Világos útmutatást kaphattak az érdeklődők a Nyitott Esték a Rabbival című rendezvényen arra az aktuális kérdésre, hogy miképpen helyes viszonyulnunk a menedékkérők ügyéhez. Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox rabbinátus vezetője, nem csak azt hangsúlyozta, hogy segíteni kell az „idegeneken”, hanem arra a félelemre is reagált, amely a zsidó közösségekben az iszlám híveivel kapcsolatban kialakult. Az EMIH által szervezett beszélgetésen Juhász Attila politológus előadásából az is kiderült, hogy a menedékkérők befogadásáról szóló uniós jogi keretrendszer összeomlóban van.
– Nehéz kérdés a menekültügy és minden nappal egyre nehezebb. Nem könnyű véleményt formálni a politikai érzelmektől függetlenül – kezdte Oberlander Báruch a választ arra a nyitó kérdésre, hogy mi a rabbi álláspontja a kialakult nagyon súlyos válságról. Hozzátette, hogy a morális-etikai-vallási álláspont kialakításához támpontot adnak a bibliai és a talmudi források, illetve a zsidó nép szomorú tapasztalatai a menekült sorsról.
A rabbi Mózes második könyvét idézte: „Idegent ne gyötörj és ne zaklass, mert idegenek voltatok Egyiptom országában”. Az idegent, ami héberül gér, nem csak azokra vonatkozik, akik betérnek a vallásba. A szót nem szűken kell értelmezni. Idegen, aki nem tartozik ide, akire felfigyelnek az emberek, miért van itt – magyarázta Oberlander rabbi, kiemelve, hogy a „ne zaklass”, hanem segíts parancsa után rögtön az érvelés következik Mózes könyvében.
„És idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegen lelkét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában” idézte a rabbi. – Tudjuk milyen rossz érzés idegennek lenni. A Biblia arra figyelmeztet, hogy ne felejtsük el, milyen a másik oldalon lenni – összegezte, majd a bibliai érveket lefordítva arra figyelmeztetett: ha valakinek el kell hagynia az otthonát, mert életveszélyes helyzetből menekül, morális kötelezettség segíteni neki.
– A háláchában, a zsidó jogban, a legfontosabb parancsolat az élet mentése. A 613 parancsolatból 610-et meg lehet szegni, ha az élet mentéséről van szó – szögezte le, példákat is említve. – Akár a szombat megtartása, akár a kóser evés, akár a Jom Kipur-i böjtölés alól is felmentést ad, ha életet kell menteni. A népvándorlás korára utalva elmondta, hogy a Szentírás egyértelműen fogalmaz arról, hogy nincs jogunk megtagadni ezt a vándorlást. Az idegen relatív fogalom. Aki ma nem idegen, tegnap még az volt. Mindenki valamikor jött valahonnan – fejtette ki, hangsúlyozva, hogy nem szabad az „idegen” szóval megbélyegezni valakit. Egy kivétel van, amikor korlátozni lehet a vándorlás jogát: amikor egy bevándorló veszélyezteti a település életét, a hely, város létét.
Oberlander rabbi a zsidók nem is olyan régi tapasztalatára emlékeztetett. – A II. világháború idején voltak zsidó menekültek, akik hajóra szálltak, de nem fogadták be, hanem visszafordították őket. A vége Auschwitz lett – fogalmazott.
Nem migráns, nem bevándorló, hanem menedékkérő
Amikor Juhász Attila, a Political Capital elemzője átvette a szót, először a jogi fogalmakat tisztázta – ha a nyilvánosságban megjelenő tudósításokat és hozzászólásokat nézzük, akkor hiánypótló jelleggel. – Akiket itt a városban többségében látunk, menedékkérők. Ezzel szemben azt halljuk, hogy bevándorlók. Az ENSZ és a nemzetközi jogi normák alapján a bevándorló olyan személy, aki egy idegen ország területén tartósan letelepedett – mondta, arra célozva, hogy a Magyarországra tömegesen érkező menekülő emberekre, akik nem akarnak maradni és nem is töltöttek el itt huzamosabb időt, képtelenség a bevándorló kifejezést használni. Juhász szerint a köznyelvben gyakran hallható „menekült” kifejezés sem pontos: jogilag ebbe a kategóriába azok a személyek esnek, akik egy hivatalos eljárás keretében menekült státuszt kapnak.
