Így szólt a Báál Sém Tov:

„Új lélek érkezik ma a földre, mely korábban soha nem öltött még fizikai testet.”

Cháj elul (elul hó 18.) a Báál Sém Tov és az Álter Rebbe születésnapja. Utóbbi 1745-ben született a lengyelországi Lioznában. Apja, Báruch egyenesági leszármazottja volt a prágai Jehuda Lőw rabbinak (1520-1609), akit Máhárál néven is ismernek. Anyja a lioznai kertész, Ávráhám lánya volt, esküvőjükre 1743-ban, elul hó 17-én került sor.

Amikor egy év elteltével még nem született gyermekük, a fiatal pár Mezibusba utazott a Báál Sém Tovhoz (Best), hogy áldást kérjen tőle. A Best minden évben megünnepelte születésnapját, és amikor Báruch és Rivka Mezubusba érkeztek, éppen egy ilyen születésnapi lakomára készülődtek. A lakoma végeztével a rebbe megáldotta a párt, hogy a következő évben fiuk szülessen.

Abban az időben még maga a Best sem tudta, hogy a lélek, mely Báruch fiában a földre érkezik, azon ritka lelkek közé tartozik, mely még soha nem járt a földön. A lélek többnyire újra és újra visszatér, hogy kijavítsa a múltbeli hibákat, ám nagy ritkán olyan lélek érkezik, mely teljesen tiszta és érintetlen. A Báál Sém Tov, aki számára nyitva voltak az Egek, tudta már egy ideje, hogy egy ilyen különleges lélek jön majd le a földre, mivel e lelkek három éven át készülődnek, mielőtt közénk jönnek. Azt azonban, hogy melyik lesz ez a lélek, még a Best sem tudta.

Néhány nappal később a tanítványok változást vettek észre mesterükön. Mindaddig a rebbe számára a „félelmetes napok” időszaka elul hónap első napján kezdődött és egészen jom kipur szent napjáig tartott. Ezt követte az ítélet napja és szimchát Tórá között az „öröm időszaka”, amikor istenszolgálatában fénylő öröm nyilvánult meg. Ezért döbbentek meg annyira, amikor mesterüket már az újév napjain különleges örömben látták, ami a jom kipurt követő napokon egyre csak növekedett. A haszidok nem találtak magyarázatot a változásra.

Báruch és Rivka az őszi ünnepeket Mezibusban töltötték. Mielőtt elindultak volna haza, Lioznába, még egyszer találkoztak a Báál Sém Tovval. Arcuk örömtől ragyogott és amikor ismét áldást kaptak a rebbétől, Rivka ígéretet tett arra, hogy születendő fiát a Tóra és a Báál Sém Tov által terjesztett haszid tanok terjesztésének szenteli. Rivka tanult asszony volt, ami igencsak ritka volt abban az időben. Naponta időt szentelt tóratanulásra, ám ezt férje előtt titokban tartotta. Most azonban, hogy még több időt szeretett volna erre szánni, ellátogatott tanácsért a sógornőjéhez, Dvora Leához, aki különlegesen tanult asszony volt. Dvora Lea férje, Joszef Jicchák rabbi Vityebszk városának elismert rabbija volt.

Miután a gyermek megfogant, Rivka Mezibusba küldte a férjét, hogy értesítse a Báál Sém Tovot az örvendetes hírről. A mester felismerte, hogy a gyermek valóban különleges lélek lesz, de ezt nem árulta el a leendő apának. Arra kérte hűséges követőjét, hogy mondja el az új dolgokra mondandó Sehechejánu áldást, az Örökkévaló nevének kimondása nélkül.

