Egy kétezer évvel ezelőtt élt zsidó család élete bontakozik ki azokból a holt-tengeri tekercsekből, melyet egy új technológia segítségével elemeztek a Gloucesterhire Egyetem kutatói.
A négy papirusz jogi dokumentum volt, melyből kiderült, hogy Simon, Menáchem fia a Holt-tenger déli partján vásárolt datolyapálma ültetvényt valamikor a polgári időszámítás kezdete előtti 94-90 körül. A Mazoában lévő ültetvényt egy nabateus hölgy adta el, miután néhány héttel korábban visszautasította egy magas rangú nabateus vásárló ajánlatát. A nabateusok félnomád kereskedőnép volt, szállásterületük a mai Iraktól a Vörös-tengerig terjedt. A Negev-sivatagban számos régészeti emlék tanúskodik virágzó kultúrájukról.
Simon később lányára, Bávátára hagyta a birtokot, aki – 30 másik fontos papirusszal együtt – egy barlangban rejtette el a tulajdonjogot bizonyító, arámi nyelvű okiratokat. Bávátá később ugyan ebben a barlangban talált menedéket társaival együtt, amikor a Bár-Kochva lázadás idején római seregek dúlták fel az országot. A barlangban húsz csontvázat találtak. A kutatók szerint nagy valószínűséggel Bávátá is az áldozatok között volt, esetleg elhurcolták rabszolgának.
Az új felfedezés szervesen kapcsolódik a híres izraeli régész, Jigál Jádin által, még 1960-ban feltárt bőrzacskóhoz, melyből szintén Bávátá dokumentumai kerültek elő. A nő egy felső-középosztálybeli családba született. Fia születése után megözvegyült, majd ismét férjhez ment: új férjének, Jehudának három datolyaültetvénye volt Éjn Gediben. Jehudának már volt egy felesége, Mirjám, valamint egy lánya. Érdekes, hogy Bávátá az esküvő után is megőrizte anyagi függetlenségét. Erről tanúskodik az egyik irat, mely szerint a nő kamatmentes kölcsönt nyújtott férjének. Jehuda halála után Mirjám keresetet nyújtott be Bávátá ellen, egykori közös férjük hagyatékának ügyében.
„Bávátá ültetvényének története sokat elmond az időszámítás előtti első században Júdeában és Nabateában élőkről. A nők fontos gazdasági és társadalmi szerepet töltöttek be, magas színvonalú jogrendszer működött és a zsidók jó viszonyt ápoltak a nabateusokkal. Bár a rómaiak elfogták Bávátát, a nő jogi dokumentumai fennmaradtak. Azzal, hogy elmondjuk a történetét, megadjuk a végtisztességet számára.”- mondta a kutatást vezető Philip Esler professzor, aki könyvet is írt a fordulatos életű nőről „Babetha’s Orchard” címmel.
Nem ez az első eset, hogy arról értesülünk, hogy egy nő fontos szereplője volt a gazdasági életnek. Korábban már írtunk az első Szentély időszakában élt Eliháná bát Gáelről, akinek 2500 évvel ezelőtt készült pecsétje a jeruzsálemi Óváros fala mellől került elő.
Forrás: JewishNews