Michael Smuss, a varsói gettólázadás egyik utolsó élő harcosa, aki később festőművészeten keresztül dolgozta fel a holokauszt borzalmait, Izraelben hunyt el 99 éves korában.
A férfi, aki 1943-ban Molotov-koktélokkal küzdött a nácik ellen a gettólázadás idején, október 21-én halt meg, és pénteken helyezték örök nyugalomra Petách Tikvában – közölte felesége, Ruthy.
A March of the Living (Élet menete) nemzetközi szervezet közleményben gyászolta Smuss halálát, „a dac, méltóság és zsidó bátorság szimbólumának” nevezve őt.
„Ahogy a varsói gettó utolsó harcosai is lassan eltávoznak, történelmünk egy új fejezete zárul le”
– mondta a szervezet elnöke, Smuel Rosenman. – „Most már mi vagyunk azok, akik továbbviszik a történetüket, hűségesen és örökre.”
Aliza Vitis Shomron, Smuss egykori bajtársa a varsói zsidó ellenállásból, mély szomorúságának adott hangot:
„Bátor harcos és kivételes jellem volt. Bátorsága testesíti meg azt az erőt és kitartást, amely a holokauszt legsötétebb napjain is életben tartott minket.
Egyre magányosabbnak érzem magam, oly’ sok bajtársam már nincs közöttünk. Legyen áldott az emléke.”
A zsidó ellenállás harcosa
Michael Smuss 1926-ban született a mai Gdańskban (akkor Danzig), majd családjával együtt Łódźba és Varsóba költözött.
1940-ben több százezer zsidóval együtt őt is a varsói gettóba zárták, ahol éhezés, betegség és kegyetlen elnyomás uralkodott.
A reménytelenség közepette Smuss csatlakozott Mordecháj Anielewicz vezette Zsidó Harci Szervezethez (ŻOB). Miközben náci sisakokat kellett javítania, véletlenül hozzájutott egy olyan vegyi anyaghoz, amely gyújtóbombák készítéséhez volt alkalmas.
„Palackokba töltöttük, és a háztetőkre raktuk őket, amikor a nácik jöttek, ezeket dobtuk le rájuk”
– mesélte egy 2022-es interjúban a dél-karolinai Sumter County Múzeumban.
1943. április 19-én, amikor a náci csapatok bevonultak a gettóba, hogy elpusztítsák annak lakóit, Smuss a tetőkről dobálta a Molotov-koktélokat. A harc majdnem egy hónapig tartott, mielőtt a gettót porig rombolták. Smuss azok közé tartozott, akik túlélték.
Elfogása után Treblinkába vitték volna, de végül kényszermunkára osztották be. Több koncentrációs tábort is túlélt, majd 1945-ben egy halálmenetet követően szabadult fel.
Az ellenállótól a művészig
A háború után Smuss az Egyesült Államokba emigrált, ahol új életet kezdett és családot alapított. Később Izraelbe költözött, ahol megismerkedett második feleségével, Ruthyval.
A háborús traumát festészeten keresztül dolgozta fel: képeit több országban, köztük Németországban is kiállították. Ott gyakran tartott előadásokat diákoknak a holokausztról, személyes tanúságtételként.
Idén szeptemberben Steffen Seibert, Németország izraeli nagykövete a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjével tüntette ki a Rámát Gán-i Anita Miller–Cohen Idősek Otthonában, elismerve munkáját a holokauszt-emlékezet és a német–izraeli párbeszéd előmozdításában.
„Mélyen elszomorított Michael Smuss halála” – mondta Seibert.
„Egész életét a holokauszt tanításának és az emlékezésnek szentelte.”
„Istennek köszönöm, hogy megmenekültem…”
Egy korábbi interjúban Smuss így fogalmazott:
„Istennek köszönöm, hogy megmentett… hogy elmondhassam az embereknek, mi történt.”
Emléke legyen áldott!
Forrás: JNS
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.