A Chábád filozófia mély spirituális és intellektuális rendszere évszázadok óta formálja tanítványai gondolkodását és életútját. Az alábbi személyes történet betekintést nyújt abba, hogyan tudja ez az örökség megérinteni és átalakítani egy jesivában nevelkedett fiatal világát, és hogyan lehet a Rebbe tanításaiból a mai napig inspirációt meríteni.
Isser Zalman Weisberg rabbi gyermekkori élményei, titkos éjszakai tanulócsoportjai és a Rebbével való személyes munkakapcsolata révén egy különleges utazáson vezet végig minket. A történet bemutatja, hogyan hat a Chábád filozófia egy nyitott szellemű jesivatanulóra, és miként válik a tanítás nemcsak intellektuális élménnyé, hanem életformává is.
Gyermekkori benyomások és a Chábád misztikuma
Gyerekként, a hetvenes években sokszor hallottam apámtól, ahogy a „Torah Vodaas” jesiva vezetője, Shraga Feivel Mendelowitz rabbi Tánjáról tartott óráit dicsérte. Mivel számára sokat jelentett a Tánja, ezért engem is arra buzdított, hogy minél többet tanulmányozzam. Azonban amikor először felütöttem a könyvet, mely a Chábád filozófia alapműve, megijesztett a rengeteg, számomra ismeretlen kabalisztikus fogalom. Ráadásul a haszid filozófia egyáltalán nem szerepelt a jesivám tananyagában.
Egy nap odalépett hozzám egy diáktársam és arra kért, hogy beszéljünk négyszemközt. „Kérlek, ne mondd el senkinek, de hetente egyszer eljön valaki a jesivába Brooklynból, hogy haszidizmust tanítson. Tudom, hogy te nyitott gondolkodású vagy és érdekel a zsidó filozófia. Gyere, vegyél részt te is az órákon” – mondta. „Éjjel kettőkor találkozunk kint az utcán, ahol valaki majd felvesz minket autóval és elvisz a helyszínre. Van, hogy néhány órát tanulunk, máskor egészen hajnalig. Ha akarod, majd felébresztelek” – tette hozzá.
Mindez nagyon kíváncsivá tett. Ez a diáktársam nagyon okos fiú volt, aki sok energiát fektetett a tanulmányaiba. Úgy gondoltam, hogy ha ő érdekesnek találja ezeket az órákat, akkor bizonyára azok.
A tanártól, Yoel Kahn rabbitól rendkívüli tanításokat hallottunk a zsidó lélekről, az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunkról és a tóratanulás fontosságáról. Ugyan már korábban is találkoztam a lubavicsi mozgalommal, de csak felszínesen. Ez volt az első alkalom, hogy valóban elmélyedtem a Chábád filozófiájában. Éveken keresztül jártam ezekre az órákra és egyre inkább a magaménak éreztem a haszid tanításokat.
Első találkozások a Rebbével – és egy új látásmód
Ebben az időben időnként részt vettem a Rebbe által vezetett haszid összejöveteleken, melyek különleges élményt jelentettek. Olyan jesivában tanultam, ahol a tóratanulást rendkívül komolyan vették, de az öröm kifejezésére csak kevés lehetőségünk volt. Ezek után együtt énekelni, tanulni, lechájimot mondani a Rebbével egy döbbenetesen új tapasztalatot jelentett a számomra. Két esemény kiemelkedett a sorból, mert azok a zsidósággal való egész kapcsolatomat új alapokra helyezték. Az első 1976 purimja volt. Mindenki énekelt és mulatott, sokan már kissé ittasan. A Rebbe pedig arról kezdett beszélni, hogy a vannak olyan zsidók, akik börtönben sínylődnek és igen nagy micva a számukra is elvinni purim örömét.
Nagyon meghatott, hogy a Rebbe olyan emberekre hívta fel a figyelmünket, akiket nem ismertünk, nem tartoztak a közösséghez, bűnöket követtek el és emiatt egy börtöncellában raboskodtak. A Rebbe számára azonban e körülmények teljesen érdektelenek voltak. Ekkor döntöttem el, hogy szeretném jobban megismerni a Rebbét. Ezzel együtt távol éreztem magam a Chábádtól. Érdekes hely volt, de egészen más, mint a saját világom. Egyszer éppen ezen morfondíroztam, amikor a Rebbe Maimonidész egyik bonyolult szövegét kezdte elemezni. A legnagyobb meglepetésemre Chájim Soloveitchik rabbitól, a legendás litvániai tóratudóstól, majd a rogacsovi bölcstől, Joszef Rosen rabbitól idézett, mielőtt megfogalmazta volna a saját véleményét.
Akkor döbbentem rá, hogy a Rebbe ugyanabban az intellektuális világban mozog, mint én, csak mindezt további dimenziókkal egészíti ki. Ennek hatására elhatároztam, hogy átiratkozom a központi lubavicsi jesivába.
