1792-ben, tisré hónap harmadik napján, nem sokkal fia harmadik születésnapját követően elhunyt az Álter Rebbe második lánya, Dvora Lea rebecen. Életéről nem sokat tudunk, álljon itt emlékére az alábbi történet.
Azokban az években a haszidizmus gyorsan terjedt, ám az Álter Rebbe, a chábád haszidizmus alapítója nem lehetett nyugodt. Látta ugyanis, hogy a spirituális világban nagy az ellenállás a tanításaival szemben. Nagy gonddal kiválasztott küldöncöket menesztett a haszidizmus alapítója, a Báál Sém Tov és az ő személyes mestere, a mezricsi mágid sírjához, hogy közbenjárásért könyörögjenek a zsidó nép érdekében és társait is figyelmeztette a közelgő nehéz időkre. Emellett áldást kért a mágid egyik legnagyszerűbb tanítványától, a csernobili Náchum rabbitól, majd bezárkózott a dolgozószobájába és mélyen belemerült az imáiba.
Néhány nappal később hívatta lányát, Dvora Leát és elmondta neki, mi nyomja a lelkét: az Égben ellenzik, hogy ilyen mélységben fedi fel a haszid tanokat, víziójában látta a Báál Sém Tov és a mágid sötét, felhős arcát.
Dvora Lea tudta, hogy apja élete veszélyben van. Összegyűjtötte apja három legjobb tanítványát és megeskette őket, hogy minden körülmények között azt teszik, amit mond, még ha emberélet forog is kockán és nem árulják el senkinek, ami történt. Más választásuk nem lévén, a haszidok beleegyeztek, mire Dvora Lea elmondta nekik, hogy milyen sürgető a helyzet és hogy az Álter Rebbe élete veszélyben forog. Ezt követően közölte, hogy a három jelenlévő férfi vallási bíróságot alkot és tanúskodik arról, hogy Dvora Lea saját életét adja apja élete helyett.
„Én meghalok, apám pedig élni fog”
– jelentette ki.
Ros hásáná estéjén az asszony elment családja zsinagógájába és a tóraszekrény elé állva kijelentette:
„Én, Dvora Lea, Sterna lánya döntésem súlyának teljes tudatában kijelentem, hogy életet cserélek apámmal, Sneur Zálmánnal, Rivka fiával. A halálom hozzon engesztelést számára.”
Amikor aznap este apja meg akarta őt áldani, hogy jó éve legyen, Dvora Lea arra kérte, hogy ne tegye, csupán ő kívánt jó évet az apjának.
Dvora Lea férje, Sálom Sáchná rabbi kétségbeesett, ám apósa azzal vigasztalta, hogy hároméves unokája, Menáchem hoz majd vigasztalást (héberül nechámá, ez a Menáchem név jelentése is) számukra. Másnap, tisré hónap harmadik napján, Gedáljá böjtjén Dvora Lea hirtelen megbetegedett és meg is halt még azon a napon. Tiszta lelke egyenesen felszállt az égbe. Fia, a hároméves Menáchem Mendel egyedül mondta el utána a kádist.
Egy évvel később, a jom kipurt megelőző napon az Álter Rebbe elvitte a gyermeket anyja sírjához és arra kérte, hogy áldja meg a fiát hosszú élettel és kiemelkedő tudással, valamint sok-sok jó cselekedettel. Az engesztelőnap után az Álter Rebbe tanítót fogadott elárvult unokája mellé, majd ismét elvitte őt Dvora Lea sírjához és áldást kért a fiú számára a tanulmányaihoz. Ettől fogva a tanító és az Álter Rebbe is naponta tanult a gyermekkel, akiből a Cemách Cedek, a Chábád haszidizmus rendkívüli tóratudásáról híres harmadik vezetője lett.
A fiatal Menáchem Mendel tanulmányai megkezdésétől fogva nagyapja szobájában aludt. Egy éjszaka hirtelen kiabálni kezdett: „Anyám, vigyél magaddal!” Ekkor megjelent neki álmában az anyja, és azt mondta: „Nem lehet, drága fiam. Aludj nyugodtan, nagyapád ott van melletted.”
Dvora Lea a legdrágábbat adta a haszidizmusért, amit csak adhatott: saját életét.
Az a tény, hogy az Égben elfogadták a cserét, azt jelenti, hogy olyan magas spirituális szinten állt, ami apjáéval összemérhető volt. Az ő önfeláldozásának köszönhetően az apja által megkezdett utat folytatni lehetett, és nem tűntek el tanításai. Fia, Menáchem Mendel nemzedékének egyik legnagyszerűbb kvalitású mestere lett, aki nagybátyja, a második rebbe halála után átvette a Chábád-mozgalom vezetését. Több mint félmillió követője volt, haszidok és nem haszidok egyaránt. Életművében továbbvitte azt, amiért anyja nemcsak az életét adta, de feláldozta azt a különleges kapcsolatot is, ami csak anya és gyermeke között alakulhat ki.
Emléke legyen áldott!
Fotó: Suhyeon Choi on Unsplash