„Nem akarunk illegális bevándorlókat” – olvasható a plakátokon, de a fogalomhasználat helytelen. – Az illegális bevándorló olyan személy, aki egy eljárás keretében belül nem kapott tartózkodási engedélyt, és mégis marad az adott országban. Jogi értelemben nonszensz használni a Magyarországra érkező menedékkérőkre – fejtette ki. Gyakran elhangzik még a migráns kifejezés, amely azokra vonatkozik, akik legális státusszal érkeznek egy országba nem menedékkérőként. Ilyen státuszt lehet kapni tanulásra, munkára, stb. Juhész Attila azt is elemezte, hogy nevezhetjük-e a menedékkérők Európába özönlését népvándorlásnak. – Ez hosszú idő óta az Európai Uniót elérő egyik legnagyobb menekülthullám, de nem népvándorlás – állapította meg, hozzátéve, hogy nem népek kelnek útra, hanem olyan embercsoportok, akik háborús övezetből menekülnek. Jellemzően Szíriából, Pakisztánból, Afganisztánból, Irakból.
Az elemző felelevenítette az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junkernek becslését, miszerint az Unióban nagyságrendileg 160 ezer menedékkérőt kellene elosztani a tagállamok között. – Ez hét ezreléke az Unió lakosságának. Sokat elmond az európai intézményrendszer hatékonyságáról, hogy ez a nem túl nagy szám okoz ekkora politikai válságot – fogalmazott.
– Franciaország kivételével a II. világháború után inkább a kivándorlás volt jellemző Európára. Magyarország esetében végképp ez a helyzet, a menekültek érkezése új jelenség. Ugyan a jugoszláv háború idején, a kilencvenes évek elején érkeztek ide menekülők, de az kisebb hisztériát váltott ki – helyezte a társadalmi reakciót más megvilágításba. Az elemző a migrációs politikáról is beszélt. – Sokszor keringenek tévhitek arról, hogy Európában engedékeny bevándorlási politika van. Csakhogy az unióban nincs közös bevándorlási politika. Van ugyan egy közös jogi keretrendszer, ami nem működik, sőt, most omlik össze. A dublini egyezmény és a schengeni kötelezettségek néhány országra nehezednek, azokra, ahová a menedékkérők érkeznek. A többi országnak nem érdeke szolidárisnak lenni – fejtette ki.
A beszélgetés során felmerült az a kérdés, hogy politikai síkon értelmezhető-e, és főleg igazolható-e a kormány politikája akként, hogy a menedékkérők veszélyeztetik a nemzeti közösséget. Ezt a kérdést elsősorban Oberlander Báruchhoz intézte Somogyi Zoltán, az este moderátorra, hiszen a rabbi a bibliai forrásokat említve elmondta, hogy a közösséget veszélyeztető esetekben korlátozható a vándorlás joga. A rabbi egyértelmű választ adott: a veszélyeztetés objektív fogalom, nem szubjektív. – A veszélyeztetés egy város, település teljes felszámolását, megszűnését jelenti – fogalmazott.
Arra az ellenvetésre, hogy a menekültek esetleg elveszik a magyarok munkáját vagy visszavetik a jólétét, a rabbi ismét egyértelmű és világos választ adott. – Van az emberi élet védelme a mérleg egyik serpenyőjében, illetve a munkahelyek biztonsága és a szociális jólét a másikon. Nem ugyanaz a súlyuk. A szociális biztonságért drága ár, ha azért emberéletekkel kell fizetni. – A haszidizmus alapművében, a Tánjában az olvasható a Talmud alapján, hogy segíteni kell a rászorulókat, de nem annyira, hogy abba tönkremenjen a segítő, ezért nem kell adományra többet költeni, mint az adakozó vagyonának 20 százaléka. Viszont, ha a másik élete veszélyben van, akkor minden segítséget meg kell adni – magyarázta a Tánjából levezethető erkölcsi útmutatást.
