A XVIII. századig visszanyúló dokumentumok segítenek rekonstruálni a régi zsidó hétköznapokat.

Egy vilniusi katolikus templom gyóntatószéke értékes kincset őrzött: hatalmas mennyiségű régi zsidó iratot, melyek elbeszélik a holokauszt előtti és alatti zsidó életet Litvániában. A gyűjteményben vannak vallási szövegek, jiddisül írt versek és irodalmi alkotások, pogromok leírásai, életrajzok és fotók. A legrégebbi dokumentumok 250 évesek.

“Az iratok sokfélesége megdöbbentő. Tulajdonképpen rekonstruálható ezek alapján a vészkorszak előtti zsidó életet, mert nincs olyan téma, időszak, vagy földrajzi egység, mely hiányozna. Ez a zsidó történelem legjelentősebb felfedezése a Holt-tengeri tekercsek megtalálása óta.” – jelentette ki David Fishman, a zsidó történelem professzora, a New Yorki- Jewish Theological Seminary tanára.

A kincs a templom felújítása során került elő. Az épületet a szovjet időkben könyvraktárnak használták. A dokumentumok között van a híres jiddis nyelvű költő, Avrom Sutzkever számos versének kézirata. “Eddig a verseknek csak az a változata volt ismert, melyeket a háború után, emlékezetből rekonstruált a költő. Most viszont a kezünkben tartjuk az eredeti, gettóban írt kéziratokat. Számos különbséget találtunk. Ez igen nagy jelentőségű felfedezés.” – mondta Fishman professzor.

Az iratok között megtalálták továbbá a vilniusi zsidó vízhordók és a város híres jesivája közötti megállapodás szövegét 1857-ből. Ebből kiderül, hogy Biblia- és Talmud-kötetekért cserébe a jesiva engedélyezte, hogy a vízhordók szombaton és ünnepnapokon egyéb fizetség nélkül zsinagógának használják a jesiva egyik helyiségét.

Megtalálták a Zemach Shabad pácienseit felsoroló jegyzőkönyvet is.  Az orvos Litvánia-szerte híres volt szakmai tudásáról illetve szociális és politikai munkásságáról is. Ma szobra áll a litván fővárosban.

A háború előtt Vilniust az “Észak Jeruzsálemének” nevezték. A héberül Vilnának nevezett város Európa egyik legfontosabb zsidó központja volt évszázadokon keresztül. Híres jesivái mellett sok zsidó tudós és művész otthona is volt. 1925-ben itt alapították meg a YIVO Jiddis Tudományintézetet, mely a kelet-európai zsidó életet tanulmányozta és dokumentálta. 1926-ban New Yorkban fiókintézményt nyitottak, mely – miután a német csapatok 1940-ben megkezdték az előrenyomulást – átvette az intézet működését. Egy évvel később Vilnius náci megszállás alá került, és megkezdődött a zsidó közösség és intézményrendszer elpusztítása. A gettóba zárt zsidó értelmiségiek egy csoportját arra kényszerítették, hogy válogassák ki a jiddis kultúra legjelentősebb műveit, ezeket a németek a kiirtott népek múzeumának szántak. A könyvek és dokumentumok nagy részét Frankfurtba szállították, de sok mindent el tudtak rejteni a németek szeme elől.

A gyűjtemény hányattatásai ezzel még nem értek véget. A háború után a szovjet hatóságok elől kellett biztos helyre rejteni a dokumentumokat, amikor Sztálin antiszemita tisztogatásba kezdett. Egy litván könyvtáros, Antanas Ulpis vette gondjaiba az értékes gyűjteményt, és darabjait szovjet magazinok alá rejtette el. Ezért sem fedezték fel harminc éven keresztül, mert az újságok senki érdeklődését sem keltették fel. Végül a templom teljes felújításakor minden régi holmit elvittek az épületből, s így kerültek napvilágra a zsidó dokumentumok is. A gyűjteményt a vilniusi nemzeti könyvtárba szállították, amely 170 000 oldalból álló gazdag zsidó dokumentumgyűjteménnyel rendelkezik, melynek nagy része a Szovjetunió felbomlása után került az intézmény tulajdonába.

A New Yorkban a mai napig működő YIVO intézet megkezdte az előkészületeket a dokumentumok internetes közzétételéhez; ehhez hozzácsatolják a saját anyagukat is, mely leginkább az amerikai csapatok által Németországból elszállított dokumentumokból áll. A több mint egymillió oldalnyi gyűjtemény a háború előtti és alatti kelet-európai zsidó életről tanúskodik majd. “A korábban az Atlanti-óceán két oldalán szétszórt dokumentumgyűjtemény egy weboldal segítségével egyesül újra.” – mondta Lara Lempertine, a litván nemzeti könyvtár judaika osztályának vezetője. 

Viniusban még élnek idős, jiddis anyanyelvű zsidók. Simonas Gurevicius közéjük tartozik. Számára az előkerült dokumentumok a Hitler és Sztálin feletti győzelmet jelképezik, akik megpróbálták ezt a nyelvet, kultúrát és népet elpusztítani. “Észak Jeruzsálemének csillaga talán kihunyt, de a fénye még mindig pislákol.” – mondta.

Litvániában az 1941-és 1944 közötti német megszállás során 195 000 zsidó vesztette életét. Ma csupán 3000 zsidó él a balti országban.

zsido.com

Forrás: Arutz7