Bródy László: Rabbi Amnon imája
(Hosszú árnyat vet a gettó,
keskeny utcán őszi napfény
bágyadt vize permetez.
Rabbi Amnon csonka testét
viszik, viszik csöndes utcán
újévnapnak csendje ez.
Mainz urának parancsára
lett a Rabbi teste csonka:
lábát vette el a kard,
mert az útról, régi útról,
ősi útról, hősi útról
ő letérni nem akart.
Göthös utcán zsinagóga
húzódik meg búsan Isten
lábainál odalent.
Odavágyott imádkozni
s ó-falak közt reszket ajka,
zúg a csend és sír a csend.)
A Titkok Könyvét kinyitod Uram,
a szörnyű könyvet, melyben áll élet, halál.
S a légbe megriadt madár suhan.
Remegjenek az égi madarak,
kalász, melynek arcába vág a szél, a fák
s a bogarak a sziklatömb alatt.
Remegjenek, mert mindegyik Tiéd
s kegyelmes ujjadon forog harmat, homok
s az embernyáj. Pásztor, hozzád siet.
Elrejtőzködni merre a bozót?
Füvek, bogarak, emberek, remegjetek!
Ítélkezel: a Könyvet lapozod.
És benne van,
Kit nyomtalan
nyelnek le földek
ki vízbe fúl,
ki tűzbe hull
s kit fegyver öl meg.
És benne áll,
kit éhhalál
sorvaszt, a sárga,
ki égbe hág,
s kit roskadt ág
taszít a sárba.
Ki pestises,
s akit kiles
véres vadállat,
gazdag, szegény
sors bélyegén
beírva Nálad.
És benne ég,
ki önkezét
szívébe fúrja,
kit fellegek
érintenek
s kit ég azúrja.
Ki megy, ki jön,
kit ér öröm
s kit bánat, ó, jaj!
Bent áll: ki kap
virágokat,
kit skorpió mar.
A napjaink a titkos jeleké
és mint a szellő, remegünk
s az énekünk
szelíden száll az Asztalod elé.
A Halál Könyvét tedd el már, Uram,
a fű leszáradt és a kedv,
a drága nedv kiloccsant.
A jóból nekünk mi van?
Az Élet Könyvét nyisd ki!
Sár alatt kacsintson szende ibolya
és fuvola szóljon a réten! Isten! Áldalak!
(Rabbi Amnon szent imája
elszállt Isten szőnyegére
és leborult odafent.
Száll az ima, száll a lélek,
Rabbi Amnon szíve néma,
zúg a csend és sír a csend.)
 A Sátoraljaújhelyen született Bródy László (1897–1984) ügyvéd, mint költő, író vonult be a köztudatba, rendszeres munkatársa volt az Egyenlőségnek, majd a vészkorszak után az Új Életnek, de több kötete is megjelent. Temetésén dr. Scheiber Sándor (1913–1985) rabbi úgy aposztrofálta őt, mint „a zsidó költő Magyarországon”. |
Fotó: Todd Trapani on Unsplash
Források:
Bródy László, „Rabbi Amnon imája”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 38. szám, 12. old.
Zsadányi Oszkár, „A Biblia turistájának utolsó útja – Bródy László temetése”, Új Élet, 1984. 39. évf. 10. szám, 7. old.