A közelmúltban beszámoltunk róla, hogy egy amerikai élelmiszeripar cég kizárólag növényן alapanyagokból készült mű „disznóhúst” állított elő, amelyet ezen a néven is forgalmaz. A tervük az volt, hogy meghódítják a vallásos zsidó közösséget, ám a legnagyobb kósersági igazolásokat kiállító szervezet, az Orthodox Union (OU) megtagadta, hogy pecsétjükkel lássák el a terméket, bár az összetevőkben nem találtak kifogásolnivalót. A hajtás után Nechemia Coopersmith rabbinak, az Aish.com weboldal főszerkesztőjének véleményét olvashatjuk.

Nem kóser a vegán „disznóhús”

Az Impossible Foods piacra dobta a vegán disznóhúst, de egy zsidó szervezet sem akarja hechserrel ellátni.

 

Vajon egy vallásos zsidó fogyaszthatja-e a semmilyen tilalmas összetevőt nem tartalmazó, disznóhúsként forgalmazott terméket? Egyelőre nem. A készítményt előállító Impossible Foods cég nem most jelent meg a piacon. Kizárólag növényi összetevőkből előállított hamburgerei és kolbászai megkapták a kósersági igazolást és hamar nagy népszerűségre tettek szert zsidó körökben. Ma már nem ritka, hogy egy kóser hamburgerező sajtburgert is kínál – természetesen a növényi „húspogácsák” felhasználásával. A disznóhús-utánzatot azonban már nem bírta el az OU vezető rabbijának gyomra és nem adta ki az igazolást.

Döntésével sokan egyetértettek, mondván, ami disznóhúsnak néz ki, disznóhús ízű és disznóhús illatú, az teljességgel elfogadhatatlan. Megértem, hogy sokan elképzelhetetlennek tarják, hogy egy OU-pecséttel ellátott, jókora darab szalonnával térjenek haza a bevásárlásból, majd némi sajttal és tojással vacsorát készítsenek maguknak. Én ezzel nem értek egyet. Meg is magyarázom, hogy miért.

Igazság szerint nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. A Talmud (Chulin 109/b) beszámol Jaltáról, Náchmán rabbi feleségéről, aki egyszer hatalmas késztetést érzett arra, hogy tejben főtt húst egyen. Így szólt férjéhez: „Mindennek, melyet Isten megtiltott nekünk, van egy megengedett párja. Megtiltotta a vér fogyasztását, de engedélyezte a májat. Megtiltotta a disznóhúst, de engedélyezte a sibuta agyát. Most húst és tejet szeretnék együtt enni. Mi ennek a megengedett párja?” Náchmán rabbi erre elment a henteshez és sült tőgyet rendelt tőle.

Náchmán rabbi nem mondta Jaltának, hogy felháborító, amit kér. Egyszerűen megpróbált megoldást találni felesége igényére.

Ha akkoriban már létezett volna az Impossible Food találmánya, bizonyára egy hatalmas adag sajtburgerrel tért volna haza.

Szalonna-vita: az elnevezés számít vagy az eredet?

A jeruzsálemi rabbinátus szerint a „szalonna” kifejezés még akkor sem használható, ha kóser, bárányból készült termékről van szó. Egy népszerű hamburgerezőnek új nevet kellett kitalálnia, hogy megtarthassa kósersági igazolását. Az izraeli főváros jól ismert szabadtéri piaca, a Mácháne Jehuda mellett működő Crave pub egyik specialitása a bárányból készült füstölt szalonnával és vegán „sajttal” megpakolt hamburger. … Olvass tovább

Az OU rabbija egyébként elmondta, hogy a véleményét nem a zsidó jog szabályaira alapozta, hanem „érzelmi alapon” hozott döntést és nyitott arra, hogy újra terítékre kerüljön az ügy. Szerintem végül beadja majd a derekát. Megértem a ellenérzéseit, de ideje lenni felülbírálni az ehhez a témakörhöz való hozzáállását.

