Nemrég jelent meg a Csillagokban írt sorsok című könyv az Álomgyár Kiadó gondozásában, ennek kapcsán beszélgettünk Gönczi Péterrel, a kiadó egyik alapítójával és Kalocsai Judittal, a könyv szerkesztőjével.

– Milyen hatással volt rád a könyv, úgy tudom, családi érintettséged is van a holokauszttal kapcsolatban.

Kalocsai Judit: – Szerkesztőként muszáj lenne bizonyos távolságot tartanom a szövegtől, ugyanakkor mivel igen, jól tudod, személyes, családi érintettségem is van a holokauszttal, lehetetlen kívülállóként dol­goz­ni az ilyen típusú könyveken. Természetesen megérintenek, megdöbbentenek és elszörnyesztenek, még úgy is, hogy néhány történetet már hallottam a nagymamáimtól, akik Auschwitzból és Stutthofból tértek haza a család szerencsésebb kisebbségeként. Ezért az ilyen könyvek mindig megviselnek érzelmileg. Gill Thompson könyve ráadásul még anyaként is felkavar, ha belegondolok, hogy nekem kellene meghoznom egy ilyen döntést. Ettől függetlenül mindig igyekszem maximálisan figyelni a szakmai szempontokra.

Kalocsay Judit

– Valóban megrázó anyaként (is) olvasni a könyvet. Több idő kell a szerkesztéséhez, hogy közben a kapott információkat is fel tudd dolgozni?

–  A szerkesztési idő egy ilyen könyv esetén attól is függ, mennyire kell utánajárni a tényeknek. Ebben sokat segít nekem már a fordító is, Moldova Júlia, aki a téma alapos ismerője. Nyilván nem lehet összehasonlítani egy romantikus, könnyű, nyári strandregénnyel, amin jóformán csak átszalad az olvasó. Ez a fajta könyv nyomot hagy maga után, és ez így van jól. Azt gondolom, nemcsak harmadik generációs holokauszttúlélőként, hanem átlagemberként is, hogy szükség van ezekre a könyvekre. Ahogy a holokauszt témájú kötetek utószavában többnyire valamilyen formában megjelenik a tanulság, én is abban hiszek, hogy ennyi idő elteltével is muszáj emlékeznünk és emlékeztetnünk, hogy soha többé ne fordulhassanak elő olyan szörnyűségek.

– Milyen korosztálynak ajánlod a könyvet?

–  Gill Thompson a történetet regényként meséli el, erősen hat az érzelmekre. Inkább felnőtt olvasóknak, de legalábbis érett nagykamaszoknak ajánlanám a könyvet.

– Melyik holokauszt témájú könyv áll hozzád a legközelebb, amit szerkesztettél az Álomgyár keretein belül?

– Személyes kedvencem – ha lehet ilyet mondani – Jeremy Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba című könyve volt. Nagyon megrendítő olvasmány, ugyanakkor szakmai szempontból is nagy kihívást jelentett, mert az írója Gustav Kleinmann a koncentrációs táborokban írt naplója és személyes beszélgetések alapján mesélte el apa és fia személyes történetét, kiegészítve a pontos történelmi eseményekkel, hogy az olvasó abszolút teljes képet kapjon a borzalmakról.

Gönczy Péter: – Csatlakoznék Judithoz, hozzám is ez a kiadásunk áll a legközelebb. Ez volt az egyik legjobban vásárolt könyvünk és az első holokauszt témájú könyv is, amit kiadtunk.

– Az Álomgyár Kiadó elsősorban romantikus könyvsorozatairól ismert. Hogy kerülnek a kínálatába ezek a holokauszt témájú könyvek?

– Ez személyes érintettség miatt fontos nekünk: mindhárom tulajdonos holokauszttúlélők leszármazottja. Az első ilyen témájú könyvbe bele is írtuk, hogy drága nagyszüleinknek, illetve az ő emléküknek ajánljuk.

Gönczi Péter

– Hogy fogadja a kiadó közönsége ezeket a műveket?