A politikai elemző nyelvén is hasonló tartalmú válasz érkezett. – Háborús területekről menekülő emberekről van szó, nem jogalap nélkül érkeztek. Mind a morális, mind a politikai ésszerűség azt diktálja, hogy nem szabadna hisztériát kelteni. A kormány elszalasztotta ennek a lehetőségét – fogalmazott, utalva arra, hogy a plakátkampány fontosabb volt, mint felkészülni a menedékkérők fogadására.
Valós kockázatok – egyértelmű kötelezettségek
A beszélgetésbe ezen a ponton a közönség is bekapcsolódott. Ekkor hangzott el egy, a fanatikus iszlámtól okkal tartó zsidók közösségeket érintő kérdés: mérlegelni kell-e a menedékkérelmi eljárás során, hogy a menekülők milyen hitűek?
Oberlander rabbi kijelentette, hogy a zsidók félelmeit nem szabad tagadni. A fundamentalisták nem egyszer támadtak zsidókra, és szintén kegyetlen tapasztalatot eredményezett, amikor Szíria Izraelt támadta. A rabbi azonban arra int, hogy ezeken a kényelmetlen érzelmeken felül kell kerekedni, ha egy muszlim menedékkérő életveszélyben van. – Nincs jogom gondolkodni. Először nyisd ki az ajtót, etesd meg! Utána van idő megtárgyalni, kinek mihez van joga. Ha valaki bajban van, annak segíteni kell. Nem mondom, hogy a zsidóknak nincs okuk a félelemre. De amíg valakire nincs bizonyítva, hogy bűnös, addig érvényes rá az ártatlanság vélelme. Kollektívan nem lehet a bűnösséget rápecsételni senkire sem. Nem terrorista, nem fundamentalista a többség. A kérdés ugyan ott lebeg, de nem akkor kell megtárgyalni, amikor a menedékkérő életveszélyben van – fogalmazott a rabbi, hozzátéve, történelmi tény, hogy zsidó és iszlám közösségek békében éltek egymás mellett sokszáz éven keresztül.
Ráadásul az azonnali segítségnyújtásból, a menekülők megmentéséből nem következik a végleges letelepedés. Amikor stabilizálódik az országaikban a helyzet, hazatérhetnek.
A politikai elemző másfelől közelített. – Valós kockázatról beszélünk. Azonban a terroristák jellemzően nem e menedékkérők közül kerülnek ki, hanem a harmadik generációs bevándorlókból, akik már rég brit vagy francia állampolgárok. Az Iszlám Államnak is hasznosabb beszervezni olyan embert, aki már régóta Európában él és beszéli az adott nyelvet, mint aki menekül – mondta Juhász Attila, akitől a közönség soraiból azt is megkérdezték, mi a véleménye arról, hogy a magyar kormány nem engedi tovább az országba érkező menekülteket. – Az jogszerű, hogy regisztrálja őket. De kiderült, a gyakorlatban nem működik a regisztráció. A többséget nem tudják elérni a hatóságok, a tagállamok nem tudják ezt a kötelezettséget betartani. A dublini rendszer ezért van összeomlóban. De jure ugyan még létezik, de a gyakorlatban már nem működik – fogalmazott.
A közönségből arról érdeklődtek, hogy a helyzetet miként lehet kezelni. Abban egyetértett mindenki, hogy első sorban arra lenne szükség, hogy stabilizálódjon az a térség, ahonnan az emberek az életüket féltve menekülnek. Felmerült, hogy a probléma kezelésébe azokat az arab országokat is be kellene vonni, amelyekben jólét van, és amelyek egyelőre elzárkóznak a menekültek befogadásától. Szóba került még az elmúlt évtizedek kudarcos politikája, például Franciaországban, ahol a kormányok nem tettek érdemi erőfeszítéseket, hogy a bevándorlók valóban integrálódni tudjanak.
Arra a záró kérdésre, hogy mit tehetünk mi, civil polgárok, a rabbi a következő választ adta:
– Aki segíteni akar az ide érkező menekülteknek, kis lépéseket tehet. Praktikus, ha adománygyűjtő akciókban vesz részt. Ha van ereje és tehetsége, személyesen keresi fel őket. Sok kicsi sokat ér – igazította el útravalóul a közönséget Oberlander Baruch rabbi.
Ónody-Molnár Dóra
fotók: MTI