A Rebbe megbízása: új nyelvet adni a Chábád tanításoknak
Ezzel együtt volt valami, ami igencsak zavart. Mivel a Rebbe jiddisül beszélt, akik lejegyezték a szavait, szintén jiddisül írtak le és adtak ki mindent. Ezzel szemben a Tórával foglalkozó írásokat minden más közösségben kizárólag héberül jelentették meg. Amikor elkezdtem a Rebbe beszédeit tanulmányozni, rájöttem, hogy az eltérő nyelv és stílus sokak számára elérhetetlenné teszi ezek a tanításokat.
Miután beiratkoztam a Chábád jesivába, írtam egy bemutatkozó levelet a Rebbének, melyben megemlítettem, hogy sokakhoz nem jutnak el a Rebbe gyönyörű magyarázatai, ezért érdemes lenne olyan formában kiadni azokat, hogy a külvilág számára is élvezhetőek legyenek. Válaszában a Rebbe jó ötletnek nevezte a felvetésemet, és arra kért, hogy küldjek neki egy általam szerkesztett szövegrészletet. Miután megkapta, biztatott, hogy folytassam a munkát, de mindig legyen három ember, aki ellenőrzi a kész szövegeket.
A munkához kaptam egy csendes zugot a Chábád központi épületének harmadik emeletén, ahol lefordítottam és átszerkesztettem a Rebbe már megjelent írásait. Egyes gondolatokat jobban részleteztem, bizonyos lábjegyzeteket beemeltem a szövegtörzsbe, tehát megváltozott az eredeti szöveg szerkezete, de a mondanivaló természetesen azonos maradt.
Publikálás, visszajelzés és Rebbei inspiráció
Az elkészült írások olyan, Tórával foglalkozó, amerikai és izraeli magazinokban jelentek meg, mint a Hápárdesz, vagy a Moriá, de csak azután, hogy a Rebbe leellenőrizte és jóváhagyta azokat. Nem volt ellenére, hogy mások újrafogalmazzák a gondolatait. Adott néhány támpontot, hogy mi alapján szerkesszem meg a cikkeket, de alapvetően szabad kezet adott. Ha észrevett egy nyelvtani hibát vagy pontatlan fordítást, azonnal korrigálta, illetve odafigyelt, hogy tömören fogalmazzak. Nem szerette a felesleges szavakat. Egy tízoldalas cikkben átlagosan négy-öt javítást eszközölt.
A Rebbe minduntalan arra biztatott, hogy minél több írást jelentessek meg. Én azonban nagyon aprólékosan dolgoztam, ezért egy cikk megírása akár egy hónapot is igénybe vett. A Rebbe egy idő után heti jelentést kért a munkámról, a titkára, Leibel Groner rabbi pedig időnként felhívott, hogy közölje: „Isser Zalman, a Rebbe elégedetlen a tempóddal, azt szeretné, hogy egy kicsit gyorsabban dolgozz”.
Általában én választottam ki, hogy melyik tanításából írok cikket, de egy alkalommal a Rebbe megkért, hogy egy bizonyos, oktatással foglalkozó beszédét dolgozzam át. Úgy éreztem, ez hatalmas felelősség, ezért rengeteg kérdést intéztem hozzá és a szokásos maximalizmussal dolgoztam. A Rebbe azt mondta, hogy nem az a lényeg, hogy minden egyes talmudi idézethez lábjegyzetet írjak, elég, ha érthető és világos a szöveg.
Egy esküvő és a tanítás prioritása
1985-ben megírtam a Rebbének, hogy eljegyeztem a menyasszonyomat. Azt kérte, hogy az esküvőm tiszteletére jelentessem meg a kiadott cikkek gyűjteményét. Szokatlan kérés volt, ráadásul nagyon sok teendőm volt, de végül találtam rá időt. Visszagondolva egyértelmű, hogy a Rebbe így biztosította, hogy ebben a különleges időszakban, az esküvőmre készülve is a Tóra álljon a gondolataim középpontjában.
Az, hogy a Rebbe számára dolgozhattam, képessé tett arra, hogy összetett talmudi témákat tudjak elemezni és megérteni. A Rebbe nyilván megszámlálhatatlan dologgal foglalkozott egyszerre, mégis remélem, hogy örömét lelte a munkámban és hasznosnak tartotta azt.
Isser Zalman Weisberg rabbi hosszú időn keresztül szolgálta Ontario több városában a zsidó közösséget, és számos oktatási intézményben tanított Talmudot. Az interjú 2016 januárjában készült. Forrás: myencounter
Weisberg rabbi angol nyelvű tanításait a YouTube csatornáján keresztül lehet meghallgatni.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.