A zsidó gondolkodásban az élet választása kiemelkedő fontosságú, és minden egyes ember saját kezében van, hogy ezt a döntést meghozza. A Tóra és a tanítások arra ösztönöznek, hogy az életet és a jót válasszuk, szemben a halállal és a rosszal, hiszen minden nap egy új lehetőség arra, hogy a lelki fejlődést és a spiritualitást előtérbe helyezzük.
A következőket olvassuk a Misna etikai kérdésekkel foglalkozó részében, a Pirké Ávotban (Az atyák bölcs tanításai, 3:14):
„Kedvelt az ember, mivel Isten a saját képmására teremtette őt. Még jobban kiemeli kedveltségét, hogy az Örökkévaló ezt tudtul is adta neki, amint le van írva: »Isten a maga képmására alkotta az embert…«.” [Ákivá rabbi]
Az „Isten képmására teremtettség” természetesen – akármilyen bájos, sármos vagy jóképű is valaki – nem valódi fizikai megjelenésre utal, olvasható az aish Facebook-oldalán. A kijelentést metafizikai értelemben kell értelmezni. Ahogyan Isten független és képes világokat teremteni, úgy minden ember is képes saját világát megteremteni. Ez a teremtő erő független másoktól és személyes döntéseken alapul.
Az Örökkévaló az embert a Föld porából teremtette
A Berésit (Teremtés) könyvében olvassuk, hogyan teremtette meg az Örökkévaló az embert a Föld porából, és hogyan lehelte orrába az „élet leheletét”. Ez a lehelet az ember lelke, teste pedig a por. Az élet választás kérdése. Inkább a fizikai test vágyainak engedünk, mely a pihenést, az alvást és végső soron a halált keresi, vagy inkább az élni vágyó, spirituális lélekkel azonosulunk.
A döntés minden egyes ember sajátja. Ezért mondja azt a Tóra Mózes ötödik könyvének egyik utolsó szakaszában (5Mózes 30:15, 19): „Lásd, eléd tettem ma az életet és a jót, a halált és a rosszat… Válaszd tehát az életet, hogy életben maradj…”. A választás a mi kezünkben van, a kettő közti harc is bennünk zajlik. A zsidó gondolkodás szerint mindig az életet kell választanunk.