Elul hó 18-án, a Báál Sém Tov 47. születésnapján Rivka fiúgyermeknek adott életet Lioznában. A Báál Sém Tov különlegesen emelkedett hangulatban volt ezen a napon, ő maga vezette az imádkozásokat és különleges, örömteli dallamokat énekelt. Mindenki számára világos volt, hogy ünnepnapnak tekinti a napot. Az imádkozást követő lakoma alkalmával így szólt a Best a tanítványaihoz:

A teremtés negyedik napján két égitest került az égre. Ma, a hét negyedik napján, azon a héten, amikor azt olvassuk a háftárában: „emelkedj és világíts”, egy új lélek szállt le a földre, egy lélek, mely a Tóra felfedett és ezoterikus tanaival világítja majd meg a földet és sikeresen, önfeláldozó elkötelezettséggel terjeszti a haszidizmust, előkészítve az utat a Messiás érkezése előtt.

Egy héttel később, elul hó 25-én Lioznában került sor az újszülött körülmetélésére. Báruch néhai apja után a Snéur Zálmán nevet kapta. A Báál Sém Tov különleges lakomát rendezett Mezibusban és haszid tanítást adott a körülmetélés parancsolatáról. Néhány héttel később az ifjú apa jom kipur előtt Mezibusba érkezett, hogy mesterével töltse a szent napot. Előre figyelmeztették, hogy se gyermeke születésének hírét, se a neki adott nevet ne ossza meg senkivel.

Hazatérése előtt a rebbe figyelmeztette Báruchot, hogy különleges figyelemmel neveljék a gyereket és tartsák távol őt a pletykálkodóktól. A következő években ez még néhányszor lejátszódott. Mielőtt a fiú három éves lett, Báruch engedélyt kért arra, hogy Mezibusba vigye, hogy a rebbe jelenlétében vágják le először a haját. Az engedélyt meg is kapta, de csak azzal a feltétellel, hogy rögtön az ünnepélyes hajvágás után haza is mennek. Így is történt. A rebbe meghagyta az apának, hogy továbbra is be kell tartania a korábbi instrukciókat, és emellett nem taníthatja a kisfiút haszidizmusra. A gyermeknek, mint mondta, magától kell rátalálnia erre az útra, hogy teljesíthesse különleges küldetését. A Best aznapi születésnapi lakomáján beszédet mondott, melyben felfedte, hogy különleges lélek érkezett három évvel korábban a földre, akinek az a feladata, hogy teljes önfeláldozással tanítsa a zsidókat arra, hogy hogyan szolgálják Istent. „A fiú neve: Snéur – snéj or, vagyis két fény, mert két fénnyel világítja majd meg a földet: a kinyilatkoztatott és a belső, ezoterikus Tóra fényével” – mondta.

A fiú néhány évig otthon, a szülővárosában tanult, majd Lubavicsban, a kobilnyiki Jiszáchár Dov rabbi irányítása alatt. Bár a tanító a Báál Sém Tov hűséges követője volt, és maga is ellátogatott a mesterhez évente néhány alkalommal, a Best arra kérte, hogy ne tegyen említést a gyermeknek róla és a haszidizmusról. Két éven át, 11 éves koráig tanult itt Snéur Zálmán, ettől fogva otthon folytatta a Talmud és a kabala tanulmányozását, Jiszáchár Dov rabbi útmutatási alapján.

A fiatalember szárnyalt a tanulásban. Húszévesen a „chevrájá kádisá” – a szent testvériség, vagyis a Báál Sém Tovot a haszidok vezetésében követő mezricsi mágid tanítványainak legbelsőbb körének legifjabb tagja lett. Társaival együtt ők lettek a haszidizmus harmadik nemzedékének vezetői, akik egész Kelet-Európában elterjesztették a haszid tanokat. Snéur Zálmán, később Álter Rebbeként vált ismertté, mint a haszidizmus Chábád-Lubavicsi ágának megteremtője.

 

Cháj elul, a hászidizmus megalapítójának születésnapja

Cháj elul – elul hónap 18. napja a hászid kalendárium egyik legjelentősebb ünnepnapja. Ezen a napon született 1698-ban a hászidizmus alapítója, Jiszráel ben Eliézer rabbi, közismert nevén a Báál Sém Tov, majd később, 1745-ben az ő „szellemi unokája” a chábád hászidizmus alapítója, a ljádi Sneur Zálmán rabbi, más néven az Álter Rebbe, aki a mezricsi … Olvass tovább

 

Megszakítás