Yair Hoffmannak, az internet népszerű ortodox rabbijának többen is az alábbi kérdést tették fel ros hásáná után a VINnews oldalán.
„Rabbi, ADHD-m (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) van, ezért így elképzelhetetlen, hogy jom kipurkor a zsinagógában legyek. Bevehetem az ADHD gyógyszereimet, hogy a zsinagógában lehessek? Nem nagy baj, ha nem veszem be, de szeretnék egy tartalmas jom kipurt a közösségemben?”
| Mi az ADHD: A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD, Attention Deficit Hyperactivity Disorder) az egyik leggyakoribb neuropszichiátriai tünetegyüttes, amely gyermekkortól végigkíséri az érintettek életét – olvasható az ADHD Központ oldalán. Szokás ADHD-spektrumról is beszélni, ilyenkor a különböző tünetek eltérő mértékben keverednek egymással. Ez az állapot kihathat az egyén mindennapi életére, munkájára, tanulmányaira és emberi kapcsolataira is. |
Hoffman rabbi a kérdés megválaszolása előtt leszögezte, hogy ez egy kiváló kérdés, hiszen rögtön két háláchikus problémát is felvet.
Egyfelől ott áll a tiltás, hogy az engesztelőnapon nem szabad semmit sem fogyasztani, másfelől pedig azt a kérdést is körbe kell járni, hogy mi a helyzet a jom tovkor való gyógyszerszedéssel.
A Jom kipuri fogyasztás kérdése
Van egy lenyűgöző kijelentés Joszef ben Méir Teomim (1727–1792) rabbi Széfer Pri Mágádim című könyvében, melyet idéz a nagy „Choféc Chájim”, Ráv Jiszráél Méir Kagan (1838–1933) is a Misná Brurában (Oréch Chájim 612:15.):
ha olyan „ételünk” (ראוים לאכילה) van, mely étkezésre alkalmatlan, annak lenyelésére rabbinikus tilalom van. Azonban ha az ilyen „étel” kisebb, mint egy siur (valamely meghatározott mennyiség), akkor fokozottan óvatosnak kell eljárnunk.
Ebből látható, hogy a gyógyszerek méretéből adódóan itt nem lehet rabbinikus tilalomról beszélni, hanem egy alacsonyabb, háláchikus szintet tárgyal, mely óvatosságra int.
Ráv Mose Feinstein (1895–1986), a 20. század talán legnagyobb ortodox döntéshozója úgy paszkenolt (háláchikus döntést hoz), hogy még egy olyan beteg is beveheti gyógyszerét jom kipurkor, akinek az életét egyébként nem veszélyeztetné, ha nem venné be a tablettáit. Mely egy kifejezetten megengedő döntés és lehetővé teszi a betegek számára a testi és fizikai szenvedések minimalizálását még az év legszentebb napján is, azonban ez egyáltalán nem biztos, hogy vonatkozik az ADHD-s emberekre is. Nem biztos ugyanis, hogy az ADHD-t a háláchá betegségnek tekinti. Indokolt tehát, hogy valaki az óvatosságra figyelmeztetés mellett egy pirulát vegyen be, hogy végigimádkozhasson egy jom kipuri istentiszteletet?
Mi a helyzet a sábeszi és jom tovi gyógyszerszedés tilalmával?
Tudjuk, hogy Bölcseink megtiltották a szombati gyógyszerszedést, mivel aggódtak, hogy esetleg valaki gyógynövényeket őrölne a pihenőnapon, s ezzel megszegné a 39 tilalom alá eső munka egyikét. Tehát, ha valaki nem szenved súlyos betegségben, akkor nem szedhet gyógyszert sábeszkor, – ez pedig vonatkozik a jom tovmra, vagyis az ünnepnapokra is.
Az eredetileg 1965-ben publikált Semirát Sábát Kehilchátában, Jehosua Jesájá Neuwirth (1927–2013) rabbi könyvében (34:19.) olvasható, hogy a fogamzásgátló tablettákra (melyekről zárójelben kell megjegyezni, hogy csak rabbi jóváhagyásával szedheti vallásos asszony) nem vonatkozik az őrlés elkerülésére szolgáló rabbinikus törvény, ugyanis a tilalom alá csak azok a gyógyszerek esnek, melyek a fájdalomérzetet, gyengeségérzetet tompítják.
Ezek alapján úgy értelmezhető, hogy az ADHD gyógyszerek is a fogamzásgátló kategóriájába esnek, tehát beszedhetők akár jom tovkor is.
Jom kipurkor, a megfelelő lelkiállapotban történő imádkozás minden bizonnyal micvaként könyvelhető el. A Mogén Ávrahámban (Oréch Chájim 619. végén) olvasható, hogy el kell utasítani minden olyan minhágot, vagyis szokást, mely a jom kipur északai virrasztást célozza, hogy az engesztelőnapon legyen elég erő és mentális jelenlét a közösségi imákra. (Fontos hozzátenni, hogy a koffeintabletta jom kipuri alkalmazása nem megengedett, hiába célozná az egyén nagyobb éberségét.)
Természetesen az orvosi rendelkezésre adagolt gyógyszerekre ezen fenti korlátozások nem vonatkozak.
Na és mi legyen a vízzel?
A legtöbben nem tudunk víz nélkül gyógyszert lenyelni, azonban az ivás tórai tilalomnak számít jom kipurkor. Mégis van megoldás!
Néhány évvel a halála előtt, Ráv Joszef Sálom Elishiv (1910–2012) úgy döntött, hogy ha a víznek rossz íze van, azaz a háláchá nyelvén „págum” (פגום), vagyis szó szerint hibás, akkor az megiható.
Elishiv rabbi döntése pedig abban gyökerezik, hogy a ReMÁ (Mose ben Jiszráél Isserles, 1520–1572) úgy állapította meg, hogy az ilyen víz fogyasztása nem minősül normális ivási formának, s ezért a legszigorúbb, tórai tilalomból a rabbinikus szintre megy le.
| Mi lehet tehát a págum víz receptje? Elég gusztustalannak kell lennie, hogy normális esetben az ember ne igya meg, de mégsem annyira gusztustalan, hogy attól az ivó esetleg megbetegedne. |
Yair Hoffman rabbi págum víz receptje a következő:
egy fél liter vízben fel kell oldani fél teáskanálnyi granulált hagymaport, amibe három csipet sót kell tenni. (Érdemes lehet még jom kipur előtt a hagymaport kis mennyiségű forró vízben feloldani, mely csönkketheti a későbbi gyomorpanaszokat.)
Természetesen, mint minden egyéb háláchikus kérdésben a válaszok személyre szabottak lehetnek, ezért ha valakiben további kételyek maradtak, forduljon rabbijához.
Com kál, könnyű böjtöt kívánunk!
Borítókép: cottonbro/Pexels