– Több holokauszt témájú csoportnak vagyok tagja a közösségi médiában, és amikor megjelenik egy ilyen könyv, akkor ezekben mind megosztom. Tehát, akik az első körben olvassák, azok így vagy úgy érintettek. Az eladási számok mégis azt mutatják, hogy nem ők teszik ki az olvasók többségét, hanem olyanok, akik nem érintettek személyesen, csak érdeklődnek a téma iránt. És ez teljesen érthető is, én sem szívesen olvasok a vészkorszakról, egyrészt, mert túl személyesen érint, másrészt, mert nem ebből fogom megismerni. Inkább azoknak érdekesek ezek, akik iskolai tanulmányaik során csak számadatokat hallottak.

– Hogy érintette a járvány a könyvpiacot és az Álomgyár Kiadót?

– Azt mondják, válságban lehet legjobban növekedni. Tavaly, amikor kitört a járvány, minden más könyvkiadó úgymond behúzta a féket, a nyomdák hatalmas bajban voltak, mert nem volt munka. Mi azonban nem álltunk le, folyamatosan jöttünk ki könyvekkel. Nekünk lett igazunk, mert a karantén alatt nagyon sokan elkezdtek olvasni. Nem volt se színház, se mozi, az internet és a tévé mellett a könyv újra fontos szórakozási lehetőség lett.

– Ezek szerint sokan olvasnak nyomtatott könyvet továbbra is?

– A felmérések azt mutatják, hogy a lakosságnak csak kis százaléka olvas, de aki olvas, az igazi könyvmoly, akár 30-40 könyvet is „elfogyaszt” évente. Közel 400 könyvet forgalmazunk, idén 140 könyvünk fog megjelenni.

– A könyvesbolthálózat is folyamatosan növekszik…

– Igen, most már a 15. boltunk nyílik: az Álomgyár Kiadóé a harmadik legnagyobb könyvesbolthálózat Magyarországon. Az első üzletet 2017 őszén nyitottuk.

– A holokauszt témájú könyvek kiadása, ha jól értem, egyfajta közösségi szerepvállalás is. Mennyire vagytok aktívak más módon a zsidó közösségben?

– Nagyon fontos a közösség és hogy építő szerepet vállaljak benne. Amikor megnyílt az Óbudai Zsinagóga, akkor is egyfajta közösségépítő szerepben működtünk ott, hiszen az elején még nem mindig volt meg a minyen, nagyon fontos volt, hogy minden nap ott legyek. Most már sokkal inkább a Zsiliphez tartozom a családommal, még akkor is, ha az elmúlt egy évben erre nem nagyon volt lehetőség. Nagyon jó érzés egy új közösség építésében részt venni.

– Mivel gazdagodtál az elmúlt tíz évben, amióta kiadótulajdonos vagy?

– Rengeteg könyvvel. Viccet félretéve, felnőttem. Belenőttem a szerepbe, és élvezem is csinálni – ahogyan férj és apa is szeretek lenni. Akaratlanul is besurrantak a könyvek a magánéletembe is, amit egyáltalán nem bánok, sőt fontos, hogy a gyerekeink minél több könyvet forgassanak a kezükben, és hogy mi is több időt töltsünk olvasással – velük. Elengedhetetlen nálunk az esti mese. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert az olvasás szeretetét csak mi tudjuk átadni a fiatalabb generációnak.

A könyv nemcsak a szókincsünket gazdagítja, de utat mutat olyan világokba is, ahová csak a képzeletünk tud elvinni bennünket, és ez a személyiségfejlődés szempontjából nagyon hasznos.

Csillagokban írt sorsok

Gill Thompson Csillagokban írt sorsok című könyve egy megrázó történet, két anyáról, akiknek a sorsa ismeretlenül összefonódik a második világháború idején, amikor az egyik anya lemond a lányáról a náci megszállás alatt álló Prágában, hogy ezzel megmenthesse az életét. Londonba küldi a gyereket, az ismeretlenbe, ahol majd egy család vár rá, hogy gondoskodjon róla. A történet két szálon fut. Egyrészről látjuk a zsidó anyát, aki kénytelen meghozni élete legnehezebb és legfájdalmasabb döntését. A másik szálon az angol család életébe láthatunk bele, ahol az édesanya úgy érzi, valamit tennie kell, hogy másokon segítsen. A regény bár fikció, nagyon is valós eseményeket dolgoz fel. A Kindertransport közel tízezer, többségében zsidó gyereket mentett meg Európa különböző országaiból azzal, hogy a háború kitörése előtt kilenc hónappal Angliába menekítette őket.

Tuna Judit interjúja

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 142. szám – 2021. május 3.