hogy pontosan mit is tilt meg a Gemárá a hal tekintetében. Akik a megengedő vélemény mellett vannak, ők azzal érvelnek, hogy az üzleti verseny másnak számít, mint a horgászat, hiszen teljesen lehetséges az, hogy egy vásárló nem az első boltban fogja megvenni a számára szükséges terméket. A MáHáRSáL idézi a ReMA véleményét, aki ugyan nem foglalt állást, de szerinte a vallási bíróságnak a szigorú szabályzás mellett kell dönteniük, vagyis nem engedhet egy második, ugyanolyan vállalkozást a korábbi mellé.

Ezekből tehát az következik, hogy egy vállalkozás esetén a háláchá a szigorúságra ösztökél minket. A zsinagóga vagy az iskola esete azonban más.

Mitől terjedhet a tórai bölcsesség?

Bölcseink arra tanítanak, hogy az irigység általában pusztító és gonosz tulajdonság, azonban néha pozitív és hasznos is lehet. A Gemárában úgy áll (Bává Bátrá 21a), hogy „kinat szofrim tarbé chochmá” (קִנְאַת סוֹפְרִים תַּרְבֶּה חָכְמָה), vagyis a Tóra-tudósok megfelelő irigysége, féltékenysége tanulásra ösztönöz, azaz a tórai bölcsesség terjedését okozza.

Érdekes módon a háláchá (Chosen Mispát 273:1–2.) azt mondja, hogy lehetséges Tóra-tanítót „átcsábítani” egy másik helyre. Az azonban, hogy ez erkölcsös cselekedet lenne-e, az már egy másik kérdés. Ugyanakkor ilyen esetben is figyelembe kell venni néhány szempontot, például, hogy így a másik Tóra-tanító ne essen el a jövedelmétől. 

De érdekes lehet a Gemárá egyik tanítása is (Gitin 59b), mely egy szegény ember esetét tárgyalja, aki olajbogyót szed a fa tetején, ám néhány olajbogyó a földre potyog. Úgy áll, hogy azok az emberek, akik felszedegetik azokat az olajbogyókat, rablónak számítanak. Ez tárgyalt esetre lefordítva azt jelenti, hogy ha egyik Tóra-tanító használná a másik ötletét, vagy metódusát, akkor az esetleg lopásnak bizonyulna.

Az esetben szempont lehet Ráv Smuél Wosner (1913–2015) Sevet háLévi (VII. köt. 228.) könyvében és a magyar származású – győri születésű – Ráv Nosszon Gestetner (1932–2010) Lehorot Nátán (IV. köt. 118.) könyvében lévő tiltás, miszerint tilos egy jesiva mágid siúrjának új jesivát nyitni, és oda a korábbiból tanulókat toboroznia oly módon, hogy a régi miatta bezárjon.

A fentiek alapján levonható az a konklúzió, hogy ha Goldschmidt rabbi egy vállalkozást akarna nyitni Schneier rabbi vállalkozása mellett, akkor az minden bizonnyal tiltott lenne, de mivel rivális zsinagógáról van szó, úgy tűnik, hogy az megengedett.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy csak abban az esetben megengedett, ha nem cél az eredeti zsinagógai közösségének lerombolása, különben természetesen tilos volna, de egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a fiatal rabbiban ez felmerült volna. 

Az Park East esetében leginkább a Gemárá fent idézett részére támaszkodhatunk:

„kinat szofrim tarbé chochmá”.

Hoffman rabbi rendszeresen publikál háláchikus állásfoglalásokat napjaink legkülönbözőbb történéseivel kapcsolatban, mely ismeretterjesztő cikkei végén jellemzően egy-egy vallásos zsidó család megsegítését célzó felhívást is közzétesz. Aki szeretne segíteni egy vallásos fiatal jegyespárnak összeházasodni, most ide kattintva megteheti.

Kép: Park East Synagogue (Facebook)