Egy gyermek naplója, egy kedvenc baba, féltve őrzött családi recepteket rejtő szakácskönyv, iskolai bizonyítvány, az Egyesült Államokba csempészett tóratekercs és egy ezüstkanál, melyet egy koncentrációs tábor maradványai között találtak. Mindezek a tárgyak megtekinthetők a „Holokauszt: mire képes a gyűlölet” című kiállításon a manhattani Zsidó Örökség Múzeumának új állandó kiállításán. A kiállításról a Jewish Telegraphic Agency írása számol be.
A tárlat az egyéni emberi történetekre fókuszál és a holokauszt előtti, alatti és utáni zsidó életekről beszél. A két emeleten futó kiállítás megalkotói 750 tárgy, írásos emlék és műtárgy egyéni történetét szőtték izgalmas hálóvá, melyben kibontakozik a holokauszt narratívája és az antiszemitizmus, valamint a zsidó ellenállás és kitartás története is.
Judy Baumel-Schwart, a kiállítás kurátora és az izraeli Bár-ilán Egyetem holokauszt-kutatója a következőket nyilatkozta a kiállítással kapcsolatban:
„Holokauszttal foglalkozó történészként mindig történetek és dokumentumok segítségével tanítottam a diákjaimnak arról, hogy mi és miért történt. Ezzel a kiállítással most tárgyak és képek százainak segítségével mutathatom meg az embereknek, hogy hogyan és kikkel történt.”
A kiállított tárgyak között található egy zománctál is, melyet három koncentrációs táboron keresztül őriztek és vittek magukkal a líbiai Burbea család tagjai. Először a líbiai Giado koncentrációs táborába deportálták őket, ahol kizárólag líbiai zsidókat tartottak fogva. Amikor az olaszországi Civitella del Trontóba szállították őket, csupán néhány személyes tárgyukat vihették magukkal. Innen kerültek a hírhedt bergen-belseni lágerba és 1944-ben itt született meg a család legifjabb tagja, akit a családtagok ezen a tálon vittek a körülmetélésére. A tálat Baumel-Schwartz adományozta a múzeumnak, ő pedig a Burbea család egy túlélő tagjától kapta negyven évvel ezelőtt:
„Rám nézett és azt mondta: »Maga most mindannyiunkért kezd tanítani. A tál teljesítette a küldetését a számomra. Már nincs szükségünk rá. Szeretném, ha magához venné, megmutatná a tanítványainak és elmesélné a történetünket«”
– emlékezett vissza.
Az ilyen és ehhez hasonló tárgyak bemutatásának célja az, hogy élettel töltse meg a száraz adatokat és első kézből származó történetekkel tegye megfoghatóbbá a holokausztot, magyarázta Michael Berenbaum, a holokauszt kutatója és a kiállítás tanácsadója. „A történetmesélő múzeumban hiszünk” – mondta és felhívta a figyelmet a tárlatnak helyet adó múzeum teljes nevére: „A Zsidó Örökség Múzeuma – a Holokausztnak Állított Élő Emlékmű”.
Toby Levy 1933-ban született lengyelországi ortodox zsidó családban. Családjával együtt 1942-től fogva bujkáltak egy nem-zsidó barátnál, aki egészen 1944-ig rejtegette a kilenctagú családot. Ekkor kerültek a hontalanok táborába, ahol egészen 1949-ig tartózkodtak és innen vándoroltak az Egyesült Államokba. Az asszonynak ugyan nem láthatók személyes tárgyai a kiállításon, de fontosnak tartja a kiállítást. A múzeum képviseletében Levy hosszú ideje beszél az átéltekről és a tapasztalt borzalmakról és fontosnak tartja, hogy a holokauszt emlékezete megmaradjon.
„Ahányszor elmondom [a történetemet], újra át is élem. A múzeum tökéletes kiállítást alkotott a tanításhoz”
– mondta.
Ahhoz, hogy a holokauszt teljes történetét felvázolhassák, a nácik hatalomra kerülése előtti időszak virágzó zsidó közösségeit mutatják be először.
„Élő, lélegző, életteli közösség volt ez, melynek fogalma sem volt arról, hogy ideje véges és hogy a pusztulás peremén áll”
– mondta Berenbaum.
A tárlaton felidézik az 1943. áprilisi varsói gettófelkelést, a „végső megoldás” tervén dolgozó Hitlert és a náci kollaboránsokat, és a főleg üres szavakat és csak félig elvégzett tetteket eredményező Bermuda-konferenciát is. A tárlat kontextusának megteremtéséhez a szervezőknek definiálniuk kellett, hogy mi az a zsidó nép és milyen kultúra veszett oda a világban a holokauszt nyomán Irántól és Líbiától kezdve, Görögországon át egészen Kelet-, Közép- és Nyugat-Európáig. Láthatók továbbá a nácik antiszemita kampányának emlékei, melyekkel más korszakok antiszemita propagandáját is párhuzamba állították, így megjelenik a keresztesek, az inkvizíció és az orosz pogromok zsidóellenessége is. A nácik antiszemitizmusának kiterjedtségét antiszemita karikatúrák és náci propagandaanyagok segítségével mutatják be.
Bruce Ratner, a múzeum egyik vezetőségi tagja hangsúlyozta, hogy a kiállítás a mai napig aktuális és hogy címével erre is szerették volna felhívni a látogatók figyelmét: „Amit az elmúlt öt vagy hat évben láttunk, azt se én, se senki más nem gondolta, hogy még egyszer látjuk majd – legyen szó az ukrajnai háborúról, menekülttáborokról, tömeggyilkosságokról vagy népirtásról. Mindig azt gondoltuk: soha többé és most mégis látjuk ezeket. Sajnálatos módon a holokauszt mindezek tekintetében méterrúd, amellyel napjaink eseményeit mérjük és ez a múzeum történetmesélési célja”. Berenbaum elmondta:
„A múltra való emlékezés célja a jövő átalakítása. Tragikus módon olyan világban élünk, mely sürgőssé tette ezen üzenet átadását. Napjainkban, a mi időnkben, éppen azokban a hónapokban, amikor összeállítottuk a kiállítást… Az ellenállásnak új jelentése van, az emigrációnak új jelentése van, az inváziónak és az emberi gonoszsággal szemben tanúsított emberi együttérzésnek is új jelentése van.”
Címlapkép: YouTube képernyőfotó