A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi mesélte, hogy a Chábád mozgalom alapítója, az Álter Rebbe, a ljádi Sneur Zálmán rabbi vezetőségének korai évében kijelentette: „Az embernek együtt kell élnie az idővel… Együtt kell élnie a hetiszakasszal és annak az adott napra vonatkozó részével. Nemcsak tanulmányozni kell a hetiszakaszt, hanem meg is kell élni.”
Az Álter Rebbe további tanításaiban is rendszeresen hangsúlyozta, hogy fontos, hogy a tanultakon való elmélkedésnek a gyakorlatban is legyen lenyomata, mert minden, amit tanulunk, ősapáink élete, az adott hetiszakaszban felsorolt törvények, vagy történelmi események mind újra lejátszódnak a mindennapjainkban. Az Álter Rebbe minden tanítását áthatotta ez a gondolat: a legelvontabb koncepciót is átitatta az az érzés, hogy a gyakorlatban is meg kell valósítani azt. Az elmélet és a gyakorlat egybeszövődik e gondolatvilágban, ahogy a korai hászidok amellett, hogy mélyen megélték a hászid filozófiát, mind egyszerűen emberek is voltak: kétkezi munkások, kocsmárosok, kereskedők, akiknek mindennapi életét áthatotta a transzcendencia, a folyamatos istenszolgálat és az a cél, hogy a leginkább földhöz ragadt történéseket is felemeljék és megtöltsék az isteni szikrával.
A 2020 márciusában a világ jelentős részének lezárásához vezető koronavírus-járvány idején, egészen a lezárások kezdetén, amikor a vízcsapból is a kézmosás kiemelkedő szerepe folyt, éppen a Ki tiszá szakaszt olvasták fel a zsinagógákban. Ebben szerepel többek között a rézből készült kéz- és lábmosó medence leírása. Ez a rézmedence a kohénok (a papi törzs tagjai) számára készült és a Szentély épületén kívül állt. Mindennapi szolgálatuk megkezdése előtt (és egyéb, meghatározott alkalmakkor is) kötelesek voltak benne a kezüket és a lábukat is megmosni (a szentélybeli szolgálatot mezítláb végezték), és csak utána léphettek be a Szentély épületébe. A kohénok a mai napig kezet mosnak a papi áldás elmondása előtt, és előírás minden imádkozás előtt leönteni a kezünket. Ezért van nagyon sok zsinagógában csap a bejárat előtt.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Készíts medencét rézből és talapzatát rézből, mosdásra; és tedd a gyülekezés sátora és az oltár közé és tegyél oda vizet, hogy megmossák abból Áron és fiai kezeiket és lábaikat. Midőn bemennek a gyülekezés sátorába, mosdjanak vízben, hogy meg ne haljanak; vagy midőn odalépnek az oltárhoz szolgálatot végezni, hogy füstölögtessenek tűzáldozatot az Örökkévalónak, mossák meg kezeiket és lábaikat, hogy meg ne haljanak; és legyen nekik örök törvényül, neki és az ő magzatának, nemzedékeiken át. (2Mózes 30:17-21)
Isten hatalma végtelen és egyik jellemzője a megbocsátás. Az aranyborjú bűne után olvassuk:
Azért most hagyj engem, hogy felgerjedjen haragom ellenük és elpusztítsam őket és tegyelek téged nagy néppé! … És az Örökkévaló meggondolta a veszedelmet, amelyről szólt, hogy cselekszi az ő népével. (2Mózes 32:10, 14)
A megváltás egy szempillantás alatt érkezik el, mondja a midrás, és ez igaz arra is, hogy az Örökkévaló hogyan változtatta meg egyik pillanatról a másikra azt a tervét, hogy kiirtja az egész zsidó népet, mely nem tartotta meg a parancsolatokat, és Mózestől kiindulva új népet választ magának. Isten még akkor is hajlandó volt megbocsátani választott népének és visszavonni az ítéletet, amikor az a lehető legnagyobb bűnt követte el, a bálványimádást. Nem számít, milyen messzire mentünk vagy milyen tisztátalanságba keveredtünk, ha őszintén megtérünk, és elhatározzuk, hogy soha többé nem térünk vissza az elkövetett bűnhöz, Isten mindig ad számunkra egy újabb esélyt és megbocsát.
Erre utal a rézmedence is, melyet tiszta vízzel töltöttek meg. A szlonimi rebbe a vizet a megtéréshez hasonlította Jechezkél próféta egyik mondata (36:25) alapján: „és megtisztító vizet szórok rájuk”. A víz képes megtisztítani mind a fizikai piszoktól, mind pedig a szellemi hibáktól. A vizet tartó medence azonban rézből készült, egészen pontosan az asszonyok által nagylelkűen adományozott réztükrökből. A réz héber neve nechoset, mely a náchás – kígyó szóval azonos gyökerű kifejezés. A kígyó azonban a jécer hárá, a rossz ösztön, a gonosz megtestesítője, a emberiség minden bajának okozója, ahogyan a teremtéstörténetből tudjuk. E két, egymásnak ellentmondó és egymás ellen feszülő elem és a mögöttük levő koncepció vált egységgé a kijorban, a Szentély rézmedencéjében. Az érkező először a rezet látta, és csak utána pillantotta meg a megtisztító vizet, mely képes arra, hogy elmossa a korábbi hibákat, legyenek azok fizikaiak, vagy spirituálisak. Más szavakkal: még akkor is, ha valakit megmart egy kígyó, vagyis eluralkodott rajta a rossz ösztön, a megváltás egy szempillantás alatt érkezik el, és a víz, vagyis a megtérés megtisztító ereje megfordíthatja a korábbi rossz ítéletet.
Adja az Örökkévaló, hogy minél hamarabb elérkezzen számunkra is a végső megváltás, és mindannyian megláthassuk a felépített jeruzsálemi Szentélyt, annak összes kellékével és berendezési tárgyával együtt!
zsido.com
A Ki tiszá hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez, további magyarázatok, valamint az aranyborjú bűne és a kőtáblák széttörése hiteles felvételeinek megismeréséhez kattintson ide.