Albert Einstein a világ egyik legismertebb embere, s így minden bizonnyal a legismertebb tudósa is. Zsidó származása viszont már kevésbé ismert, az pedig még kevesebben tudnak, hogy ha akar, még Izrael Állam elnöke is lehetett volna.
Einstein zsidósága kevésbé ismert, ám nem kevésbé fontos, mint a relativitáselmélet, írja a My Jewish Learning. Ismerjenek meg hát néhány, eddig kevésbé ismert tényt a tudós életéből.
Amikor Albert Einstein 1921-ben a frissen kidolgozott relativitáselméletet bemutatta a párizsi Sorbonne-on, akkor félig viccesen a következőket mondta: „Ha állításom beigazolódik, akkor a németek németnek neveznek majd, a svájciak svájci polgárnak és a franciák azt mondják, hogy nagyszerű tudós vagyok. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor a franciák svájcinak, a svájciak németnek, a németek zsidónak neveznek majd.”
Einstein asszimilált zsidó családban született
Einstein a németországi Ulmban született asszimilált zsidó szülők gyermekeként 1879-ben. Tízéves volt, amikor apja csődbe ment és a család Olaszországba költözött. Az egyébként is magányosságra hajló fiú még befelé fordulóbb lett.
A 26 éves Einstein számára az 1905-ös év a csodák éve volt. Szabadalmi ügynökként dolgozott és eközben négy tételt nyújtott be egy fizikával foglalkozó, neves német lapnak, és mind a négyet elfogadták. Ez a négy tanulmány tartalmazta későbbi nagy tétele, az E=mc2 alapjait. 1911-ben professzor lett a prágai német egyetemen és 1919-től fogva, amikor egy napfogyatkozás igazolta a tételeit, teljességgel a kutatásainak szentelte magát. Ugyanebben az évben elvált első feleségétől és gyermekei anyjától, és elvette unokatestvérét, Elsát. Egy évvel később, 1920-ban kapta meg Einstein a Nobel-díjat.
Talán egyetlen tudós sem kapott soha olyan figyelmet, mint Einstein. Nagypapás megjelenése, nyilvánosan megjelenő írásainak finom stílusa és bölcs mondásai egyaránt szerethető figurává tették. Az is elképzelhető, hogy népszerűségét az adta, hogy az univerzum működését az átlagembernél sokkal jobban ismerő tudós létére nyíltan beszélt az élet misztériumáról és Istenről is.
Einstein Istenről alkotott véleménye
1927-ben baráti vita zajlott Einstein és a fizikus Niels Bohr között arról, hogy a determinizmusról, vagyis arról, hogy vajon az univerzumban minden egy előre meghatározott rend szerint történik-e (ez az elmélet kizárja a szabad akaratot). Einstein ez alkalomból beszélt arról, hogy a világegyetemben létezik egy alapverő rend: „Meggyőződésem, hogy Ő [Isten] nem kockajátékos” – szól a híres mondása. Ugyanakkor nem tűrte, ha világlátását a hagyományos vallási meggyőződések keretei közé akarták szorítani.
Úgy vélte, hogy a tudomány és a vallás közti konfliktusok értelmezési hibákból erednek és „a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül pedig vak”.
Elnökségi tag volt New York-i Első Humanista Társaságban, ugyanakkor Istenről alkotott elképzeléseivel rendre felbosszantotta társait. Szerinte Isten a lehető legnagyobb precizitással és harmóniával tervezte meg a világegyetemet, ám a hagyományos zsidó gondolkodással ellentétben úgy vélte, hogy Isten nem foglalkozik az egyén sorsával.
Szekuláris és tudományos érdeklődésű fiatalemberként Einstein elutasította saját zsidóságát. A náci ideológiát egyre inkább magáévá tevő Németországban Einstein kiállt az antiszemitizmus ellen és magáévá tette a kulturális cionizmus ideológiáját. Bár a zsidó állammal kapcsolatban vegyes érzelmei voltak, támogatta a zsidó folytonosságot biztosító intézmények létét és „a cionista eszme elkötelezett hívének” vallotta magát.
Államelnök is lehetett volna
Amikor 1952-ben elhunyt tudós barátja, Chájim Weizmann, izraeli államelnök, felmerült, hogy a tisztséget Einstein kapja meg. Dávid Ben-Gurion nevében Aba Eban lépett vele kapcsolatba, aki felajánlotta neki az elnöki posztot, megígérve, hogy tudományos munkáját továbbra is zavartalanul folytathatja. Egyetlen feltétele volt csupán: Einsteinnek Izraelbe kell költöznie és fel kell vennie az állampolgárságot. „Mélyen maghatódtam Izrael Állam ajánlatától és egyben szomorú vagyok és szégyellem magam, hogy nem tudom elfogadni.” – Állt végső válaszában.
Halála előtt Einstein szellemi örökségét és minden személyes dokumentumát a jeruzsálemi Héber Egyetemre hagyta. Annak ellenére, hogy nem támogatta a „választott nép” ideológiáját és hogy fiatal korában elutasította zsidóságát, végeredményben hitt abban, hogy munkássága és öröksége biztonságos és állandó otthonra lel Izraelben.