A midrás (Szifra, Kedosim) a következőt tanítja: Elázár ben Ázárjá rabbi mondta: Az ember ne mondja azt, hogy undorodik a disznóhústól. Inkább azt mondja: „Szeretnék enni belőle, de mit tehetek? Mennyei Atyám megtiltotta nekem!”. Ne mondjuk tehát, hogy a szalámis pizza undorító és már a szaga is rosszullétet okoz. Mondjuk azt, hogy „biztos nagyon finom, de Isten megtiltotta a számomra”. Ha pedig egy kóser élelmiszerről van szó, hasonlítson akár ízében a disznóhúsra, fogyasszuk csak el bátran.

Vajon miért tartja problémának a midrás, ha valaki undorral fordul el egy szelet sonkától vagy némi kagylótól? Nem erősítené ez meg még jobban a kóserság iránti elkötelezettségünket? Továbbá, vajon ugyanezzel a hozzáállással kellene más előírásokra is tekintenünk? „Annyira haragszom erre az alakra, hogy legszívesebben megölném. De mit tehetnék? Isten megtiltotta a gyilkosságot, ezért életben hagyom”. Ez lenne a micvák ideális megközelítése? Nyilván nem.

A probléma gyökere abban áll, hogy összekeverjük a Tóra parancsolatainak két nagy kategóriáját. Az egyiket úgy hívják héberül, hogy mispátim, törvények. Ezeket az előírásokat egy egészséges lelkű ember még akkor is betartaná, ha Isten nem parancsolta volna meg. Ne ölj, ne lopj, stb. Az ilyen, racionálisan megmagyarázható parancsolatoknál nem elég, ha tartózkodunk a tiltott cselekedetektől. A mögöttük rejlő erkölcsi üzenetet is a magunkévá kell tennünk.

A parancsolatok mások típusa héberül a chukim, előírások nevet viseli és valódi értelmük meghaladja a felfogóképességünket. Ha Isten nem parancsolta volna meg az ide tartozó parancsolatokat, akkor fel sem merült volna bennünk, hogy megtegyük őket. Erre jó példa a tejes és húsos ételek vagy a gyapjú és lenszálak keverésének tilalma. Ez a típus másfajta hozzáállást feltételez. Ez esetben nincs szükség a parancsolat mögött húzódó etikai tanítás befogadására és gyakorlására. Ezeket a parancsolatokat pusztán azért tesszük meg, mert Isten így rendelte el. Nem azért mert valamit visszataszítónak találunk. Csakis az isteni kinyilatkoztatás miatt.

Vajon melyik hozzáállás jobb? Melyik fejez ki nagyobb szeretetet és odaadást? Lássunk egy példát! A házastársad megkér valamire, ami teljesen racionális elvárás a részéről: vidd le a szemetet, mosogass el, teregess ki. Nyilván boldogan eleget teszel a kérésének. De mi van akkor, ha valami olyasmivel bíz meg, ami teljességgel értelmetlennek tűnik: Vegyél egy lufit és add oda az első szembejövőnek. Hívj fel egy telefonszámot pontban négykor, majd rögtön szakítsd meg a vonalat. Ha meg is teszed, az csak azért van, mert a társad kért meg rá és a számára ez valamiért nagyon fontos volt. Csupán azért álltál kötélnek, mert olyan valaki kért meg rá, akit szeretsz. Semmi értelmét nem láttad a tettednek, de kifejezted vele az odaadásodat és a hűségedet a másik felé. Magadtól biztosan nem tetted volna meg, de mivel Ő kért meg rá, nem mondtál nemet, hogy ezzel fejezd ki a hozzá való szeretetedet és kötődésedet.

Én szívesen megkóstolnám a szalonnás tojást. Nem tudom, hogy mi értelme volt megtiltani, de nem fogok enni belőle, mert Isten azt mondta, hogy ez tilos a számomra. Ennek semmi köze ahhoz, hogy megkívántam-e vagy undort érzek.

Az Isten iránti szeretetem diktálja a tetteimet. Ezért dicséretes, amikor az irracionális tilalmakat nem kapcsoljuk össze a belső viszolygásunkkal. Ezen tilalmak betartása az Isten iránti hűségünket és elkötelezettségünket demonstrálja.

Ha tehát ez a disznóhús-utánzat végre kósersági pecsétet kap, én leszek az első, aki megkóstolja!

Nyitókép: Pixabay

Megszakítás