Óbudai zsidó történeteket feldolgozó sorozatot jelentet meg az EMIH
Ebben a hónapban jelenik dr. Nádor György A nyilaskereszt árnyékában című könyve az EMIH új, Óbudai zsidó emlékek címet viselő sorozatának első darabjaként. Ebben a sorozatban olyan történeteket publikál a kiadó, amelyek – nem mindig közvetlenül – kötődnek az óbudai közösség történetéhez.
A történet háttere
A könyv eredetileg 1945-ben, Kolozsvárott jelent meg. A háború utáni néhány évben bizonyos könyveket Magyarországon nem lehetett kiadni, viszont pl. Romániában megjelenhetett magyarul. A mostani kiadás itt, Óbudán egy megkésett hazatérés, egy megkésett kötelesség teljesítése. A kéziratot Brassainé Balogh Judit, a szerző unokatestvére bocsátotta a kiadó rendelkezésére.
A szerzőnek, Dr. Nádor Györgynek a Vihar utcában laktak a nagyszülei, innen az óbudai kötődése. A fiút és családját a Vihar utcából vitték a nyilasok a Dunához kivégzésre, ő azonban szerencsésen túlélte a borzalmas eseményeket.
A Rabbiképzőben végzett, majd az ELTE-n filozófiát tanult fiú az egyetem elvégzése után filozófus lett, több nyelven beszélt, tudományos munkákat írt. Sok könyvét Magyarországon nem is adták ki, csupán a Szovjetunióban és Németországban jelentették meg őket.
„Ez a kis könyv nemrégen került hozzám. Ez az óbudaiakról szól. (…) Egyúttal ezzel a könyvvel emléket szeretnék állítani Nádor Györgynek” – írja Brassainé Balogh Judit az előszóban.
A memoár egyvégtében elolvasható, a visszaemlékezések közül mindenképpen kiemelkedik, hiszen bemutatja a korabeli zsidó viszonyokat, ezért sokkal több, mint egy egyszerű életút-leírás. A történelmi háttérről Botos János történész értő bevezetőjében olvashatunk:
„(…) A visszaemlékezés egy néhány hónapos időszakot ölel fel a magyarországi holokauszt időszakából olyan helyszíneken – Óbuda (Vörösvári út, Vörösvári úti iskola, családi házas övezet), Csillaghegy, Szentendrei HÉV, Ilka-major, Pesterzsébet, Kőbánya, Vadász utca és mások, amelyek ma is könnyen elérhetők, az említett helyszínek zömmel eredeti állapotukban láthatóak.
Az események időbeli kerete (…) 1944. október 15. és 1945. január 28. közötti hetekben zajlik. (…) A memoár egyik nagy erénye, hogy bemutatja a zsidóság különböző csoportjainak az üldöztetés alatti cselekedeteit, az ügyeskedéseket, a túlélési stratégiákat, azok sikereit vagy kudarcait, az éhezés, a bezártság, a folyamatos fenyegetés, az újra és újra teret nyerő halálfélelem erkölcsi-lelki hatásait, következményeit. Soraiból megismerhető a keresztények hozzáállása az üldözött zsidókhoz, az események nyomán változó szembenállásuk, illetve esetenként teret nyerő segítőkészségük.
(…) További hangsúlyos része a visszaemlékezésnek a Vadász utcai Üvegház (Vadász utca 29., majd a későbbiekben Vadász utca 31. is) novemberi-januári hétköznapjainak a bemutatása, az összezártság, az éhezés, a rossz higiéniás körülmények leírása, mindezeknek az emberi, erkölcsi-lelki hatása. Soraiból kitűnik, hogy az idő haladtával, a frontvonal közeledtével hogyan erősödik benne a remény a túlélésre, hogyan éli át a remény és a félelem váltakozásait, várva a felszabadulást. Egyéni életútjának ez a szakasza olyan tipikus vonásokat, jellemzőket jelenít meg, amelyek szélesebb körben, általánosabban is érvényesek voltak az üldözött zsidóságra. Ezért ajánlható memoárja olvasása mindenkinek, aki emlékezni akar az üldöztetés hónapjaira, az áldozatokra és a túlélőkre, vagy csupán meg akarja ismerni a nyilas uralom sötét hónapjainak budapesti zsidó hétköznapjait.”
