Szukkot ünnepének hatodik napján Chulda prófétanőt hívják meg az ünnepi sátorba. Ő volt az, aki a Josijáhu király idejében talált tóratekercset azonosította és próféciát is mondott vele kapcsolatban. Chuldá prófétanő – nevének jelentése: patkány – Josijáhu király idejében élt Jeruzsálemben, egy nők számára fenntartott iskolát vezetett és ott hirdette Isten szavait a zsidó lányok és asszonyok számára. Életéről ezen felül szinte semmit nem tudni. Ahhoz viszont, hogy érthető legyen a szerepe, be kell mutatni a korszakot, amelyben tevékenykedett.
| A Talmud (Megila 15a) szerint Chulda Jirmejá próféta rokona volt, és az Efrájim törzsébe tartozó Jehosua bin Nun leszármazottja. Jehosua (Józsué) volt az, aki Mózes halála után átvette a zsidó nép vezetését, és bevonult a zsidók élén az Ígéret Földjére. Jirmejá próféta anyai ágon szintén Jehosuá bin Nun leszármazottja volt, mindkét próféta Jehosua és Rácháv frigyéből született. |
Chuldá férje Sálum ben Tikvá volt, aki előkelő tisztséget viselt a királyi udvarban. Ő volt a királyi ruhatár őrzője, neki kellett számon tartania a király palástjait és ruházatának egyéb darabjait és kiválasztani a legmegfelelőbbet minden egyes alkalomra. Josijáhu királlyal való kapcsolata még annak gyermekkorában kezdődött, aki mindössze nyolc éves volt, amikor apjától, Ámontól örökölte a trónt. A bálványimádó Ámont saját palotabeli szolgái gyilkolták meg mindössze kétévnyi uralkodás után. A fiatal királynak nagyszerű tanítómesterei voltak, köztük a főpap, Chilkijá, Jirmejá, a próféta, Sáfán, az írnok és fia, Áchikám,valamint Sálum és felesége, Chuldá. Sikeres nevelői munkájuk eredményeként bálványimádó és Isten útjairól letért királyok sorát követően Josijáhu igaz, istenfélő fiatalemberré cseperedett, aki nem követte apja, Ámon és nagyapja, Menáse király rossz példáját, hanem inkább dédapját, Chizkijáhut tekintette példaképének, aki istenfélő és a Tórát szerető király volt. Josijáhu 16 éves korában már biztos kézzel kormányozta országát. Az általa bevezetett változtatások spirituális fellendülést hoztak az ország lakosai számára és új korszakot nyitottak meg Izrael történelmében.
Célja az volt, hogy alattvalói visszatérjenek Istenhez, és elköteleződjenek a Tóra és a micvák mellett. Uralkodásának 18. évében nekilátott, hogy felújítsa a jeruzsálemi Szentélyt, melyet évtizedeken át elhanyagoltak. Sokakat sikerült megnyernie céljának, így mind anyagi, mind fizikai támogatást bőven kapott az ország lakosaitól. A munkálatokat Chilkijáhu, a kohén gádol (főpap) felügyelte.
Ebben az időben történt, hogy a Szentélyben Mózes idejéből származó tóratekercsre bukkantak. A főpapot lázba hozta a különleges tekercs, melyet sokáig a Szentek Szentjében tartottak, ám a bálványimádó királyok uralkodása alatt a Szentély egy titkos rejtekébe menekítették, miután a gonosz Ácház király elégetett egy tóratekercset. A megtalált tekercset Sáfánnal, az írnokkal Josijáhu királyhoz küldték. A király felolvastatott magának az ősi könyvből, és Sáfán éppen azt a részt olvasta fel Mózes ötödik könyvéből, melyben Isten figyelmezteti a zsidó népet azokra a szörnyűséges következményekre, melyek akkor válnak esedékessé, ha figyelmen kívül hagyják a Tórát és a micvákat: pusztulás és száműzetés vár ebben az esetben a népre. A királyt mélyen megrázta a felolvasott rész, mivel élénken élt benne elődei tetteinek emléke. Gyásza jeléül megtépte ruháit és elküldetett a prófétákért, hogy megtudja, mit kell tennie. A király követei Chuldához, a prófétanőhöz mentek. Abban reménykedtek, hogy a várhatóan balsorsot hozó próféciát az együttérző, empatikus női szív meglágyítja majd.
| Chuldá a következő próféciát mondta: „Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: mondjátok meg a férfiúnak, ki titeket hozzám küldött…: íme én hozok veszedelmet e helyre és lakóira – azon könyvnek minden szavait, melyet olvasott Jehúda királya. Azért, mert elhagytak engem és füstölögtettek más isteneknek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden művével, úgyhogy felgyulladt haragom e hely ellen és nem alszik ki. Jehúda királyához pedig, aki küldött bennetek megkérdezni az Örökkévalót, így szóljatok: így szól az Örökkévaló, Izrael Istene a szavak felől, melyeket hallottál: mivelhogy meglágyult a szíved és megalázkodtál az Örökkévaló előtt, midőn hallottad azt, amit kimondtam e helyről és lakóiról, hogy iszonyattá és átokká lesznek és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem, én is hallgattam rá, úgymond az Örökkévaló. Azért íme engedlek betérni őseidhez és betakaríttatok sírodba békében, úgy hogy nem látják meg szemeid mind a veszedelmeket, melyeket hozni akarok e helyre.” (II.Kir. 22:15-20) |
Erre a király Jehuda és Jeruzsálem véneihez küldött követeket, és elrendelte, hogy egész Izrael népe gyűljön össze a Szentélyben, majd, amikor mindenki ott állt, felolvasta a megtalált tekercs szavait: az isteni figyelmeztetést és a szövetséget, melyet Mózes és a zsidó nép kötött az Örökkévalóval. Az egész nép magára vállalta a megújított szövetséget és azt, hogy teljes mértékben betartja. A király saját kezű vezetésével és Chilkijáhu főpap irányítása alatt hozzáláttak, hogy megtisztítsák Izraelt a bálványoktól, illetve a velük kapcsolatos, a zsidóság számára elfogadhatatlan szokásoktól. Peszách közeledett és abban az évben csodálatos, felejthetetlen ünnepet ültek a Szentélyben.
A zsidók spirituális újjáéledésében a korszakban Chuldának kiemelkedő szerep jutott. Mindig ott állt Josijáhu király mellett és befolyását felhasználva jó útra terelt sokakat. Próféciája is beteljesedett, Josijáhunak nem kellett megérnie a Szentély pusztulását. A saját maga által megjósolt, borzalmas pusztulást Chuldának sem kellett végignéznie, ő is meghalt még korábban, ám Jirmejá tanúja volt a szörnyűségeknek. Chuldá próféciája és hatása azonban örök időkig fennmaradt, a zsidó nép elidegeníthetetlen örökségeként. Nevét a jeruzsálemi Templom-hegy falának egyik kapuja is őrzi, sírja egy hagyomány szerint a jeruzsálemi városfalakon belül, más vélemény szerint az Olajfák-hegye alatt, egy barlangban található.
Hagyományos vendég: Joszef (József)
Chábád hászid vendég: Máhárás