Cserháti Tamara a zsido.com-nak mesélt Izrael iránti szeretetéről, a modellkedéstől a szakácskönyvekig vezető útjáról, kedvenc könyveiről és arról is, miért nem tud rendetlenségben főzni.
Augusztus 30-án tizedik alkalommal rendezik meg Budapest belvárosában az ország egyik legnépszerűbb zsidó gasztronómiai eseményét, a Sóletfesztivált. A jubileumi rendezvényen idén négy nagykövet, Cserháti Tamara, Csonka András, Lantos Lili és Myers Tzivia saját sóletjével mutatkozik be. A fesztivál előtt Cserháti Tamarával beszélgettünk.
Mi az a szokásod, amit a legtöbben nem is sejtenek rólad?
Szerintem sokakat meglepne, hogy mennyire maximalista vagyok. Szeretek mindent kontrollálni, átlátni, és nehezen engedem ki a kezemből a dolgokat. Akkor vagyok nyugodt, ha rálátok minden munkafolyamatra, és időben tudok jelezni, ha valamin változtatni szeretnék.
A rend is nagyon fontos számomra. Ha körülöttem káosz van, az azonnal kihat a hangulatomra. Sokkal nehezebben dolgozom, sőt még főzni sem szeretek rendetlenségben. Nem kell, hogy minden steril legyen, de szükségem van arra, hogy átlássam a környezetemet.
Mi az, amiben sokkal rosszabb vagy, mint azt az emberek gondolnák?
A türelemben. Sokan azt hiszik rólam, hogy végtelen türelmem van, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Mindent azonnal szeretnék megoldani, egyszerre rengeteg dolgot csinálok, és nehezen viselem, ha valaki lassan halad vagy halogat. Persze az élet folyamatosan tanít arra, hogy nem minden rajtunk múlik, és néha érdemes kivárni a megfelelő pillanatot.
Mi tud mindig feltölteni egy nehéz nap után?
A természet. Erdő mellett lakunk, ezért nagyon sokat sétálunk a gyerekeinkkel és a kutyánkkal. Az erdő teljesen kikapcsol, helyre teszi a gondolataimat. Emellett esténként gyakran szaunázom is, utána mindig azt érzem, mintha újraindítottak volna.
Mi volt az utolsó dolog, amin igazán hangosan nevettél?
Valószínűleg valamelyik gyerekünkön. Hétéves és kilencéves korban egészen elképesztő humoruk van. Minden nap mondanak valami teljesen váratlant, és még nem szűrik meg úgy a gondolataikat, mint a felnőttek. Ettől nagyon őszinték és nagyon viccesek tudnak lenni.
Melyik a kedvenc országod és városod?
Izrael egyértelműen az első helyen áll. Gasztronómiai szempontból szerintem a világ egyik legizgalmasabb országa. Rengeteg kultúra és konyha találkozik benne, ezért valódi kulináris olvasztótégely. Imádom az időjárását, a tengert, azt a pezsgést, ami Tel-Avivot jellemzi.
Jeruzsálem pedig egészen más élmény. Ott egyszerre érzi az ember a történelmet és a spiritualitást. Valahányszor ott jártam, mindig feltöltött. Bárkit vittem magammal – legyen az családtag vagy barát –, mindenki ugyanazt mondta, hogy történt vele valami megfoghatatlan, amit nagyon nehéz szavakba önteni.
Van még egy hely, amely óriási hatással volt rám, ez Tanzánia. A szafari minden várakozásomat felülmúlta. Az emberek vendégszeretete, a természet közelsége és az állatok látványa olyan élmény volt, amit semmilyen tengerpart nem tudott felülmúlni. Ha valaki megteheti, azt mondanám, egyszer életében látogasson el Jeruzsálembe és Afrikába is.
Ki a kedvenc íród és melyik a kedvenc könyved?
Sajnos kevesebbet olvasok, mint szeretnék. Évente általában egy-két könyvre jut időm, pedig nagyon szeretek könyvesboltokban nézelődni, új megjelenéseket felfedezni. Ha egy könyv még nem jelent meg magyarul, gyakran angolul is megrendelem.
Nehéz egyetlen kedvencet választani, de négy könyvet biztosan kiemelnék: Mitch Albom Keddi beszélgetések életről és halálról, Edith Eva Eger A döntés, Alex Michaelides The Silent Patient és Randy Pausch Az utolsó tanítás.
Edith Eva Eger könyve különösen közel áll hozzám. Hihetetlennek tartom, hogy valaki annyi szenvedés után is képes a megbocsátásról és a belső szabadságról beszélni. Ez számomra azért is személyes történet, mert a férjem nagymamája Auschwitz túlélője volt, de soha nem beszélt arról, mit élt át, így nagyon kevés emlék maradt fenn a családban. Az utolsó tanítás című mű pedig mindig emlékeztet arra, hogy az időnk véges, ezért érdemes azt csinálni, ami igazán fontos az életben.
Hogyan került az életedbe a modellkedés, és hogyan váltotta fel ezt a világot a főzés?
Tizenhat éves voltam, amikor megnyertem egy szépségversenyt. Ezután sorra érkeztek a modellmunkák, hónapokat töltöttem külföldön, és egy időre teljesen beszippantott ez a világ. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem az én utam. Távol voltam a családomtól, magányosnak éreztem magam, ezért tudatosan úgy döntöttem, hogy inkább a tanulásra koncentrálok.
A főzés igazán akkor vált az életem részévé, amikor megszülettek a gyerekeink. Egyre fontosabb lett számomra, hogy milyen alapanyagokból főzök, mit esznek, milyen ízeket ismernek meg. Idővel pedig a főzés már nemcsak a családról szólt, hanem szenvedéllyé, végül a hivatásommá vált.
Mikor találkoztál először a sólettel, és mi a te sóleted titka?
Először a nagymamámnál ettem sóletet, és rögtön megszerettem. Nagyon különlegesnek találtam, hogy egy ennyire egyszerű ételből, különösebb bonyolítás nélkül, egy egész éjszakás lassú sütéssel milyen gazdag ízvilág tud kialakulni.
Nagyon szeretem a füstös ízeket, ezért a sóletembe édes és füstölt pirospaprika is kerül. A hagymát mindig libazsíron pirítom meg, és bőven teszek belőle az étel aljára és a tetejére is. Többféle marhahúst használok, kerül bele füstölt liba- vagy kacsacomb, és csont is, mert szerintem ettől lesz igazán mély az íze. De ha egyetlen titkot kellene mondanom, akkor az nem egy alapanyag lenne.
A sólet attól lesz igazán jó, hogy nem siettetjük. Időt kell hagyni neki, hogy az ízek szépen összeérjenek.
A jubileumi Sóletfesztiválon augusztus 30-án nemcsak Cserháti Tamara saját sóletjét kóstolhatják meg az érdeklődők, hanem elsőként legújabb szakácskönyvét is megvásárolhatják. A szerző a helyszínen dedikálja a frissen megjelent kötetet, amely szeptember közepétől lesz országszerte elérhető a könyvesboltokban.
Jubileumi Sóletfesztivál
2026. augusztus 30., vasárnap, 11:00
Városháza park (1052 Budapest, Városháza park)
További információk a zsidoprogramok.hu oldalon találhatók.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.