A folytonosság fenntartása
A kötet és egyben a sorozat kiadója az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és az Óbudai Zsinagóga rabbija: Köves Slomó. Ő írta az utószót a sorozat nyitó kötetéhez. Ebben kiemeli, hogy a zsidóságban a múltunkra való emlékezés olyan kötelesség, amely nem a holokauszttal kezdődik, hanem háromezer évvel azt megelőzően, a Tórával: „Emlékezzél ősidőkről, vizsgáljátok nemzedékek és nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat és tudtodra adja, véneidet és elmondják neked” (5Mózes 32:7.).
A rabbi szerint elsősorban nem azért tanulmányozzuk a történelmet, mert az egyes történelmi folyamatokat szeretnénk megérteni, sokkal inkább az a fontos számunkra, hogy a saját életünkben milyen személyes, morális következtetéseket tudunk levonni az eseményekből.
„Az emlékezés parancsa azt is tanítja számunkra, hogy egy-egy konkrét, a zsidóság világnézetét, identitását örök időkre meghatározó történelmi-vallási esemény mellett az emberi létezés végtelenül összetett viszonyrendszerét, továbbá a zsidó közösségnek a kölcsönös egymásrautaltságok által meghatározott világunkban elfoglalt helyzetét és tudatosan felvállalt szerepét is minduntalan fel kell idézzük. Ha így teszünk, rögtön az eszünkbe ötlik, hogy a holokauszt máig elviselhetetlen rettenete egy kudarcos történelmi folyamat és egy erre épített, sokáig reményteli önkép végét is jelenti számunkra. A magyarországi zsidók túlnyomó részét ugyanis a második világháború vérzivatarát megelőző időszak a többségi társadalommal azonos jogokkal, gazdasági és kulturális lehetőségekkel kecsegtette, míg a korábbi önazonosság és a vallási hagyományok részleges feladását kérte mindezekért cserébe.
A holokausztra való autentikus zsidó emlékezés mindezzel összefüggésben egyfajta morális kötelességet ró ránk. A mártírok – Nachman Bialik szavaival élve – „halálukban hagyták nekünk az életet”. Másképpen fogalmazva, miután nem tudták saját, zsidó életüket továbbfolytatni, akaratlanul is ránk hagyták, hogy mindezt megtegyük helyettük. Mindebből a meggyőződésem szerint az is következik, hogy szükséges megtalálnunk a módját annak, miképpen tudunk kapcsolatot teremteni a letűnt nemzedékkel, hogy képesek legyünk fenntartani valamiféle folytonosságot. (…)”
A könyv képanyaga részben a család által a kiadó rendelkezésére bocsátott fotókra és a Fortepan gyűjteményében megtalálható csodálatos, korabeli fényképekre épül, amelyek jól illusztrálják az amúgy is rendkívül olvasmányos szöveget. A plasztikus leírásnak köszönhetően az olvasó láthatja maga előtt a 20. század közepének Óbudáját, az ott élő zsidók életét.
Írja velünk Óbuda történetét!
A sorozatot az EMIH kiadója további különleges, egyedi történetekkel szeretné folytatni. Ha a birtokában vannak írások, dokumentumok, melyek az idén 200 éves Óbudai Zsinagógához, illetve az óbudai közösséghez kapcsolódnak, vagy ha rábukkan érdekes, elfeledett feljegyzéseke a padláson, pincében, jelezze az alábbi címen: info@konyvnepe.hu
Könyv Népe Kiadó
A Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija által megálmodott, 2020-ban alapított Könyv Népe Kiadó az EMIH saját cégeként az idén kezdte meg a működését. Célkitűzéseiket két nagy témára oszthatjuk. Egyrészt olyan könyveket szeretnének kiadni, amelyek olvasmányos formában foglalkoznak a zsidó filozófiával és közérthető nyelvezettel közelebb hozzák az elmélkedéseket az olvasókhoz. Másrészt pedig szépirodalmi jellegű kiadványok megjelentetése szerepel a tervek között, amelyek – mint a most megjelenő óbudai memoár – valós történetek a régmúltról vagy pedig olyan – külföldön igen népszerű – fikciós formában megírt könyvek, amelyek ismert, zsidó emberekről (például a Rebbéről) szólnak. A kiadványok – amelyek a tervek szerint a könyvesboltok polcaira is felkerülnek majd országszerte – zsidó és nem zsidó olvasók számára egyaránt élményt nyújtanak majd.
V. J. recenziója
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 144. szám – 2021. július 1.