108 éves korában, álmában hunyt el Rachel Nahmias Kornberg, akit sokan a világ legidősebb anyanyelvi ladino-beszélőjeként tartottak számon.
Rachel 1917. október 7-én született Szalonikiben, Ávrám és Matil Nahmias gyermekeként. A család nem sokkal később Monasztirba (ma Bitola) költözött, ahol a háború kitöréséig éltek. A Nahmias család sikeres textilüzletet vezetett, és megbecsült tagja volt a helyi zsidó közösségnek. Rachel az Alliance Israélite Universelle iskolájába járt, ahol franciául és olaszul tanult, anyanyelve azonban a ladino volt. Úgy tartják, haláláig ő lehetett a világ legidősebb, anyanyelvi ladino-beszélője.
Békés gyermekkora a második világháború idején ért véget. 1943. március 11-én Bitola valamennyi zsidó lakosát – köztük Rachel családját is – a vasútállomásra rendelték. Innen Szkopjéba, majd a treblinkai megsemmisítő táborba deportálták őket.
Rachel a bitolai zsidók két százalékához tartozott, akik túlélték a holokausztot. Életét albán szomszédjuk, az albán konzul mentette meg. Amikor édesanyja felismerte a közelgő veszélyt, könyörögve kérte a konzult, hogy rejtse el a lányát. A férfi burkát és hamis iratokat szerzett Rachelnek Fatime Huseini néven, és saját otthonában alkalmazta nevelőnőként. Amikor hónapokkal később valaki felismerte őt, a konzul autója csomagtartójában juttatta át Albániába, ahol Tiránában, a családjánál talált menedéket.
Burkában bújtatták
A háború után Rachel visszatért Bitolába, ám közösségéből szinte senki sem maradt életben. Évekig próbálta újraépíteni az életét a Balkánon, mígnem megtudta, hogy egyik fivére, aki a háború kezdetén nem tartózkodott Bitolában túlélte a holokausztot. Így hát elutazott hozzá Olaszországba, hogy újra együtt lehessenek. 1950-ben az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol a Hebrew Immigrant Aid Society (HIAS) segítségével kitanulta a varrónői mesterséget.
Ugyanebben az évben nagynénje, az 1913-ban Amerikába kivándorolt Emma Aroesty értesült arról, hogy Rachel életben van. Arra kérte legidősebb fiát, Juliant, keresse meg őt. Julian Ohio államban talált rá, és vonatjegyet vásárolt számára, hogy a családdal tölthesse az ünnepet Rochesterben, New York államban.
Amikor Rachel leszállt a vonatról, egy asszony odalépett hozzá, és megkérdezte: „Ön Rachel Nahmias?” Amikor igennel felelt, nagynénje és mind a kilenc felnőtt gyermeke köré gyűlt. Rachel később úgy emlékezett, az a szeretet és melegség, amely akkor fogadta, egész életében elkísérte. A család részévé vált, és ezt a köteléket mindig nagy becsben tartotta.
1956-ban férjhez ment Fred Kornberghez, a lengyel származású holokauszttúlélőhöz, aki Bostonban élt és dolgozott. Az 1960-as és 1970-es években elismert és keresett varrónőként dolgozott Boston híres Newbury Streetjén, több neves női divatüzletben, köztük a Gertrude Frank és a Cyreld’s üzletekben.
Emlékezetét őrzik a ladino dalok
Kilencvenéves kora után idősek otthonába költözött, ahol új közösségre talált. Barátokat szerzett, részt vett kézműves foglalkozásokon, zenei programokon, sábátokon, sőt még tájcsin is. Mosolya, életszeretete és szefárd öröksége iránti mély elkötelezettsége mindenkit megérintett. Még 108 évesen is ladino dalokkal és történetekkel örvendeztette meg családját és barátait.
Rachelt gyászolja unokahúga, Matilda Cicolani és férje, Giuliano, valamint lányuk, Sarah; unokaöccse, Alberto Nahmias és felesége, Rosemarie, valamint két fiuk és mindazok, akik mélyen szerették és ismerték.
Emlékéből fakadjon áldás!
Forrás: ladjente.com
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.