Az izraeli parlament külön ülésen emlékezett meg az utolsó lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi halálának 20. évfordulójáról. A politikai élet teljes spektruma képviseltette magát a megemlékezésen, amelyen a Rebbe önfeláldozó munkája előtt tisztelegtek, amely a mai napig érezteti hatását.
A nyitó beszédben Yuli Edelstein, a Kneszet szóvivője köszöntötte az ülés résztvevőit. Edelstein személyesen tapasztalhatta meg, mit jelent a chábász hászidok munkája, hiszen szülőhazájában, a Szovjetúnióban, ahol a rendszerrel szembenállóként tartották számon, a chábád segítette ébren tartani benne a zsidóság szellemét – és nem mellesleg ők szervezték meg a zsidó hagyományoknak megfelelő esküvői szertartását is.
Az ülés egyike volt azoknak a ritka pillanatoknak, amikor a széttagolt izraeli parlament képviselői közösen és egybehangzóan pozitívan emlékeztek meg valakiről. A felszólalók között többek között volt etióp és arab képviselő is, a politikai élet minden szegmensét képviselve. Az emlékülés ötletét a szefárdokat tömörítő Sász párt képviselője, Jáákov Margi javasolta.
Amnon Kohen, aki Üzbegisztánban egy chábád iskolában kezdte meg tanulmányait, arról beszélt, hogy 1948 júniusában Golda Meir – a Rebbe kívánságára – átadott egy pár tfilint a Szovjetúnió izraeli nagykövetének, hogy vigye azokat magával. „Nem tudom, hogy jutott el hozzá a Rebbe utasítása, de ezek oda kerültek, ahova a Rebbe szánta őket.” – tette hozzá.
A Zsidó otthon nevű, vallásos cionista párt képviselője, Suli Mualem arról beszélt, hogy a Rebbe egyenrangúnak tartotta a nőket és a férfiakat a világ megjavítását célzó küldetésükben. „1952-ben a Rebbe megalakította a Nsei uBanosz Chábádot, a chábád női szervezetét, ami egy úttörő kezdeményezés volt akkoriban.”
A Zsidó-Arab Szocialista párt képviselője, Dov Kenin nagyapjára, Jákov Alter Keninre emlékezett, aki chászidként a zsidóságot hirdette Fehérorszországban, majd később zsinagógát épített Tel Avivban.
Avi Wortzman, a három izraeli fiú meggyilkolására utalva arról beszélt: „az elmúlt hetek rengeteg fájdalmat tartogattak, de ugyanakkor láttuk a zsidóság váratlan egységét is. Folytatnunk kell a Rebbe örökségét ezekben az időkben!”
Szó esett a Schneerson könyvtárról is, arról az egyedülálló zsidó iratokat tartalmazó gyűjteményről, amit továbbra sem hajlandó visszaadni jogos tulajdonosainak az orosz hatalom
Jáir Samir, mezőgazdasági miniszter arról a szoros kapcsolatról beszélt, amit édeapja, Jichák Samir, Izrael Állam egykori miniszterelnöke ápolt a Rebbével, hozzátéve, hogy Menáchem Mendel Schneerson rabbi „egy igaz lelki vezetője volt a mi időnkben zsidó népnek.”
Joáv Ben-cur rabbi, parlamenti képviselő így fogalmazott: „Most, amikor Izrael a túléléséért küzd, nincsenek koalíciók és nincsenek ellenfelek. Most megemlékezünk a Rebbéről, aki bizonyosan imádkozik a nemzetért és a biztonságáért. Sajnos, a Rebbe nincs velünk. De találkoztam vele iskolákban és központokban Izrael-szerte és a világban. Tanuljunk az örökségéből, és menjünk az útján, amit előkészített!”