A leggyakrabban adott női név a Chá­bád közösségekben a Chájá Mus­ká – ezzel a névválasztás­sal tisztelegnek a haszidok az utol­só lubavicsi rebbecen, Chájá Mus­ká Schneerson emléke előtt. De nem csak lányok és fia­talabb-idősebb nők, hanem in­tézmények sokasága is viseli a Rebbecen nevét, és viszik tovább emlékezetét. Halálának év­for­du­lóján lubavicsi női kül­döttek ezrei gyűlnek össze a nemzetközi Chábád mozgalom New York-i központjában éves találkozójukra, a Kinusz HáSluchoszra. 

A Rebbecenről azonban keveset tudunk. 1901 tavaszán, Ádár hó 25-én született a későbbi hatodik lubavicsi Rebbe, Joszéf Jichák Schneerson és Nechámá Dina rebbecen második leányaként. Nevét nagyapja az ötödik rebbe, Salom Dovber Schneerson rabbi táviratban írta meg a szülőknek, azzal, hogyha még nem nevezték el a kislányt, kapja a harmadik rebbe feleségének a nevét. Bölcsessége és kedvessége már fiatalon megmutatkozott, bátorságáról pedig akkor tett tanúbizonyságot, mikor titkos jesivák tanulóinak csempészett ételt a szovjet uralom idején. Szeretett édesapját még a száműzetésbe is elkísérte.

A későbbi hetedik Rebbével, Menáchem Mendel Schneerson rabbival kötött házasságára Varsóban került sor 1928-ban. Innentől kezdve 1988-ban bekövetkezett haláláig valódi támasza és segítője volt férjének. New York-i otthonukban minden éjjel ébren várta férjét, akármilyen késői (vagy kora hajnali) órában érkezett is haza. Mindig háttérbe húzódva élte életét, mint mondta, nem szeretné, ha az emberek felhajtást csapnának körülötte.

A hozzá fordulókat mindig kizá­ró­lagos figyelemmel és őszinte kedvességgel fogadta. A Schneer­son házaspárnak nem született sa­ját gyermeke. Mikor egy kisgyerek egyszer megkérdezte a Reb­becent, hol vannak a gyermekei, ő könnyes szemmel felelte: a haszidok az én gyermekeim.

A Rebbecen jorcájtja (halálozási évfordulója) idén február 18-ra esik. Ezen a héten, február 15-20-ig rendezik meg New Yorkban a női Chábád küldöttek nemzetközi találkozóját. Az évről évre egyre népszerűbb programra a világ számos pontjáról érkeznek a hölgyek, hogy feltöltődjenek, tanuljanak és együtt ünnepeljenek. Lubavicsi küldöttként sokan a világ eldugott pontjain teljesítenek szolgálatot, hogy elvigyék a zsidóság fényét az ottani közösségeknek és turistáknak.