Ez lepte meg legjobban Izraelben Myers Tzivia rebecent

Myers Tzivia rebecen izraeli élményeiről mesélt a jubileumi Sóletfesztivál előtt.

Myers Tzivia rebecen tizennyolc évesen költözött Izraelbe tanulni, ahol nemcsak egy új világ, hanem egy egészen más szemlélet is megnyílt előtte. Most arról mesélt, milyen leckéket hozott haza, hogyan szerette meg az izraeli konyhát, és miért hiszi, hogy egy tál ételben sokkal több rejlik, mint pusztán ízek.

Tizennyolc évesen mentél Izraelbe tanulni. Miért döntöttél úgy, hogy ott folytatod a tanulmányaidat?

Magántanulóként fejeztem be a gimnáziumot Magyarországon, és közben egy izraeli szemináriumba kerültem. Ez egy olyan iskola volt, amely kifejezetten olyan lányokat fogadott, akik nem vallásos családból érkeztek, de ortodox életet szerettek volna élni. Az osztálytársaim többsége amerikai volt, így már az első pillanattól kezdve egy egészen más kultúrába csöppentem.

Mi volt a legnagyobb különbség az izraeli élet és az itthoni tapasztalataid között?

Nagyon feltűnt az amerikai lányok szabadsága és nyitottsága, de ami igazán mély nyomot hagyott bennem, az az izraeli mentalitás volt. Azt láttam, hogy még a legnehezebb helyzetekben is képesek megőrizni a jókedvüket.

Emlékszem, amikor rakétariadó volt, mindenki leszaladt az óvóhelyre, mégis mindenki nevetett, táncolt. A jókedve mindenkinek megmaradt. Ezt a fajta életszemléletet – hogy a problémák közepette is lehet örülni, és mindig a megoldást keresni – Izraelben tanultam meg. Ez talán a legfontosabb útravaló, amit azóta is igyekszem továbbadni.

Mit vinnél tovább ebből a gyermekeidnek is?

Azt, hogy mindig a megoldást keressék, ne a problémát. Hogy lehet nehéz időszakokon is mosollyal átmenni, és hogy a remény soha nem luxus, hanem döntés.

Milyen első gasztronómiai élmények értek Izraelben?

Érdekes módon a szemináriumban egyszerre ismertem meg az amerikai és az izraeli konyhát. Mivel amerikai iskola volt, sok amerikai ételt ettünk, de közben természetesen az izraeli ízekkel is találkoztunk.

Amikor a barátnőimmel elmentünk valahová enni, őszintén szólva legtöbbször pizzázni vagy szusizni mentünk, tipikus tizennyolc éves lányok voltunk. A valódi izraeli konyhát inkább a családoknál ismertem meg, ahová sábátra hívtak bennünket.

Mi fogott meg leginkább az izraeli konyhában?

Az első, ami mindig eszembe jut, az az olívaolaj és az olívabogyó. Szinte minden étkezéshez tartozott saláta, rengeteg friss zöldség, sok fűszernövény. A kedvenc fűszerem a zátár lett, amit a mai napig nagyon szeretek használni. Nagyon színesnek láttam az izraeli ételeket. Minden tányér tele volt színekkel, frissességgel és illatokkal.

Sokféle családnál is megfordultál. Mit tanultál ezekből az étkezésekből?

Azt, hogy Izraelben az ételek történeteket hordoznak. Volt, ahol marokkói halat ettünk, máshol jemeni jachnunt készítettek, egy amerikai rabbi és marokkói rebecen otthonában pedig ugyanazon az asztalon találkozott két teljesen különböző gasztronómiai világ. Európaiként lenyűgözött, hogy minden család magával hozta a saját hagyományait, és ezek természetesen éltek tovább Izraelben.

Myers Tzivia igazán intim kérdésekre válaszol, olyanokra is, amelyeket Ön is tudni szeretne

Olyan kérdésekre válaszol, amelyeket a kommentelők kérdeztek.

Ezek szerint nemcsak recepteket ismertél meg, hanem embereket is.

Pontosan. Azt éreztem, hogy ott az étel soha nem pusztán étel. Minden fogás mögött ott van egy családtörténet, egy ország, egy nagymama vagy egy emlék. Vendégként mindig azt éltem meg, hogy az étellel együtt szeretetet is kapunk. A rabbik és rebecenek rendszeresen főztek ránk, diákokra, és ezt a gondoskodást szinte bele lehetett érezni az ételekbe.

Myers Tzivia Izraelben

A konyha is más szerepet töltött be?

Nagyon. A konyha igazi közösségi tér volt. Bárki bejöhetett segíteni, valaki salátát vágott, más kevert valamit a fazékban, közben mindenki beszélgetett. Nem volt az az érzés, hogy a konyha valaki kizárólagos birodalma lenne. Ez a természetesség nagyon megmaradt bennem.

Ha valaki még soha nem kóstolt izraeli sóletet, mire számítson?

Szerintem ugyanarra, mint általában az izraeli konyhánál: sokkal bátrabb fűszerezésre, rengeteg karakteres ízre. Ahogy nincs két egyforma izraeli család, úgy nincs két egyforma sólet sem.

Hamarosan a jubileumi Sóletfesztivál egyik sóletnagyköveteként is találkozhatnak veled az érdeklődők. Milyen sóletet készítesz majd?

Egy olyan változatot, amelyben benne vannak azok az ízek és élmények is, amelyeket Izraelből hoztam magammal. Remélem, hogy aki megkóstolja, nemcsak egy finom ételt kap, hanem egy kis történetet is arról a világról, amely engem ennyire formált.